2. rész: A másodfajú háború

Fejlett-e a technika?

Egely György

A témában járatlan ember úgy gondolja, hogy mivel kutatók száz- és százezrei dolgoznak a fizika és a technika sok területén, biztosan rábukkantak volna ezekre az effektusokra, ha mindaz igaz, amit az előzőekben olvashattunk. Az, ami népszerűsítő cikkekből vagy a médiumokból eljut a köztudatba, valahogy azt az érzést sugallja számunkra, hogy technikailag rendkívül fejlettek vagyunk. Ennek megítélése viszonyítás kérdése. Ha a száz évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítjuk mai fejlettségünket, azt kell mondjuk, valóban léptünk előre. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ez az előrelépés a számítástechnika és a biokémia kivételével inkább technológiai, mint elvi, s a kutatók többsége a régi elveket használva dolgozik, nem az újdonságok frontján. A ma használatos eszközeink nagy részének elméleti és technológiai alapjait ugyanis a múlt század végén vagy a századforduló idején rakták le. A mai rádió, tévé vagy telefon is nagyjából azonos fizikai törvényekkel működik, mint amelyeket már a századforduló idején ismertünk. Az energiaellátó rendszerek, az autó és a repülőgép is az akkor lefektetett elveknek megfelelően működik, csak ma az intenzív technológiai fejlesztésnek köszönhetően jobb, mint régen. Az igazán fontos, minőségi előrelépést jelentő, a Tesla útját követő tértechnológiai eszközök fejlesztését azonban érthető okokból sem a tudomány, sem a gazdaságvezetői nem támogatták. Az energiatermeléssel járó környezeti károkat viszont a fejlődés szükségszerű, kiküszöbölhetetlen következményeként állítják be.

Más oldalról is nézhetjük technológiánk fejlődését, fejlesztési irányait. Ha még mindig úgy gondolnánk, hogy igen fejlett a technikai civilizációnk, érdemes egy pillantást vetni a természetre, ha nem is a csúcsán levő emberi-e, hanem csak az evolúciós létra közepén álló rovarokra. A rovarok ugyanis olyan szerkezeti anyagokat is "használnak", melyek a technikai civilizáció számára még ma is elérhetetlen álmot jelentenek. A bogarakat beborító kitin szakítószilárdsága és sűrűsége jobb, mint a kereskedelemben beszerezhető minőségi ötvözött acéloké, a vékony pókháló szilárdsági és mechanikai tulajdonságai is messze meghaladják a mai technika lehetőségeit. A vékony pókfonál ugyanis vizes oldatból készül, helyi anyagokból, tengelye mentén tetszőleges mértékben sodorható, akár évekig is forgathatjuk, mégsem fog elszakadni[12]. Nem így az acéldrót, amit néhány száz forgatás után a nyírófeszültség egész biztosan elszakít. Igazi szerénységre adhat okot, ha például a muslicák idegrendszerét tanulmányozzuk, ez ugyanis háromdimenziós tájékozódást tesz lehetővé, amire ma még a legmodernebb katonai számítógépek sem képesek, hiszen kétdimenziós térben tudnak csak tájékozódni. Ha hozzátesszük azt is, hogy ezek a kis biológiai "szerkezetek" önreprodukálóak, önjavítóak, helyi anyagokból építik fel önmagukat, akkor semmi okunk sincs önelégültségre. Látható, hogy a természet által produkált lehetőségekhez képest technikai színvonalunk rendkívül alacsony. Akkor miért zárnánk ki, hogy erről az alacsony színvonalról jelentős mértékben tovább lehet lépni?

