Kezdeményezés a hazai elsivatagosodás visszafordítására

A kiskunságban található Európa legnagyobb homokvidéke, a maga 7400km²-vel. Itt, a Nemzeti Park területén láthatók, – Európában egyedül – szabadon mozgó homokbuckák: ez a fülöpházi buckavidék.

A buckavidéket a valaha erre folyó Ős-Duna alakította ki több száz méter vastag hordalékával.

---

Kezdeményezés a hazai elsivatagosodás visszafordítására és a globális éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére

Alapvetés

A természet élőből és élettelenből álló rendszer. A rendszer szerkezete meghatározza működését. Dr. Gyulai Iván ökológus ezt nevezi szerkezetben megvalósuló irányításnak. A működés eredménye az, amit a külső szemlélő adottságként értékel. Ebből következik, hogy egy rendszer szerkezetének

megváltoztatása megváltoztatja a működését és vele annak eredményét: az adottságait is.

A) A rendszerszemlélet hiánya

A rendszerszemlélet hiánya egy ismeretelméleti csapda, melyben a mai világ vergődik. Ez alapján egy táj arculatát külső természeti adottságnak tekintik. Ezen a hiányos, hibás tudáson alapszik a hazai vízgazdálkodás és mezőgazdaság többszáz éve.

Ezen paradigma a táji adottságok minél nagyobb mértékű kihasználásával törekszik a kinyerhető haszon maximalizálására.

A vízelvezetéssel és a mozaikos táj felszámolásával a kedvező adottságokat akarták minél nagyobb arányban kihasználni. Viszont éppen ezzel megváltoztatták a természet rendszerének szerkezetét, és felszámolták a korábbi kedvező természeti adottságokat.

Hazánkban a hosszabb idő alatt végbement és tovább súlyosbodó éghajlatváltozást a rendszerszemlélet nélküli vízgazdálkodás és mezőgazdaság okozta és okozza ma is.

Helyi éghajlatváltozás

Először a Habsburg birodalom élelmezésére kizsigerelt táj a fokok rendeleti elzárása miatt megtelt mocsarakkal. A folyószabályozások sokak által előrelátott pusztító árvizeket és belvizet okoztak. A módszeres vízelvezetés jelentősen kiszárította a Kárpát-medencét. Míg korábban a víz a felszín közelében járt, a mély bevágások elvitték a talajvizet is, mélyre lesüllyesztve azt. A vízelvezetés

nagyrészt kiiktatta a táji vízkörforgást, lecsökkentette a párolgást és a csapadék mennyiségét. A közzétett statisztikai adatok szerint a Homokhátságon száz évnyi vízelvezetéssel párhuzamosan egyenletesen csökkent az éves átlagos csapadékmennyiség, összesen közel 100 mm-t. A talajvíz átlagosan 6 métert süllyedt. Míg a Kiskunság éghajlata száz éve nedves kontinentális volt, az 1960-as

években száraz kontinentálissá vált, 2019. nyarán pedig az ENSZ hivatalosan félsivataggá nyilvánította.

Mindezért nem megfoghatatlan külső adottságok, nem a globális éghajlatváltozás, hanem a hazai vízelvezetés a felelős.

A vízelvezetés kikapcsolta a víz kiegyenlítő hatását, mely védte a tájat a fagybetörésektől, túlmelegedéstől, aszálytól. A korábban ismeretlen, – öntözéssel sem kivédhető – pusztító légköri aszály általános jelenséggé vált. A monokultúrás mezőgazdaságba vont területeken kb. 90%-kal csökkent a

biológiai sokféleség, vele leromlott a tájban élő élőlények egészsége, benne a haszonnövényeké és a méheké is. Az erőforrások felélésével lecsökkent a termények tápanyagtartalma. Most is ezen az úton haladunk tovább, ugyanerre a tudásra alapozott vízüggyel és gazdálkodási modellel. A vízelvezetés

továbbra is a jelen valósága.

Vándorló homokdűne, Fülöpháza

Globális éghajlatváltozás

A fentiekhez képest a globális éghajlatváltozás hatásai Európában csupán néhány éve érzékelhetők.

