Posta Imre és társai peréhez, támpontok

Ajánlás:

Az utóbbi időben Posta Imre es társainak védelmében közölt cikkeket ajánlom a PI-Körösök es az aggódó családtagok figyelmébe. Csak olyan védőügyvédet fogadjanak el, aki ezen cikkek üzenetet megérti es követni is tudja. Ellenkező esetben a védőügyvéd alkalmatlan a feladatra.

Dr. Ing. Sebestyén István

PÁRHUZAMOS PEREK

Romek Károly

Posta Imre és csoportjának készülő pere a vízöntő korának jellegzetes pere lesz, ha megvalósul, De lehet ebből még történelmi jelentőségű per is, de ez már az alperes-jelölteken múlik.

A ,,vízöntő kor” jelentése szerint a Gnózis (Isten), vagy a mindenható háttérhatalom kiönti az emberiségre az igazság vizét. Vagyis félrehúzza az igazságot eltakaró legutolsó függönyt. A dialektika embere ezt félre érti, és úgy gondolja, hogy az igazság bemutatása hasonló lehet azzal, amikor a tanár az iskolában tanítás alatt és címén előad. A háttérhatalom másképpen tanított mindig. A tanár felmondja az anyagot és a tanulónak utána kell mondani. Ez utánzás, melyben az előadott anyagot maradéktalanul vissza kell a diáknak mondani. A hátérhatalom (stílusosan itt Ízisznek nevezve) tanítás úgy zajlik, hogy Ízisz tanárnő kihívja a tanulót a táblához, majd lekever neki egy pofont. A tanuló meg kérdezi, hogy: ezt miért kapta? A válasz: mert nem kérdezted meg mit fogok ma tanítani.

Legközelebb újra kihívja a tanulót a tanárnő, de a tanuló előre kérdezi, mi lesz a mai tananyag? Ízisz válaszol: a mai tananyag, hogy mennyi kétszer kettő. Mennyi kétszer kettő – kérdezi a diák. A tanárnő válaszol neki: kétszer kettő az öt. Igen tanárnő, kétszer kettő az öt. Erre a tanuló megkapja a második pofonját, mire az kérdezi, hogy azt miért kapta? Azért, mert ellenőrzés nélkül elhitted azt, amit a kérdésedre válaszoltam.

Az összeesküvés-elméletek állítása nagy részt ,,Ízisz tanárnőtől” származnak. Aki megkapta már az első pofonját, az hajt ezekre a témákra, de amit válaszul kapnak, azt nem ellenőrzik. A válaszokban pedig található minden: földtörténet, evolúció, kvantum-energia, relativitási elmélet, élettelen bolygók, vagy újabban covid-19 és variánsai és az ellenük kitalált oltások. Az összeesküvés-elméletek jó része szándékos félrevezetés, de ugyanakkor sok tudományosnak mondott félrevezető állítás cáfolata is. Ettől látszanak hitelesnek az összeesküvés-elméletek.

Sokan halálos ellenségüket látják a háttérhatalomba és az őket kiszolgáló kormányokba. Pedig pl. az egész komédia a járvánnyal Ízisz trükkje: mondom ezt is, mondom azt is, ellenőrizd le, melyik az igaz. És Ízisznek igaza van. A közölt tananyag gyorsan felejthető, de aki maga járt utána a tudásnak, annak valódi tulajdona lesz a megszerzett tudás, és senki sem veheti el tőle, még a halál sem. A tudásunk karnációkon át gyűlt össze azzá, ami a jelenben megtapasztalható. Erről ír Madách Imre Az ember tragédiájában: ,,Portested is széthulland így, igaz, De száz alakban újolag felélsz, És nem kell újra semmit kezdened: Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl, Köszvényedet őbenne folytatod, Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.” De Madách a korához képest szépen leírja a háttérhatalom természetét is ugyanott:

,,Vagy tán azt hiszed, Hogy, mert elrejtve munkál s zajtalan, Nem is erős? - Ne hidd, homályban ül, Mi egy világot rendít és teremt, Mert látásától megszédülne a fej. Csak ember műve csillog és zörög, Melynek határa egy arasznyi lét.”