A rákháború

Az átlagember számára szintén fontos és érdekeit sértő, alig látható háború folyik a gyógyászat, a medicina területén. Ennek egyes területei több-kevesebb nyilvánosságot kapnak -- ilyen a dohányzással vagy az egészségtelen ételekkel és élvezeti cikkekkel kapcsolatos háborúskodás. Ma még kevesen mernek szembeszállni a dohánygyárak, a cukrozott üdítőitalok, vagy a zsíros gyorsétkezde-láncok üzemeltetőivel -- gazdasági hatalmuk olyan jelentős. A tömegkommunikációban sem igen lehet velük ujjat húzni, hiszen a médiumok jelentős mértékben tőlük függenek a hirdetési jövedelmek miatt. Sajtószabadság persze létezik, de ugyan melyik újság merné egy dohányreklám mellett egy dohányos ember tüdejét is megmutatni? Ez a front azonban legalább kaphatott már némi kis nyilvánosságot; az átlagember elvileg tudhat arról, hogy mi történik, ha ezekkel a káros élvezeti szerekkel él. Arról is tudhat, hogy például, a gyorséttermekben elfogyasztott zsíros, egészségtelen ételek érelmeszesedéshez és emiatt keringési panaszokhoz, betegségekhez vezethetnek, amelyek a világon vezető haláloknak számítanak.

Keveset tud azonban arról, hogy a "második számú gyilkos", a daganatos betegségek gyógyításában nem kaphatja meg a már ma is rendelkezésre álló és viszonylag olcsó, mellékhatásokkal alig járó kezeléseket. Nem véletlen, hogy az emberek félnek a daganatos betegségektől, hiszen a mai terápiák túlélési aránya rendkívül rossz, és a most elterjedten alkalmazott kemoterápia és sugárkezelés, amellett, hogy drága, igen kínzó, fájdalmas melléktünetekkel s az életminőség jelentős lerontásával jár. A helyzet különösen visszás Magyarországon, ahol személyenként relatíve a legtöbbet fizetjük az orvosi ellátásért, ám arányaiban a világon a legtöbb daganatos megbetegedés nálunk fordul elő. Jelentős javulást lehetne elérni és mindezt jóval alacsonyabb áron, ha a már most rendelkezésre álló szereket, eljárásokat széles körben használhatnánk. Ezek elterjesztése azonban a másodfajú háború jellegének megfelelően komoly érdekekbe ütközik a "hivatalos" tudomány és jelen esetben a gyógyszergyártók részéről. Az általánosan elterjedt kemoterápiás és sugárkezelési szerek ugyanis komoly hasznot hoznak a gyártóknak. Tudják ugyan, hogy ezek igen kevés eredménnyel járnak -- a halálozási statisztikák ezt egyértelműen mutatják --, ám ez sem riasztja vissza őket, hiszen újabb gyógyszereket lehet felhasználni, például a kínzó melléktünetek korlátozására.

Röviden érdemes megemlíteni azokat a lehetőségeket, amelyek a mai eljárásoknál olcsóbban és hatékonyabban vehetnék fel a második fő halálok elleni küzdelmet. Ezekre közösen az a jellemző, hogy jobban "megértették" a daganatfejlődés okait, mint a most használt terápiák, és a kiváltó okokat kívánják megszüntetni, a káros-kóros folyamatokat próbálják visszafordítani. A jelenleg használatos "gyógyítási" módszerek ugyanis nem ezt a logikát követik: egyszerűen csak kiirtandó ellenségnek tekintik a kóros daganatot, nem foglalkoznak különösebben a kiváltó okokkal. A pusztítás módszere pedig a sebészkés, a méreg vagy a sugárzás, amelyek természetesen az ép szöveteket is károsítják, az életminőséget rontják. Tekintve, hogy nem lehet pontosan "címezni" a pusztítást, a szervezet ellenállóképessége, immunrendszere is megsínyli ezt a gyógyítási módszert. Ezzel szemben az alternatív gyógymódok a betegség okát is megértve a szervezet ellenállóképességét, immunrendszerét javítják. Ezek a jobb kémiai terápiák általában nyomelem- és enzimkészítményeket használnak, természetes anyagokkal végzik a méregtelenítő folyamatokat. Így a szervezet saját ellenállóképességét, védekező rendszerét erősítik meg, ezzel igyekeznek visszafordítani a rákos daganatképző folyamatot. A beteg környezete, szokásai is nagyban befolyásolják a daganatképződés lefolyását. Ha nyomelemekben, vitaminokban, enzimekben gazdagabb táplálékhoz jut, akkor mindazon enzimek rendelkezésre állnak a szervezetében, amelyek a helyes fehérjeszintézishez szükségesek, ezek hiányában azonban egy kóros burjánzó folyamat indulhat el.