Ezek a magaslégköri futóáramlás szétesése, a kelet-nyugati frontrendszer helyett északi és déli légtömegek közvetlen kicserélődése és az időjárási szélsőségek megsokasodása. Kevesebb a csapadék, a vegetatív időszakban arányában különösen kevesebb a csapadék, és az is sávokban, sokszor hirtelen

nagy mennyiségben érkezik.

2017 óta a világ öt legnagyobb gabonaexportőre (USA, Franciaország, Kanada, Ausztrália és India) az éghajlatváltozás miatt már nem tud exportálni.

A élelmiszerek világpiacán a csökkenő kínálat az élelmiszerárak növekedését vetíti előre.

A helyi és globális éghajlatváltozás következményeként hazánkban hőhullámokkal, légköri aszállyal, késő tavaszi fagyokkal, csapadék nélküli hidegfrontokkal, porviharokkal és villámárvizekkel kell számolnunk. Sajnos ma már nem mondhatók szélsőségeknek, lassan megszokottá válnak. Pár

évtizeddel ezelőtt még mondhattuk, hogy mezőgazdaságunk akár 25 millió embert is el tudna tartani.

Ezzel ma már csak ámíthatjuk magunkat. A jelenlegi és az előreláthatólag továbbra is csak romló feltételrendszer a globális és a hazai élelmiszerpiac zsugorodására, világméretű élelmiszerhiányra, sőt éhezésre, tömeges éhhalálra is vezethet. Hazánkban az Alföld száradása, különösen a Kiskunság sivatagosodása a mezőgazdaságban és az ahhoz kapcsolódó iparágakban

dolgozó milliónyi honfitársunk munkahelyét veszélyezteti.

Szándékoktól és tervektől függetlenül ezen hiányos tudás keretein belül maradva, ezen tudásban hívő szakembergárdával csak a helyzet súlyosbodása érhető el.

Minden elképzelés, mely a bevett paradigmára alapozva nem kezeli komplex rendszerként a természetet és benne a gazdálkodást elsivatagosodásba vezet:

A víz távoltartása természetes helyétől a táj kivéreztetését, a haszonnövények öntözése a megművelt terület elszikesítését és talajának gyors elpusztítását okozza. Víztározók létesítése és az öntözés rövidtávon az Aral-tóhoz, vagy a Tarim-medencébe vezető út, ahol egy billenési pont után pár év alatt

lett sivatag. Úgy, ahogyan eddig sivataggá vált valamennyi öntözött táj a történelemben.

(Megjegyzendő, hogy az MTA adatai szerint itthon az öntözéshez nem is áll rendelkezésre elegendő víz.)

Az ismeretekben rejlő csapdahelyzet fennállását szemlélteti pl., hogy pár héjafióka befogása és háziasítása környezetkárosítás bűncselekménye, holott a következő fészekalj elfoglalja helyüket a természetben, ha adatik számukra hely. Ezzel szemben az éltető víz elvezetése immár a magyar félsivatagból megkérdőjelezhetetlen szakmai kompetencia, tudomány és állami feladat.

B) Rendszerszemlélet

Ahogyan a természeti rendszer szerkezetének átalakítása okozta az éghajlatváltozás javát, úgy az éghajlatváltozás a szerkezet megváltoztatásával vissza is fordítható. Ehhez úgy kell megváltoztatni a természet rendszerének és hozzá igazodva a gazdálkodásnak a szerkezetét, hogy a működés révén

nedvesebb éghajlat legyen az adottság és feljavuljon a benne élő fajok sokfélesége.

Elsődleges cél a hazai elsivatagosodás visszafordítása és a globális éghajlatváltozás hatásait kiegyenlítő tájszerkezet kialakítása. Amíg még van elég ide érkező víz, annak megtartásával a táj élő és élettelen elemeiben még gyors eredmény érhető el, a sivatagból viszont már nem lesz visszaút. Egyszerűbb megoldás nincs, ez viszont működik.

Ezen paradigma a táji adottságok maximalizálására törekszik, így éri el a nyerhető haszon és minőség maximumát.