Így zörög az Illuminátus vagy a zsidók látszólagos világhatalma. El ajánlatos menni a csillogó és zörgő dolgok mellett, és nem tananyagként hallgatni a róluk szóló értesüléseket. Még sem lehet Posta Imrééket lesöpörni az asztalról azzal hogy felültek bizonyos téveszméknek. Az állam volt az, mely az alaptörvénybe tette a nép jogát a hatalomhoz és alkotmányos rendelkezésben kötelezett mindenkit arra, hogy ne engedjen a kizárólagos hatalom birtoklását célzó törekvéseknek. Ha tehát valaki azt tapasztalja, hogy az állam (Kormány, Országgyűlés) még a leglényegesebb kérdésekben sem engedi dönteni a népet, akkor az alkotmányos rend védelmében minden állam ellen irányuló cselekmény törvényes az alkotmány szerint!

A jog sok esetben csak a mellébeszélés álcája. A jog szövevényessége és a jog esetenkénti sajátos értelmezései azt eredményezi, hogy a jogból azt hozza ki az állam, amit éppen az érdeke megkíván. Mivel az állam tartja kezében az igazságszolgáltatást, ő is mondja ki az áment az őt érintő kérdésekben. Ha az jogot boncolgató érvelése sem jön össze neki, akkor előveszi a nagy ütőkártyát, és közli: ,,a következő levelét olvasatlanul a levéltárba teszem”. A jog esetenként a látszólagos logika labirintusa, amelyből kivették a tiszta logikát, és csak az állam által elfogadható értelmezések és érvelések maradtak érvényben. Az általam leírt jogi értelmezés az általános értelmezési szótár alapján történt, a jogban is érvényes elemekkel, hogy értse, aki olvassa, miről akarok írni.

Egy példát is tudok mutatni mindezekről az alaptörvényből, annak U) cikke alapján: U) cikk (1) Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;

b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért; c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;

Biztosan el van írva ez: ,,b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;” Emberek vagyunk, ilyen előfordulhat. Viszont hány ilyen baki lehet a jogban, ami esetleg a bíróságot nem érdekli? De az U) cikk c) pontja már nem baki: ,,a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;”. Az pontos leírása volt a kommunista jognak, vagy is tényleg így működött a rákosi-kádári törvényhozás. Ez pedig azt bizonyítja, hogy Orbán Viktor kormánya és az egész Országgyűlés pontosan tudja, mi is az a hatalom kizárólagos gyakorlása, hiszen hibátlanul leírta azt a U) cikk eme bekezdésében. Az ember pedig fogja a fejét, mi akar ez lenni, hiszen azóta semmi sem változott?

Orbán Viktor, mint az országgyűlés két harmadát alkotó Fidesz-képviselők pártelnöke kézi vezérlésben irányítja az országgyűlést, mintha csak a Fidesz pártszékházában volna. De nem ott van. A pártszékházban a képviselő, mint a párt tagja engedelmeskedhet a párt elnökének, a parlamentben azonban a nép a ,,párt”. Ott a Fidesz elnöke nem utasíthatja a képviselőit, a képviselő pedig nem kerülheti meg a választóit azzal, hogy kizárólag pártelnöke utasításait fogadja el. Hát nem tanulságos, hogy éppen a hatalom írja le a korábban is alkalmazott gyakorlatot idézve, hogyan is néz ki a hatalom kizárólagos gyakorlása? Akinek van szeme, az látja, hogy képlet pontosan ráillik a jelenlegi rendszerre is. Posta Imre és társa szeptemberi letartóztatásával olyan helyzet teremtődött Magyarországon, melyet eddig egyetlen politikai tényező sem tudott felmérni igazán. Hírek arról szóltak, hogy Posta Imre és társai halálos ítéletek végrehajtását tervezte. A közbűntény ezzel ki is van zárva, hiszen a Magyarok Felelős Nemzeti Kormánya Bíróságának nevező csoportot politikai szempontok vezérelték. A csoportot alkotmányos rend elleni támadással vádolták meg, tekintve, hogy olyan személyek ellen irányult, akiket a vád az alkotmányos rend valamilyen képviselőinek tekintett.