Érdemes megjegyezni, hogy a mai környezetszennyező, "kéményes" energetika itt is érezteti a hatását -- a hőerőművekből, járművekből a levegőbe jutó légszennyezés ugyanis elsavasítja a talajt, emiatt az elfogyasztott növényekbe kevesebb jut a szükséges nyomelemekből (ugyanakkor tüdőnkbe is jut bőven rákkeltő anyag). Ilyen nyomelem-készítmények ugyan már máshol is megjelentek, de a legjobbakat magyar kutatók fejlesztették ki, "házi" körülmények között, s csak a hivatalokkal szemben vívott sokéves harc után juthattak el az emberekhez (Béres-csepp, Humet-R).

További mellékhatásmentes lehetőség, ha a táplálékunkban előforduló vízből kivesszük a deutériumot, melynek mérgező hatását a 30-as évek óta ismerik. A deutériummentes víz szintén eredményesen alkalmazható többféle daganatos betegség gyógyítására, de a megelőzésre is. Itt is jelentős eredményeket ért el egy magyar kutató.[13]

Az igen drága és káros mellékhatásokkal járó sugárterápia helyett nagyon jó hatékonyságú az ún. hipertermia, ami azon a hatáson alapul, hogy a daganatsejtek érzékenyebbek a magas hőmérsékletre, mint az ép sejtek. Egy magyar kutató által tökéletesített eljárás segítségével igen eredményesen gyógyítják a német daganatos betegeket. Itthon még sok akadályt kell legyőzni ahhoz, hogy ez a hatékony és olcsó módszer eljuthasson a magyar betegekhez is.[14]

Hosszú ideig úgy gondolták ("hivatalosan" talán még ma is), hogy a daganatos betegségek nem köthetők az ember pszichéjéhez. Az eddig elvégzett vizsgálatok az ellenkezőjét bizonyítják, azaz azt, hogy bizonyos mértékben lelki okok is kiválthatják, elősegíthetik a daganatos megbetegedéseket, ha nem is közvetlen, de közvetett módon. Kimutatható, hogy tartós stressz, félelem, szorongás, depresszió esetén gyengül az emberek immunreakciója, ez viszont nagyobb esélyt ad a daganatos megbetegedéseknek is. Ezért a betegség elleni küzdelem egyik hasznos fegyvere lehetne a pszichológiai kezelés is -- erre az olcsó védekezési módszerre nálunk részben azért nincs lehetőség, mert a drága, ugyanakkor rutinszerűen használt gyógyszeres kezelés elvonja a rendelkezésre álló erőforrásokat.

Nem lehet azt mondani, hogy a gyógyítás frontja nem háború, hiszen ha egy olyan kis országban, mint Magyarország, évente kb. harmincezer ember hal meg daganatos betegségekben (s a tendencia egyre romlik), akkor látszik, hogy itt is emberek pusztulnak el hamarabb, mint ameddig élhetnének -- ugyanúgy, mint az első fajú háborúban. A gyógyszeripar és a "hivatalos" tudomány -- mint az energiatermelésnél -- azt hirdeti, hogy nincs más kezelési alternatíva; csak a drága sugárkezelés és kemoterápia a megoldás. A megelőzésre, az alternatív, szelíd gyógymódokra alig vagy egyáltalán nem jut az adófizetők pénzéből, s a polgárok itt sem szólhatnak bele saját sorsukba. Pénzük a drága és bizonyítottan gyenge hatékonyságú vagy hatástalan kezelésekre folyik el.

Az energetika után a gyógyszer-vegyipar és a gyógyászat a legnagyobb üzletág a világon, s a mai szabályok egyértelműen az óriáscégeknek kedveznek, amelyek nem érdekeltek a változásban.

Anomáliák

Végül nagyon röviden tekintsük át, hogy a tudomány harmadik frontján hogyan folyik (főleg az információ-blokkolás szintjén) a háború. Ezen a fronton ma még nem lehet szó olyan nagy gazdasági tétekről, mint az előző két esetben, ám potenciálisan itt is nagy gazdasági károk keletkeznek, a fejlődés gátjai, akadályai itt is jelentősek, s ma még nem számszerűsíthető károkkal járnak. Az anomáliák igen nagy csoportját a biológiában lehet megfigyelni. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen az "élet technológiája" jóval fejlettebb, mint a mai ipar technológiája. A történelem sajnos sokszor ismétli hibáit, hiszen annak idején például Galvani kísérleteit kortársai nevetségesnek tartották, állandóan gúnyolták, csak jóval később értették meg, hogy mi a békacomb rángatásának a következménye -- az elektromos energia előállításának egyik igen fontos lehetőségét mutatta ez az út.

