Kairos
2020. dec 13.5 perc
2016 IV. 26.
Tisztelt Romek Károly!
A választási törvény módosítási javaslatának II. részében a feltett kérdésekre olyan válaszokat adott, melyek egy eredményre vezetnek: nincs szükség pártokra. Képviselőket ma is jelölhet bárki, illetve bárki elhatározhatja önmagában, hogy indulni kíván az országgyűlési választásokon, mint független jelölt.
A jelenlegi rendszerben pl. Orbán Viktor soha sehol egyéniben nem jelöltette magát, mint ahogy egyik pártvezér vagy alvezér sem törekedett erre, attól való félelmükben, hogy nem nyernek, s így kibuknak. Kényelmesen feltették magukat a párt listán az első helyekre és a nyertes választás után beültek a bársonyszékekbe. Undorító az egész rendszer a szereplőivel együtt!
Orbán Viktort még sosem hallottam egy olyan találkozó-a-választókkal típusú eszmecserén, ahol az ülésvezető elnök megkérdezte volna a kérdező választópolgárt, hogy megvan-e elégedve a válasszal. Addig amíg ez nem így történik, addig a politikai “elit” (inkább szenny!) pimaszul lenézi a választóit, pimaszul, profi szélhámos módjára hazudoznak a választási kampányban, mert soha senki nem kérheti számon rajtuk a szélhámos ígéreteiket.
1. Kérdés
Kérdésem az, hogy a javaslata szerint milyen pontos szerepe marad még a pártoknak? Lehetőleg részletes választ írjon!
Azt írja, hogy a képviselő és a választók között létrejön egy társadalmi szerződés. Kérem vegye elő a nemzetközi kereskedelmi egyezményeket és nézzen utána, hogy ezekben előírás szerint benne foglaltatik a konvencionális büntetés! Az okozott kár megtérítésén kívül, ami elhúzódhat a végtelenségig, míg elévül, mivel senki sem tudja az okozott kárt felbecsülni úgy, hogy azt a felek elfogadják. Különösen, hogy ebben az esetben a kárt okozó képviselőnek nem érdeke, hogy bármilyen kárt is beismerjen, nemhogy elfogadjon. Az előre megegyezett büntetést a szerződés összegéhez viszonyítják és táblázatban vannak az összegek, pl. így:
1’000’001- 4’999’999 -> konvencionális büntetés összege 7%
Mivel a képviselő kártevése előre nehezen meghatározható így az összeg sem kifejezhető egyértelműen. Így meg kellene egyezni egy összegben, amit az indulni kívánó jelölt bankban el kell helyezzen, s ahhoz nem nyúlhatna hozza, csak mandátuma végén, amennyiben választóitól megkapja a feloldást!
Kép: Pártok szerinti választás!
2. Kérdés
Tehát mekkora legyen az összeg, amit mindenféle törvényszéki huzavona nélkül a bukott képviselőnek vissza kellene fizetnie?
3. Kérdés:
Ha tegyük fel nagyobb összeget foglalnánk a törvénybe (pl. 100’000.-eurót), akkor honnan származhatna ez az összeg?
4. Kérdés
Ha ez az összeg csakis a saját vagyonából származhat, akkor a választási rendszer a gazdagabbak rendszerévé válik?
A választási kampányt eddig a pártok pénzelték, az adófizetők pénzén. Sőt sutyiban külföldről is engedték magukat pénzelni, amit a legnagyobb titokban és a legkomplikáltabb elkendőzésék mellett tesznek. A hivatalos, törvényben biztosított nagy összeg viszont messzemenően nem elég a választási kampányban. Így különböző módszerekkel csalják össze a pénzt. Ez a jelenlegi ronda választási rendszer egyik legrondább aspektusa. Annak idején pl. az ***-ben egy országgyűlési képviselőjelölt muszáj volt a saját zsebéből is képes legyen 10 millió Forintot biztosítani az országos választási kampányra. Másképp nem fogadta a jelölt aspiránst a csodaszép kalapokat hordó elnöknő, s így nem indulhattál a kampányban. Ezek után jött a kopogtató cédulák összegyűjtése, pl. Sopron körzetében N*** T**** országosan elsőnek adott le és vált ezek után hivatalos jelöltté. A hír szerint 3 tanú is volt, akik tudták, hogy a cédulákat összevásárolták neki, de a tanuk nem mertek tanúskodni.
5. Kérdés:
Miképp oldja meg a választási kampány pénzelését, a reklámozást?
6. Kérdés:
Ha nem lesz kopogtató cédula sem, akkor hogy fogják eldönteni, hogy egy körzetben hányan és kik indulnak? (Gondoljon bele, hogy ezren is (felső határ nincs is!) ön-jelöltethetik magukat!)