Amennyiben Posta Imre és társai azzal védekeznek, hogy amit terveztek, azt az alkotmányos rend védelmében tették, akkor olyan jogi helyzet áll elő, ami talán a jogtörténetében nem fordult még elő. Legalábbis nem sűrűn és nem nálunk. Vegyük ezt a kettős vádvonalat A és B vonalnak, melyben az állam általi vád az A-, Posta Imréék által az állam ellen emelt vád a B-vonal. 1. Posta Imre és társai bizonyos személyek halálos ítéletét helyezték kilátásba, de a TEK a csoport két tagját letartóztatta.

2. A letartóztatott személyek az alkotmányos rend védelmében léptek volna fel, amit az alaptörvény C) (2) pontja mindenki számára kötelezővé tett, kivéve az erőszak esetét. Azonban az alkotmányos rend védelmében erőszakot csak az állam alkalmazhat, Posta Imréék ezzel megsértették a szóban cikk (3) pontját, de mivel az alkotmányos rend védelmében alkalmazott erőszak akkor sem büntetendő, ha azt magánszemély alkalmazza, ezt a részt el lehet felejteni.

,,C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik. (2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni. (3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.” 3. A vád onnan áll fenn, amikor azt kimondják, még akkor is, ha jogi személy a vádat éppen nem képviseli. Ha Posta Imre és társai azzal védekeznek, hogy a hatalmat bitorló állam ellen kívántak fellépni, akkor ez a védekezés automatikusan vád is az állammal szemben. 4. Az A-vonalon Posta Imre és társai az alperesek és az állam a felperes. A B-vonalon Posta Imre és társai a felperesek ás az állam az alperes. 5. Amíg a vádakat nem bizonyítják, vagy cáfolják, addig azokat úgy kell tekinteni, mint lehetőségeket, melyek tényekké vagy valótlanságokká nyilvánulhatnak.

Amíg államot ért vádat nincsen megcáfolva, az államot lehetséges elkövetőnek kell nyilvánítani. Ilyen minőségben az állam - és mint alperes is – nem tarthatja fogva vádlóját és felperesét, jogait nem korlátozhatja! 6. Ha az állam Posta Imre és társaira kimondott vádat vissza vonja, azzal Posta Imre csoportjának vádját erősíti a B- vonalon. Ha Posta Imre és társai a vádjukat visszavonják, az az állam vádját erősíti önmaguk ellen. 7. Ebben a vádpárhuzamban csak független magyar bíróság ítélhetne, de a független bíróság nem lehet az, akit kizárólagos hatalomgyakorlással vádolt állam nevez ki.

8. Ez a tarthatatlan állapot nem tarthat a végtelenségig. Az erősebb (az állam) bármikor vádjának feladására kényszerítheti felperesét, Posta Imrét és társait. Posta Imrének és csoportja ezt úgy tudja kikerülni, ha kijelenti, hogy az állammal szembeni vádját kész ejteni, ha az állam biztosítja a nép (választásra jogosult polgárok összessége) alkotmányban jogát a hatalomban való gyakorlati részvételre.

Az alkotmányos rend a mi esetünkben az a rend, melyet az alkotmány államformaként határoz meg az alkotmány B) cikkében, és azt is ki mondja, hogy a néphatalom megléte feltétele az alkotmányos államforma meglétének is. Ha a nép nem rendelkezik hatalommal, akkor az alkotmányban meghatározott államforma, államrend sem létezik! B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (2) Magyarország államformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.

A hatalomgyakorlás módját is ez a törvény határozza meg. Attól tehát, hogy bizonyos személyek az országot vezető pozícióban vannak, még nem következik, kormányzási gyakorlatuk megfelel az alkotmányban előírtaknak, ha a közhatalom forrásaként megnevezett nép semmilyen módon szólhat bele az őt érintő kérdésekben. Ennek egyértelmű megnyilvánulása az alkotmány 8. cikke, mely egyben írásos bizonyítéka is annak, hogy az állam a népet (itt a nép a továbbiakban a szavazásra jogosultak összességét jelenti):