Ma is hasonlóan vélekednek akkor, amikor például parajelenségekről, telepátia-kutatásról van szó. Csak kevesen tudják -- hiszen ez a másodfajú háború lényege --, hogy a volt Szovjetunióban az elmúlt húsz évben komoly erőfeszítéseket tettek olyan berendezések kifejlesztésére, melyek nagy távolságról, igen kis energiával, mindenféle látható mellékhatás nélkül befolyásolják az emberek tudatállapotát, pillanatnyi egészségét. Ezek a kísérletek sikeresek voltak, s nagyjából ugyanazt a hatást használták föl, amit ma telepátiának nevezünk, ám ennek technikai, fizikai megalapozását is elvégezték.

Ezek a kutatások vezettek részben az ún. torziós tér elméletének megalapozásához,[15] és olyan új technikai lehetőséget eredményeztek, melyek a gyakorlatban is felhasználhatók.[16] Úgy tűnik, hogy ez talán a legősibb technológia, hiszen a kísérletek azt mutatják, hogy például a piramisok környezetében is megjelennek a torziós effektusok. Fizikai, biológiai, kémiai folyamatokat befolyásolnak ezek a szabályos alakzatok. A most lassan-lassan nyilvánosságra kerülő eredmények mutatják, hogy a torziós tereket eredményesen lehetne felhasználni a kommunikációban, rugalmasabb és korrózióállóbb fémek előállításában (drága ötvöző anyagok felhasználása nélkül), de az ásványkincsek felkutatásában s olcsóbban használhatók, mint a mai eljárások. Mindezek az eredmények a (nálunk hivatalosan ma is áltudománynak tartott) parajelenségek kutatásából indultak ki, de biológiai és gazdasági jelentőségük miatt hosszú ideig haditechnikai kutatásként, titokban folyt ez a munka. Ha majd ezek az eredmények is elterjedhetnek, erősen átrajzolhatják a jelenlegi tudomány és technológia térképét.

A gondolkodók felelőssége

Vajon nem túlzás-e háborúnak minősíteni a fenti eseteket, nem tévedés ez? Hiszen a tudományban is előfordultak már tévedések, csupa jó szándék mellett. Semmelweis Ignác például a szülő nők halálozási statisztikájából vette észre, hogy drasztikusan csökkent a végzetes esetek száma, amikor ő hetekre Velencébe utazott, s nem vizsgálta az anyákat. Mire rájött, hogy az ő keze közvetíti a fertőzést, addigra majdnem kétezer nő halt meg szepszisben. A mindenki által tisztelt Marie Curie erején felüli szervező és propagandamunkát végzett, hogy pénzt szerezzen nagy mennyiségű rádium előállítására. A rádiummal aztán tüdőbajos, szegény sorsú gyerekeket sugároztak be úgy vélvén, ez gyógyítja őket. Mindkét esetben egy jó szándékú tévedés néhány ezer ember halálát okozta, s amint felismerték a tévedést, tanultak belőle -- ha talán kicsit későn is.

A másodfajú háború esetében azonban nem ez a helyzet. A fizikai vákuum tulajdonságai ismertek, évtizedek óta vannak információk a gazdasági jelentőségéről, s megadott szabadalmak is vannak. Az is jól ismert tény, hogy évente millió számra halnak meg emberek daganatos betegségekben, s az is, hogy léteznek a mai kezeléseknél jobb megoldások is. A helyzetre jellemző egy német klinika igazgatójának szomorúan igaz mondata: "A rákban sokan meghalnak, de még többen élnek belőle."

