1.1.1 Terrorizmus
A terrorizmus, vagy terror az a válogatás nélküli félelemkeltés, elrettentés folyamata, mely egy meglévő politikai rendszert emberrablásokkal, nyilvános helyeken közszereplők legyilkolásával (merényletek) és bombarobbantásokkal akar megbuktatni, vagy kényszerítő eszközökkel gyökeresen megváltoztatni. A terrorista nem akar területeket, országokat elfoglalni, hanem –általában- az elszigetelt elrettentő akcióin keresztül a társadalmi gondolkodást akarja megváltoztatni, és a saját eszméire kicserélni. A mindenkori hatalom örökös érdeke a politikai ellenállót, a szabadságharcost összemosni a terroristával. Mivel a terrorista meghatározásakor nem lehet éles határt húzni a kettő között, így a hatalomnak az összemosás nem okoz nehézséget. A lakájmédia segítségével a szabadságharcos és a terrorista ma már sikeresen össze van mosva. Ennek megfelelően az egyértelműen szabadságharcos IRA, vagy Real-IRA is fel vannak téve a terrorista szervezetek listájára. Ez pedig büntetőjogi szempontból nem mindegy, mivel a terroristákat egyféleképpen, míg a politikai ellenállókat, szabadságharcosokat másféleképpen büntetik.
A börtönkörülményeik is mások kell legyenek. Egy politikai ellenálló, vagy szabadságharcos az politika fogoly és nem szabad a terroristákkal egy cellában, egy börtön szektorban, vagy a közönséges bűnözőkkel egy helyen fogva tartani őket. A mai demokráciák tagadják, hogy lennének politikai foglyaik. Ezért az esetleges szabadságharcos elítéltet a közönséges bűnözőkkel, vagy ami még rosszabb, a szervezett bűnözőkkel kezelik egyformán. Börtöneiket véletlenszerűen váltogatják, látogatókat nem, vagy alig fogadhatnak, a börtönőrökkel és különösen a börtön vezetőivel is csak tanúk (börtönőrök) jelenlétében találkozhatnak. Ugyanis a maffiózók képesek minden vezető személyt a befolyásuk alá vonni. Az áldemokráciákban van a szabadságharcosnak a legnehezebb dolga, mert azonnal átminősül terroristának vagy szervezett bűnözőnek.