8. cikk (1) Legalább kétszázezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendel el. A köztársasági elnök, a Kormány vagy százezer választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés országos népszavazást rendelhet el. Az érvényes és eredményes népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező. (2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. (3) Nem lehet országos népszavazást tartani a) az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről; b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról; c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról; d) nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről; e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről; f) az Országgyűlés feloszlásáról; g) képviselő-testület feloszlatásáról; h) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről, valamint megelőző védelmi helyzet kihirdetéséről és meghosszabbításáról; i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről; j) közkegyelem gyakorlásáról. (4) Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Nyilvánvaló, hogy a nép nem adhatott felhatalmazást az Országgyűlésnek a néphatalom, azaz saját hatalmának korlátozására a 8) cikk alkotmányba való helyezésével, még ha a nép rendelkezett is volna korábban ezzel a hatalommal. Tehát már ez a lépés is szembe ment az alaptörvény B9 cikkével. (Hol volt ekkor Sólyom László, az akkori AB elnöke?) Mivel a népszavazás is döntéshozásnak minősül, lényegében a nép döntéshozási lehetőségét zárta ki az Országgyűlés a 8) cikk alkotmányba való tételével. Ezzel is bizonyítható módon megváltoztatta az ország államformáját és demokratikus jogrendjét. Az egész 8. cikk tökéletes ellentmondásban van a B) cikk államformát és jogrendet meghatározó rendelkezésével, és megállapítható a jelenlegi állam hatalombitorló működése. Az alkotmány C) cikke kimondja, hogy a B) cikkel ellentétes hatalomgyakorlás tilos. Kérdéses viszont a hatalom megosztásának mikéntje, mert egy hatalom lényegében oszthatatlan. Akié a hatalom az nem tud rajta osztozkodni senkivel, legfeljebb a hatalmat elveszítheti. A C) cikk az alkotmányos rend védelmében kötelez mindenkit fellépni, ha bárki az alkotmányos rendet veszélyeztetné. Ha az állam úgy gyakorolja a hatalmat.

Lehet kérdezni, hogy az állam egyáltalán perelhető-e. Perelhető és volt rá példa is, csak éppen ez tyúkpereknél fordult elő. Az államot eddig a hatalom kizárólagos gyakorlása miatt senki sem perelte, vagy legalábbis nem tudok róla. Éppen azért ,,egzotikus” ez az eset, mert az államot először vádolják – pontosabban vádolhatnák – bíróság előtt a hatalom kizárólagos gyakorlásával, egyszerűbben fogalmazva: hatalombitorlással. Ebből származik az a cifra jogi helyzet, amit a vádak A- és B-vonalával próbáltam leírni.

Az alaptörvény R) cikke alapozza meg egyebek mellett az állam perelhetőségét: R) cikk (1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja. (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. (3) Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni. (4) Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége. Az állam mely szervei tettek a fenti rendelkezésnek eleget? Az állam minden évben elküldte pénzben megnyilvánuló elismeréseit az ő bíróságainak, mint jutalmat, korábban nyíltan, később kevesebb nyilvánosságot biztosítva ennek a megvesztegetésnek is nevezhető jutalmazásoknak.

A zsidókat is szóba kell hoznom. Jellemző a világot az átlagnál jobban kivesézni akarók körére, hogy előbb-utóbb látókörükbe kerül valamiféle háttérhatalom, amit én házi szóhasználatban HH-nak is szoktam rövidíteni. Az összeesküvés-elméletek ezt a HH-t sok esetben a zsidókkal szokta azonosítani. Ha a neveket vesszük alapul, ez feltevés majdnem igaz. Az én felfogásomba azonban nem egészen így van. Én három zsidóról szoktam beszélni, ha szóba kerülnek még is. Bizonyos források a zsidók eredetét az emberiség korénak kezdetére teszik, és szerintük zsidó szó jelentése oroszlánt jelent. Ezt el hiszem, mivel eme forrásokat is hitelesnek tartom. Ezeket a zsidókat itt csak oroszlánosoknak nevezném az egyszerűség kedvéért. Ők nem azonosak azokkal a cionistáknak is nevezhető zsidókkal. Az oroszlános zsidók kora minimum több, mint tízezer év és kezdettől fogva irányították az emberiséget a történelme folyamán – kimondottam értelemszerű céloktól vezetve. Ők találták ki a cion zsidóit is, akik falként rejtették el az igazi zsidókat. A cionista zsidókat a különböző népek társadalmi rétegeinek nacionalizmussal (pontosabban zsidó fasizmussal), egy néppé való összeragasztása volt.

