1530 Búbó Pestis Genfben

Fordítás erről a linkről, de magyar nyelven is terjed már:

https://impfen-nein-danke.de/goethe/

A linken lévő cikk azzal kezdődik, hogy Göthe és Schiller is foglalkoztak ezzel a gyomorforgató üggyel.

---

Dögvész védőruha orvoson a középkorban: az orvosok maguk terjesztették a dögvészt.

Amikor 1530-ban a bubópestis lecsapott Genfre, minden készen állt. Még egy egész kórházat is nyitottak a pestis áldozatainak. Orvosokkal, mentősökkel és nővérekkel. A kereskedők hozzájárultak, a magisztrátus minden hónapban támogatást adott. A betegek mindig pénzt adtak, és ha valaki egyedül halt meg, minden értéke a kórházra szállt.

Ekkor azonban katasztrófa történt: a pestis kihalni kezdett, miközben a segélyek a betegek számától függtek. A genfi kórházi személyzet számára 1530-ban nem volt kérdés, hogy mi jó és mi rossz.

Ha a pestis pénzt hoz, akkor a pestis jó.

Aztán az orvosok megszervezték magukat. Először csak megmérgezték a betegeket, hogy növeljék a halálozási statisztikákat, de hamar rájöttek, hogy a statisztikáknak nem csak a halálozásról kell szólniuk, hanem a pestis okozta halandóságról.

Ezért elkezdték kivágni a keléseket a holtak testéből, megszárították, mozsárban őrölték, és más betegeknek adták gyógyszerként. Aztán elkezdték bubóporral beszórni a ruhákat, zsebkendőket, harisnyakötőket. De a pestis valahogy tovább enyhült. Úgy tűnik, a szárított bubók nem működtek jól. Az orvosok éjszaka bementek a városba, kiválasztották azokat az otthonokat, ahol a legnagyobb profitot várhatták, és bubóport szórtak a kilincsekre. Ahogy egy szemtanú írta ezekről az eseményekről, "ez egy ideig rejtve maradt, de az ördög inkább a bűnök számának növelésével foglalkozik, mintsem, hogy elrejtse őket."

Röviden, az egyik orvos annyira szemtelen és lusta lett, hogy úgy döntött, nem fog éjszaka bolyongani a városban, nappal egyszerűen egy csomó port hányt a tömegbe. A bűz az égig szállt, és az egyik lány, aki szerencsésen nemrég jött ki abból a kórházból, felismerte, mi ez a szag. Az orvost megkötözték és hozzáértő „mesteremberek” kezébe helyezték. Igyekeztek minél több információt szerezni tőle. A kivégzés több napig tartott. A leleményes hippokratákat kocsikon oszlopokhoz kötözték, és körbecipelték a városban. A hóhérok minden kereszteződésben vörösen izzó fogóval téptek le róluk húsdarabokat. Ezután a köztérre vitték őket, lefejezték és felnegyedelték, a darabokat pedig Genf összes kerületébe vitték. Az egyetlen kivétel a kórházigazgató fia volt, aki nem vett részt a tárgyaláson, de kibökte, hogy tudja, hogyan kell főzeteket készíteni, és hogyan kell elkészíteni a port anélkül, hogy félni kéne a szennyeződéstől. Őt egyszerűen lefejezték, "hogy megakadályozzák a gonosz terjedését". - François Bonivard, Chronicles of Geneva, second volume, pages 395 - 402"