Várom körültekintő válaszát!
Romek Károly válaszai:
Jó estét!
1. Kérdés
„Kérdésem az, hogy a javaslata szerint milyen pontos szerepe marad még a pártoknak? Lehetőleg részletes választ írjon!”
A legtöbb választó nem foglalkozik olyan szinten a gazdasági és politikai kérdésekkel, hogy a képviselőjének tudja mit adjon ki ,,munkába”. Ez pedig fontos dolog, mert a demokrácia egyik gyengéjére tapintanak rá azok, akik azt mondják, hogy a nép nem akar és nem tud két lépéssel előre gondolkodni. (Miért ne tudna? Hisz itt éppen a nép 2 fia gondolkodik azon, hogy miként lehetne a demokráciát valóban demokratikussá tenni!) Egy ilyen érvről olvastam régen: ha a nép a kormányzó, ki a kormányzott? Vagyis ha a nép nem képes dönteni, az alapjaiban kérdőjelezi meg a demokráciát. Szó szoros értelemben. Jogos a kérdés, hogyha a nép nem tud politikai és gazdasági döntést hozni, akkor minek akar kormányozni. Persze vissza lehet kérdezni, hogyha az elit maga akar kormányozni, annak az ész a vége, hogy csak magának kormányoz. Egyetlen megoldás van: pártok. (Pärtok korszaka lejárt! De nem tudjuk őket a hatalomból kirúgni. Olyan helyzetben vannak a világ népei, mint 1848 előtt, amikor a királyság-rendszert kellett lecserélni. De a királyok ezt nem engedtek! A magyar forradalmat is levertek, de kesöbb megis takarodniuk kellett!)
A pártok politikai és gazdasági alternatívákat dolgoznak ki, amit eddig ők maguk valósítottak meg saját képviselőiken keresztül. Ezután is így lesz, mert másként nem lehet, de a képviselő a választó részéről meg lesz akadályozva, hogy az ország és az emberek érdekeivel szemben döntsenek, idegen érdekek szolgálatában.
A pártokra mindig is szükség lesz, mert ők viszik el inkább a gazdasági és politikai kérdéseket az emberekhez, vagy vitát folytatnak az emberekkel, mint az Országgyűlés vagy a Kormány. Ezek dolga különben sem a társadalommal való párbeszéd, hanem már a választók és a pártok által már meghozott döntések végrehajtása. A döntések tehát ezután is a pártszékházakban történnek, de a pártok rá lesznek kényszerülve, hogy keressék a választóik hozzájárulását is. (Miért lennének rákényszerülve? Milyen eszközzel lehetne őket kényszeríteni?) Mert az nélkül nem fog menni.
Ha a képviselő kárt okoz, mérlegelni kell, hogy milyen módon legyen felelősségre vonva. Én úgy gondolom, hogy a pillanatnyilag érvényes törvények elegendőek ezt a kérdést rendezni. És ezzel válaszoltam a 2., 3., és 4, kérdésre. Nem lehet egy teljesen új rendszert létrehozni egyetlen pillanat alatt. A rendszereknek van egy bizonyos ,,tehetetlenségi nyomatéka” ami felett többet árt a változás egy adott időn belül, mintha hozzá sem nyúltak volna a rendszerhez. A lényeg az, hogy az első lépés a demokrácia felé megtörténjen.
Ha már nagyobb lesz a kezdeményezési lehetőségük az embereknek, sorban jöhetnek a többi változások is.
5. Kérdés:
„Miképp oldja meg a választási kampány pénzelését, a reklámozást?”
Mint eddig. Ha már kellenek pártok, akkor támogatni is kell őket. Későbbiekben úgy is a választók és a pártok közötti megegyezés függvénye lesz a pártok támogatása.
(Ez nem megoldás, mert az eddigi gyakorlat az, hogy a kormányzó párt 4 éven keresztül kampányolhat és ezt más célokra szánt közpénzekből pénzeli.)
6. Kérdés:
„Ha nem lesz kopogtató cédula sem, akkor hogy fogják eldönteni, hogy egy körzetben hányan és kik indulnak? (Gondoljon bele, hogy ezren is (felső határ nincs is!) ön-jelöltethetik magukat!)”
Lennie kell kopogtató cédulának. Az első időkben mindenképpen. A pártoknak és más jelölteknek el kell jutniuk valahogy a választóikhoz.
A pártok csak annyit éreznének meg a rendszer változásából, hogy politikájukat, programjaikat egyeztetni kell a választóikkal,
és számítaniuk kell következményekkel, ha ettől a politikától a választók beleegyezése nélkül eltávolodnak.
(„ egyeztetni kell a választóikkal”; mikepp lehetne ezt az egyeztetest megszervezni?)
Barátsággal : Romek Károly