top of page
  • Szerző képeKairos

3. Ujra a politikai foglyokról

Christoph Valentin Steinert, aki 2020-ban áttekintette a politikai foglyok 1956 és 2019 között a (főként angol nyelvű) tudományos szakirodalomban használt 366 definícióját, úgy érvelt, hogy a politikai fogoly bármely definíciójának el kell kerülnie, hogy a foglyok egyéni motivációira összpontosítson, és a fogoly fogalmát "kizárólag a politikailag elfogult perek áldozatainak kell fenntartani" (más szavakkal, "az állami elnyomás áldozatainak"), hogy elkerüljük a fogalom delegitimálását azáltal, hogy felhígítjuk a fogoly foglyokra való alkalmazásával, akik bármilyen, esetleg politikai indíttatású cselekményt elkövettek (ami a spektrum szélsőséges végén például a Ku Klux Klánereket, neonácikat és dzsihádista terroristákat is magában foglalná). Kifejezetten bírálja a politikai foglyok "politikai indíttatású cselekményekért bebörtönzött személyek" vagy "politikai bűncselekmény elkövetése miatt bebörtönzött személyek" meghatározását. A következő meghatározást javasolta:[2]



Politikai foglyok alatt azokat a személyeket értjük, akiket politikai elfogultságú bírósági eljárások (vagy bírósági eljárás hiányában végrehajtói döntések) során ítéltek el és börtönöztek be. A perek akkor minősülnek politikailag elfogultnak, ha azokat a kormány támogatja, és (a) nincs hazai jogalapjuk, (b) sértik az eljárási igazságosság elveit, vagy (c) sértik az egyetemes emberi jogokat[2].

Steinert megjegyezte, hogy definíciója kiterjed a "nem politikai identitásuk, például vallási meggyőződésük vagy szexuális orientációjuk miatt bebörtönzött foglyokra", valamint az erőszakos cselekményekben részt vevő egyénekre is, azzal érvelve, hogy a semleges "politikai fogolyként való besorolás sem a priori ítéletet nem von maga után a foglyok cselekedeteinek erkölcsi legitimitásáról, sem pedig azt nem jelenti, hogy az egyének politikai indíttatású bűncselekményeket követtek el"[2].


Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)

Egyéb szempontok

A politikai börtönök és a másként gondolkodók bebörtönzésének célja a rezsim erejének demonstrálása a másként gondolkodók számára. A rezsim ellenfelei elszigeteltek és megbélyegzettek, gyakran bántalmazzák és megkínozzák őket. Az ilyen bánásmód célja nem csupán a rendszerrel szemben állók megbüntetése, hanem a rendszer erejének demonstrálásával a rendszerrel való szembeszegülést fontolgatók elrettentése, egyértelmű figyelmeztetésként, hogy a tiltakozást nem tolerálják, és hogy a rendszer jól felkészült és kész megbüntetni a tiltakozókat a politikai foglyok befogadására szolgáló totális intézmények létrehozásával[3][7].


A politikai fogoly státuszt csak a fogva tartás után kapja meg valaki. Ezt megelőzően a potenciális politikai foglyok "disszidenseknek, forradalmároknak, társadalmi reformereknek vagy radikális gondolkodóknak" tekinthetők. A politikai fogsághoz vezető magatartás jellege nehezen meghatározható, és nagyjából úgy írható le, hogy az "uralkodó elit által megkérdőjelezhetőnek tartott tevékenység"[1] Ezért a politikai foglyokat hivatalosan különböző vétségek sokasága miatt tartják fogva és ítélik el, nem pedig egyetlen jól meghatározott bűncselekmény miatt.[1] A politikai foglyokat gyakran letartóztatják és a törvényesség látszatát keltve állítják bíróság elé, ahol hamis vádakkal, koholt bizonyítékokkal és tisztességtelen tárgyalásokkal (kenguru bíróságok, kirakatperek) leplezik azt a tényt, hogy az egyén politikai fogoly. [2] Az AAPP például azt állítja, hogy "az AAPP adatbázisában szereplő minden egyes személy letartóztatásának motivációja politikai, függetlenül attól, hogy milyen törvények alapján ítélték el őket". [6] Ez gyakori olyan helyzetekben, amelyeket egyébként nemzeti és nemzetközi szinten az emberi jogok megsértéseként vagy egy politikai másként gondolkodó elnyomásaként lehet elítélni, és Steinert megjegyzi, hogy "a politikai elfogultságú bebörtönzésekre vonatkozó objektív bizonyítékok krónikusan ritkák, tekintve, hogy a kormányok jelentős ösztönzőkkel szembesülnek az elnyomó gyakorlatok elrejtésére." [2] Valójában minden kormány szokás szerint tagadja azokat a vádakat, hogy politikai tevékenység miatt börtönöznek be bárkit is.[1]


Politikai fogoly lehet az is, akitől igazságtalanul megtagadták az óvadékot, akitől megtagadták a feltételes szabadlábra helyezést, amikor azt ésszerűen megadták volna egy hasonló bűncselekménnyel vádolt elítéltnek, vagy akit az igazságszolgáltatás különleges hatáskörökre hivatkozhat. Különösen ez utóbbi helyzetben az, hogy egy személyt politikai fogolynak tekintenek-e, függhet a szubjektív politikai szemlélettől vagy a bizonyítékok értelmezésétől. politikai foglyokat jogi fedezet nélkül is be lehet zárni bíróságon kívüli eljárásokkal[1] vagy végrehajtói határozatokkal, tárgyalás[2] vagy akár vádemelés hiányában. egyes politikai foglyokat egyáltalán nem kell bebörtönözni, mivel ehelyett hosszabb előzetes letartóztatásban is lehet tartani őket. Steinert megjegyezte, hogy technikailag a politikai foglyokat meg kell különböztetni a politikai foglyoktól, de gyakran csoportosítják őket, és a gyakorlatban azt javasolja, hogy a politikai foglyok különleges típusaként kezeljék őket. [2] Az ilyen fogvatartottak példái közé tartozhatnak olyan személyek, mint a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji, akit sok éven át tárgyalás nélkül tartottak fogva.[2] Hasonlóképpen, a tibeti spirituális vezető, Gedhun Choekyi Nyima támogatói a 11. Pancsen Láma vitában "politikai fogolynak" nevezték őt, annak ellenére, hogy nem vádolják politikai bűncselekménnyel. Elkülönített házi őrizetben tartják[8].


A politikai fogoly státusz jelentős lehet, mivel az ilyen foglyok nemzetközi érdekérvényesítés tárgyává válhatnak, és különböző nem kormányzati szervezetektől kaphatnak segítséget.[2] A nemzetközi közvélemény kritikája bizonyítottan elősegíti a politikai foglyok szabadon bocsátását, vagy csökkenti a büntetésüket, de kevésbé hatékony a már elítélt személyek szabadon bocsátásának biztosításában. [9] Ha egy fogoly politikai státusza közismert, az egyfajta státuszszimbólumnak tekinthető, egyes politikai foglyok céltudatosan "bebörtönzött mártíroknak és mozgalmuk vezetőinek" állítják be magukat, és ez a státusz úgy is felfogható, hogy "garanciát nyújt a rácsok mögött a biztonságukra és a jogaik tiszteletben tartására"[3].


Forras: angol wikipedia, "political prisoners

37 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page