Ez a mondat jól jellemzi a másodfajú háború helyzetét, rámutat lényegére. A tudomány vezetői hatalmukat, befolyásukat felhasználva harcolnak, de nem a tudományban szükségszerű érvek és pártatlan mérések, megfigyelések alapján. Ezeken a neuralgikus pontokon nincs érv és nincs vita, a vezetők tekintélyelv alapján egyszerűen "áltudomány"-nak nyilvánítják vagy elhallgatják azokat a fontos kérdéseket, melyekről ez a cikk szól. Így nagy anyagi és emberáldozattal járó háborút viselnek az adófizető polgárok pénzén, a polgárok ellen.

Azt, hogy milyen könnyű az "áltudományok" közé bekerülni, jól illusztrálja a Földön kívüli élet kérdése. A naprendszeren kívül nemrég megtalált két új bolygó ismét ráirányította a figyelmet erre a kérdésre. Elvileg eddig is ismert volt, hogy a csillagok nagy részének lehetnek bolygói, és a biológiában nem tudunk olyan kizáró okot találni, amely azt mondaná, hogy azonos körülmények esetén máshol nem alakulhatnak ki hasonló szerves molekulák, s azokban a miénkhez hasonló élet. Az eddigiekből pedig sejthető, hogy a mi technikai szintünk nem maga a tökély, ennél jóval fejlettebb is létrehozható. A tudomány mai állása szerint elvileg nem zárható ki nálunk fejlettebb technikai civilizáció léte.

A megcsapolható vákuumenergia léte lehetővé teszi a nagy távolságokra való utazást, ami rakétákkal valóban megoldhatatlan. A hivatalos akadémiai álláspont viszont az, hogy a kérdésben "nincs mit tanulmányozni.[17]

A másodfajú háborúról kevesen tudnak az értelmiség körében. A humán szféra művelőinek tájékozatlansága ijesztő, de érthető. A politológusok, történészek, közgazdák, szociológusok egyszerűen nem férnek hozzá ezekhez az eredményekhez, nincs róluk tudomásuk. A félelmetes inkább a reáltudományok művelőinek, vezetőinek viselkedése. Az ő felelősségük lenne tisztességesen, előítélet-mentesen utánanézni a fenti témáknak. A természettudomány mai morálja azonban sokszor elképesztően alacsony: hiszen még sehol senkit sem vontak felelősségre konkrét kutatási irányok betiltásáért. Magyarországon például így a legkisebb büntetés nélkül meg lehetett tiltani a szociológia, a kibernetika, a hipnózis vagy éppen az akupunktúra kutatását, ám a ma már tévedésnek számító tudományos szocializmus kutatása ellen sosem tiltakozott a tudományos élet vezető gárdája.

A másodfajú háború léte elsősorban a természettudomány mély vezetési válságának következménye. Sok párhuzamos vonást fedezhetünk fel a katolikus egyház középkori (valamint a kommunista pártok huszadik századi) vezetési válsága és a mai természettudomány válsága között. Akkor az egyház és elöregedett felső vezetése nem a hétköznapi emberhez szólt (hiszen latinul misézett), és a felső vezetés életvitele, morálja, szokásai drasztikusan eltéptek nemcsak attól, amit a köznép elvárt tőle, hanem az alsópapság életvitelétől is. A tiltakozó hangok, eltérő nézetek elhallgattatására hivatott inkvizíció ekkor mondvacsinált ügyekkel, rafinált kínzásokkal százezer számra irtotta az embereket, amit igen messze volt azoktól az eredeti ideáktól, amelyekről a négy evangéliumban lehet olvasni.

A mai természettudomány vezetői is messze eltávolodtak a hétköznapi embertől, életének jobbá tételétől, hiszen például 22 milliárd dollárt adtak ki a "csillagháborús" terv kutatására (minden kézzel fogható eredmény nélkül), ugyanakkor minden alkalmat megragadnak arra, hogy a fentiekben leírt, egyébként nagyon olcsó kutatási irányokat csíráiban elfojtsák. Azon nem lehet csodálkozni, hogy az ipari cégek nem támogatják a drasztikus struktúraváltást -- nekik nem érdekük a jól menő olaj- vagy gyógyszerüzlet feladása. A tudomány vezetése (amely viszont a polgárok adójából él) morálisan is felelős azért, mert nem az átlagemberért, hanem ellene dolgozik. Az átlagpolgár ma már ösztönösen is érzi ezt a bajt.