Mert mi a nacionalizmus és a fasizmus? A nacionalizmus azonosulást jelent egy nép kultúrájával, mely valóságos része az egyetemes emberi kultúrának. A fasizmus a nacionalizmusnak olyan formája, amikor egy adott nemzeti öntudat alárendeli magának a többi népi kultúrákat. Éppen ettől nevezhető a zsidó nacionalizmus fasizmusnak, mivel a zsidók felfogása szerint ők Isten kiválasztott népe, és a többi nép őket hivatott szolgálni. Nem sokat tévedtek, hiszen az előbb írtam, őket az oroszlánosok találták ki, mégpedig a történelemből eredő és elkerülhetetlen piszkos munka elvégzésére. A piszkos munkák kora azonban a hitem szerint lassan lejár. A cionista zsidóknak vissza kell térniük azon népek közé, akik közül annak idején az oroszlánosok kiemelték őket. Velük nem érdemes foglalkozni, hatalommal valójában soha nem is rendelkeztek, ugyanakkor nehézséget okozhatnak azoknak, akik már előre a medve bőrére isznak. Az állam és Posta Imre csoportja között a per nem tarthat a végtelenségig. Ezért lenne jó, ha Posta Imre és csoportja kinyilvánítja, hogy vissza vonja az állammal szemben emelt vádat, ha az állam is kész az ellenük emelt vádat visszavonni. Mindkét vád az alkotmányos rend megsértésével vádolja a másikat, és ez a jogi helyzet előbb-utóbb az erősebb állam győzelmével fog megváltozni. Ezért látszik előnyösebbnek Posta Imréék csoportjának, ha kilátásba helyezik, hogy vádjukat azonnal tárgytalannak tekintik, amint az állam bevonja gyakorlatilag is a népet a hatalomba.

Csakhogy ez az alkotmány módosítása nélkül nem lehetséges, mivel jelenleg semmilyen törvény nem szabályozza a néphatalom megvalósításának mikéntjét. Hogyan tartalmazná, amikor a törvényhozók soha sem gondolták komolyan, hogy a nép kormányozni is fog. Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy az állam nem az alkotmánynak megfelelően működik. Tehát új törvényeket kell hozni, és a néphatalmat kizáró rendelkezéseket – itt nem részletezetten – ki kell az alkotmányból venni. Ennek ezek törvények egyik példája a már tárgyalt 8) cikk.

Olyan törvényre van szükség, ami kifejezetten a képviselő és választója közötti kapcsolatot szabályozza. Ezt a törvényt nyilván jogász alkothatja meg, ám a jogászokkal sok a baj, amint az írtam is. Mégis a jogász hatásköre e törvény megalkotása, de a vázként szolgáló elveket a választónak kell kimondania, melyet a törvény testesítene meg.

Ezek az elvek: 1. ,,A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” (alkotmány B) (4). 2. A nép hatalma a képviselő és a választásra jogosult polgár gyakorlatban megvalósuló kapcsolatára épül 3. A választó és a képviselőjének kapcsolata munkaviszony-jellegű, és a munkatörvénykönyvének ebben a kapcsolatban megvalósítható elemei érvényesek. (1) A választópolgár a munkaadó, a képviselő a munkavállaló, az országház a munkahely, törvényhozás a munka. Ez a törvény a választási törvényt nem érinti, mivel az nem befolyásolja a képviselő és szavazója közötti kapcsolat jogait és kötelezettségeit, a törvények ugyanazt írják elő számára is. Ez nem egy mindent elsöprő forradalom lenne, ”lassan járj, tovább érsz”- alapon határozná meg a változást, ami egyre időszerűbbé válik. Ma egy törvényhozással meg lehet oldani azt, amit később már csak forradalommal lehetne. A képviselő és választójának kapcsolatát az alkotmány módosításával lehet törvénybe iktatni, mely módosítást az alkotmány S) cikke tesz lehetővé: S) cikk (1) Alaptörvény elfogadására vagy az Alaptörvény módosítására irányuló javaslatot a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő terjeszthet elő.