Javaslat: mintaterületek létrehozása

A hazai tájtípusokra több mintaterület létrehozását ajánljuk, melyeken vízmegtartás és a természet rendszerével együttműködő gazdálkodás folytatható. Számos jó külföldi gyakorlatot ismerünk, melyek egyesíthetők. Ez a hazai tudással kiegészülve európai, illetve világszinten is kiemelkedő mintát

adhatna. Pl. Hetesi Zsolt mozaikos tájat hozott létre, az ott folytatott gazdálkodás szén-dioxidot köt meg, ehhez kapcsolódóan rövid élelmiszerláncot működtetnek. Ezt pl. vízvisszatartással szükséges kiegészíteni.

A hazai vízügynek és mezőgazdaságnak bő másfél évszázada volt rá, hogy javítson a feltételeken, de csak romlott a helyzet a vízháztartás, az élőhelyek, a biodiverzitás és a klimatikus viszonyok szempontjából egyaránt. Ehhez képest öt-hat évet kérünk néhány kistáji léptékű területen, ahol eredményeket tudnánk felmutatni:

- A mintaterületeken valamennyi környezeti paraméter változása mérhető, tudományosan igazolható.

- Vízmegtartással a helyi éghajlatváltozás visszafordítható, helyben több pára és csapadék elérhető.

- A globális éghajlatváltozás hatásai kivédhetők, mérsékelhetők. Úgymint fagybetörés, nyári túlmelegedés, aszály, légköri aszály.

- A működő minta a várható súlyos természeti károk esetén kormányzati eredményként felmutatható, pozitívan kommunikálható.

- A működő minta a mezőgazdaság szerkezetátalakításával kiterjeszthető, akár önkéntes alapon.

Ez pl. a géppark cseréjével fejlesztési, üzleti lehetőségeket is rejt. A kialakítható gazdasági modell európai szintű versenyelőnyt is jelenthet.

Az eddigi, – többek között a jelenlegi kormány által is támogatott – hasonló kezdeményezések tapasztalata, hogy azok sorra elbuktak a fent leírt ismeretelméleti csapdán, amikor bele kellett őket szorítani az A-típusú paradigmába. Pl.: Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, Ős-Dráva projekt, Felső

Bodrogköz Tice - Karcsa rehabilitáció, Homokhátság ökológiai vízpótlása, stb.

Ezért a mintaterületeken szükséges feltétel az ismeretelméleti csapda teljes kiiktatása:

a) Jogi akadálymentesítés. Az ismeretelméleti csapdára alapozott jogszabályi környezettől való mentesség, különleges jogi státusz. Az ismeretelméleti csapdán alapuló tudású vízügy teljeskörű kizárása minden ponton, beleértve a tanácskozást is.

b) Agrártámogatás nyújtása zöld pontrendszerben. A táj szerkezetét kedvező irányba megváltoztató tevékenységekre pontok kaphatók, azokkal arányosan kapható támogatás.

Nem pl. porszáraz talaj elszántására vagy szőlő kipusztítására. Ehhez a Szent István Egyetemen kidolgozott zöld pontrendszer készen rendelkezésre áll.

További feltételként forrásbiztosítás szükséges a projektbe önkéntesen bekapcsolódó önkormányzatok és gazdálkodók számára. A célra akár EU-s források is fordíthatók. Megjegyzendő, hogy eddig is több önkormányzat szeretett volna változást elérni, és számos gazdálkodó önköltségen

is szívesen belefogott a vízügy által végül elbuktatott előzmények legalább részleges megvalósításba, látván a föld pusztulását. Tekintve, hogy a vízmegtartás költsége töredéke a ma is fenntartott vízelvezetés költségének, ez a várható eredmények fényében néhány kisebb területen vállalható.

Kérjük bizalmukat és támogatásukat mintaterületek fenti feltételek szerinti létrehozásához.

Budapest 2020.07.07.

Molnár Kristóf építész

Dr. Végh László fizikus, fenntarthatósági kutató

Dr. Hetesi Zsolt környezettudományi kutató

Dr. Kiss Tibor közgazdász, gazdaság- és rendszerdinamika kutató

dr. Molnár Géza fenntarthatósági kutató, vízügyi szakértő

Leidinger Dániel geográfus, gyakorló tájgazdálkodó