Nemrég készült az Egyesült Államokban egy felmérés,[18] ahol megvizsgálták, hogy az emberek mennyire bíznak a vezető politikusokban, a törvényhozókban, a szabad sajtóban, a nagy cégekben, az egyetemekben és az orvostudományban. Az 1966-tól kezdve kb. tízévenként megismételt vizsgálat egyértelműen azt mutatja, hogy drasztikusan csökken az emberek bizalma a fenti intézményekben. Míg 1966-ban az emberek 70 százaléka bízott az orvostudomány jóindulatában, eredményeiben, ma már csak 23 százalékuk érez így. A szabad egyetemi kutatások célszerűségében és sikerében 1966-ban 61 százalék bízott, ma csak 25. A nagy cégeknek az átlagembert segítő tevékenységében 1966-ban 55 százalék hitt, ma csak 19. A médiumokban akkor 29 százalék bízott (ami nem jó eredmény), most már csak 13. A kormányzatba vetett akkori 41 százalékos bizalom mára 12 százalékra csökkent, míg 1966-ban 42 százalék bízott a törvényhozók előrelátásában és bölcsességében, ma már csak 8 százalék.

Mindez úgy történt, hogy az átlagember a cikkünkben szereplő témákról egyáltalán nem is tud. Vajon milyen lenne a statisztika eredménye, ha tudna mindezekről? A demokrácia -- a többségjoga, hogy beleszólhasson az életét érintő legfontosabb dolgokba, a közteherviselés fejében. Így lenne tisztességes ez a tudomány területén is, de ezeknél a fontos, ám a nyilvánosság számára gyakorlatilag nem látható dolgoknál mindez ma még elképzelhetetlen -- mert háború folyik, egy másodfajú háború. Hosszú ideig úgy gondolták az emberek, hogy a tudomány és a technika majd megoldja a kérdéseket, s egy sokkal jobb jövőt segít, de mára már érzik, hogy ez a tudomány, ez technika nem fogja megoldani a kérdéseket, így drasztikusan más fejlődési irányzatokat kell keresnünk.

Ez az iránytévesztés ma már sok területen látszik. Ilyen például az energetikai környezetszennyezés miatti klímaváltozás, más néven a melegházhatás. Mára egyértelműen kiderült, hogy melegszik a Föld klímája, 1995 minden idők legmelegebb éve volt.[19] Ez is a másodfajú háború következménye, hiszen ha a 20-as évektől kezdve lehetővé vált volna a vákuumenergia felhasználása, ma nem tartanánk itt. Ma azonban inkább eltűrik a kis olajdiktátorok sorát, Közép-Afrika, Argentína, Ausztrália és Közép-Európa kiszáradását, az évek óta tartó aszályt, a talaj elsavasodását, csak ne kelljen változtatni a jelenlegi energiatermelési technológiákon. Ma még a politikában csak úgy jelentkezik ez a hatás, hogy a kiszáradt Anatóliából elvándorló és a nagyvárosokba kerülő földművesek egy radikális iszlám pártra szavaznak. Most még csak néhány száz ember hal meg Chicagóban nyáron hőgutában vagy télen fagyhalál következtében, hiszen a klímaváltozás egyik sajátsága, hogy egyre szélsőségesebb hőmérséklet-, csapadék- és szélerősség-értékek fordulnak elő. Először a biztosítótársaságok fognak tönkremenni a keletkező nagy károk miatt, ám úgy néz ki, hogy ezekkel a gondokkal most még csak ők törődnek.

Ugyanolyan hatása van azonban hosszú távon a drága daganatos gyógyítási módszereknek is, hiszen ezek is erősen megterhelik a társadalombiztosítási költségeket, emiatt kevesebb jut más betegségek kezelésére, vagy akár nyugdíjra. A drága üzemanyag és energiaellátás, sok család teljes tartalékát elviszi, művelődésre, kikapcsolódásra, tanulásra már nem jut pénz. Szélesedik a társadalmi rétegek közti vagyoni különbség, egyre kevesebb ember kezében van egyre több pénz, jórészt a jelenlegi technikai és tudományos struktúra miatt. A másodfajú háború befejezése ennek véget vetne, az alul lévők magasabb életszínvonalra juthatnának. Így valószínűleg visszaesne a szegénybűnözés is, kevesebb rendőrt és katonát kellene tartani, csökkenteni lehetne az adókat, és rengeteg új munkaalkalom keletkezne, hiszen ki kellene cserélni a teljes közlekedési és energetikai gépparkot Sok helyen összefonódó, sok helyen kapcsolódó, egymást erősítő javulás vehetné kezdetét a másodfajú háború végével.

Mikor lesz vége a háborúnak?

A háborúk valamelyik fél kimerülésével érnek véget vagy szünetelnek. A másodfajú háborúnál is ez a helyzet. Eddig minden nagy csatát a változások gátlói nyertek; a változások sürgetői, alakítói megbuktak. Győzelmükre csak akkor lesz esély, ha a változást akarók ereje meghalad egy kritikus szintet, hasonlóan a másodfajú fázisátmenetek kritikus szintjéhez. Ehhez több akadály leküzdése is szükséges. A legfontosabb dolog: tudni kell, hogy létezik ez a háború.

A legnagyobb akadály a tudományos vezetés monopóliuma. Az említett témák jobbára tabunak számítanak, akik ezekről írnak, beszélnek, azokat azonnal kiközösítik a tudományos (és gazdasági) élet vezetői. Az első gyakorlati lepés ezért a természettudomány terén meglevő monopóliumok lebontása lenne. A "forradalmian régi" technológiák elterjesztése (különösen az energetika és medicina területén) meghozná a szükséges változásokat.

A politikában is szemléletváltozásra lenne szükség, valahogy úgy kellene gondolkozni, mint ahogy az Egyesült Államok alelnöke Al Gore tette könyvében.[20] Formálisan persze szinte minden ország alkotmányában biztosítják az egészséghez és a tulajdonhoz való jogot, sőt a tiszta környezethez való jog is kezd terjedni. Az említett energetikai és gyógyászati frontok helyzete mutatja, hogy ez a jog mennyire formális, mennyire nem lehet neki érvényt szerezni. Az államháztartás most mindenütt komoly bevételeket húz a benzinre és az élvezeti szerekre kivetett adóból, így az állami apparátust nem igazán érdekelt az irányváltásban, s így nem a polgárok, az adófizetők érdekeit képviseli.

Az állampolgár, sajnos, magára maradt, ezért figyelnie, vigyáznia kellene, mire költik a pénzét. A daganatos betegek gyógyításában dolgozó orvosoktól nem várható el, hogy nyíltan elmondják a jelenlegi terápiákkal kapcsolatos negatív tapasztalataikat -- félfeudális függőségeket tartalmazó egészségügyi rendszerben gyakran megélhetési gondjaik lennének. A zömében az ötvenes években tanult, s ma jórészt hetven éven felüli akadémikusok sem szóltak, amikor az állampolgárok pénzét a szemétbe dobták, például a bős-nagymarosi vagy az eocén programnál. Ott, ahol a tegnapelőtt dönt a holnaputánról, mindig ez az eredmény.

A politikusok, a parlament nem tűzi napirendre a lakosság egészségi állapotának megtárgyalását. A hosszú távú, tíz-húsz, netán ötven évre való gondolkodás teljesen hiányzik a politikából -- pedig ez remélhetőleg kevesebb idő, mint gyermekeink várható élete.

Pillanatnyilag más megoldás nem látszik, mint a mai hatalmi struktúráktól független polgárok, az egészség-és környezetvédelemre, a jövőbeli munkalehetőségre érzékeny emberek összefogása, odafigyelése. A gondolkodó polgár felelőssége, hogy ráirányítsa a figyelmet a fenti kérdésekre.

A másodfajú háborút azonban néhány ember tudja sikeresen megvívni. Ehhez az kell, hogy a humán- és reálértelmiség együtt protestáljon, valahogy úgy, mint annak idején, amikor a reformátorok és reformerek tanai is terjedni kezdtek.

Jegyzetek

1 C. Misner-K. Thorne-J. Wheeler: Gravitation. Freeman & Comp. 1970. Wheeler így ír könyvük 1190. oldalán: "A II. világháború óta a fizika eredményei között talán a legfigyelemreméltóbb az elektromágneses vákuumfluktuációk elméleti megjóslása és kísérleti bizonyítása." Az 1202. oldalon írja Wheeler: "A vákuum 1094 g/cm3 energiasűrűsége, lokális háborgásának, hullámzásának energiasűrűsége mellett elhanyagolható az atommag ~ 1014 g/cm3 sűrűsége.

2 Max Planck: Válogatott tanulmányok. Budapest. Gondolat, 1965.

3 H. Casimir-D. Polder: Physical Review Vol. 73, pp 360, 1948. Casimir érdekes módon alig említi a róla elnevezett effektus felfedezését visszaemlékezéseiben (Haphazard Reality), nem értette meg a dolog potenciális jelentőségét.

4 D. Cole-H. E Puthoff: Extracting energy and heat from the Vacuum. Physical Review E. Vol. 48, No 2., 1993. pp 1562-1565. A két szerző cikkének lényegét a kivonatban így összegzi: "Az irodalomban mostanában több olyan javaslat is napvilágot látott, ahol javasolják az elektromágneses vákuum-energia-fluktuációkból történő energiakinyerést a Casimir erő segítségével. Az említett javaslatokban lefektetett alapvető termodinamikai összefüggéseket vizsgáljuk meg a cikkben, és eredményünk szerint ezek a javaslatok elvileg helyesek."

5 Egely Gy.: Elhallgatott találmányok. Budapest. K und K. Kiadó, 1966.

6 Henry Moray: The Sea of Energy. Cosray Research Inst., 1978.

7 0. Alexandersson: Living Water-Victor Shauberger and the secrets of natural energy. Bath, U. K. Gateway Books, 1990.

8 B. I. 0. S. (British Intelligence Objectives Subcomittee. Report No 1043/31. "The invention of Hans Coler, Relating to an allegedly New Source of Power."

9 B. Barber-J. Putterman: Observations of Synchronouos picosecond souoluminescence Nature. Vol. 352, pp 318-320., 1991. Részlet a cikk összefoglalásából: "Ezek az amplitúdó-csúcsok az energia 11 nagyságrendnyi erősítését jelentik." L. Crum: Sonoluminescence: Physics Today. Sept. 1994, pp 22-29. Részlet a kivonatból: "A folyamat során az energiasűrűség 1012 szeresére emelkedik."

10 J. Schwinger: Casimir Light: the source. Proc. Nat. Acad. Sciences, USA. Vol. 90, pp 2105-2106., 1993. Részlet a kivonatból: "Egy dielektromos üregből a Casimir energia felszabadulása az okozója a koherens szonolumineszenciának."

11 W. Hyde szabadalmának száma 4 897 592. Részletesebb leírása: Egely Gy.: Bevezetés a Tértechnológiába I. kötet. Budapest. Perfector, 1993.

12 M. Berenbaum. Spin Control. The Sciences. Vol. 35. pp 13-16.1995. Részlet: "puhább, mint a gyapot, erősebb, mint az acél, a pókháló évszázadok óta a jövő anyaga. A biotechnológusok már csak pár lépésre vannak a szintetizálástól."

13 G. Somlyai: Naturally occuring deuterium is essential for natural grouth ofcells. F. E. B. S. Letter. Vol. 17., pp 1-4., 1993.

14 F. Douwes-A. Szász: Előadás az 1995-ös Köhnlechner-díj átadásán (Német onkológiai nagydíj), München. 1995. december 1.

15 G. I. Shipov: Theory of Physical vacuum. (Oroszul) Centr. of Nonconventional Technologies. Moszkva, 1994.

16 A. Akimov: Finding Long Range Interactions. EG Concepts. Preprint No. 7. Centre of Nonconventional Technologies. Moszkva, 1992.

17 Nesweek, 1996. jan. 8., 16. o.

18 Nesweek, 1996. jan. 22., 42. o.

19 Beck Mihály: Tudomány, áltudomány. Budapest. Akadémiai Kiadó, 1977.

20 Al Gore: Mérlegen a Föld. Föld Napja alapítvány. 1993. Budapest. Gore többek között az alábbiakat javasolja: "Adókedvezmények és kutatási alapok az új technikákra, a technikákat értékelő szigorú és kifinomult eljárásokra, különös tekintettel az új helyettesítő technikák ökológiai költségére és hasznára."