Ajánlás:
Az utóbbi időben Posta Imre es társainak védelmében közölt cikkeket ajánlom a PI-Körösök es az aggódó családtagok figyelmébe. Csak olyan védőügyvédet fogadjanak el, aki ezen cikkek üzenetet megérti es követni is tudja. Ellenkező esetben a védőügyvéd alkalmatlan a feladatra.
Dr. Ing. Sebestyén István
PÁRHUZAMOS UTAK
Romek Károly
A PÁRHUZAMOS PEREK c. bejegyzésem után hasonló címet választottam a mostani, szintén Posta Imre ügyével foglalkozó bejegyzésemnek. Nem a név döntő, hanem az a párhuzamos politikai valóság, ami a kormányzott hatalom és a kormányzó nép van. (A nép alatt értendő a szavazásra jogosult polgárok összessége, de érthető és esetenként értendő alattuk az ország minden polgára.)
Végig olvasva a bejegyzést, az felhívásnak is tűnhet. Nem is tagadom, eredetileg annak készült, de tisztában vagyok azzal is, hogy egy felhíváshoz szükség lenne valamilyen tömegbázisra a hátam mögött. Az nincs meg, hát marad a szimpla bejegyzés.
Az egyik út, melyről írok, a hatalom útja, azé a háttérhatalomé, mely ténylegesen tízezer évnél is régebben dirigálja az emberiség történetét, fejlődését a kezdeti állapotoktól az emberiség jelenkori civilizációjáig. Minden lépés ezen az úton egy terv részeként volt meghatározva. Minden vívmány, amit az emberiség elért (és azokat önmagának tartja), az a tervben előirányzott eredmények voltak, melyekért az emberiségnek nem megharcolnia kellett, hanem azokat az emberiségre kellett kényszeríteni. A lenti idézet 10-15 ezer évvel ezelőttre vonatkozik, a jelenlegi emberiségi kor kezdetére. Ekkor keletkezett a Kárpát-medence is, és a környékén élő, ragozó nyelvet beszélő népek kezdték azt birtokba venni azt, ahogyan a medence folyamatosan kezdett feltöltődni, visszaszorítva a felszíni vizeket, lápokat. Mára e vizekből a Balaton és az haldokló Velencei-tó maradt.
,,...az Egyetemes Szerzet sok küldöttje, sok megváltott vegyült el az újonnan kezdő emberiségben.
Királyokként, régensekként és papokként léptek fel. Mind eme tekintélyek magasztos szerzetet alkottak együtt, egy szolgáló szerzetet az utolsó maradványok számára. E szerzet minden tagja nemzetközi kapcsolatban állt egymással és nemzetközileg összehangolt rendszer szerint kormányozták az újfent próbálkozó emberiséget...” (Jan Van Rijckenborgh - Catherose De Petri A kínai gnózis)
Gnosztikus körökben gondolhatják esetleg, hogy én valamiféle áruló vagyok. Nekik annyit tudnék erre mondani, hogy én is a terv része vagyok, miként mindenki, az egész emberiség. A népeket folyamatosan hajtották előre, és semmiben sem engedték őt rendelkezni. Ezt a lehetőséget a gnózis jelenlegi végjátékában jutott emberiségnek tartották fent. Ez adja Posta Imre és társainak időszerűségét is. Gondoljatok bele, ha egy kéz irányítja a világot, akkor a népek vezetői is csak ennek a kéznek engedelmeskedhetnek. Ha ezen kormányok közül néhányak az alkotmányukban deklarálják a nép jogát a hatalomhoz, akkor az csak is a ,,kéz” akaratából történhet. Tisztábban lehet látni, hogy az ember ebben a nézetben csak egy bábú Isten ,,sakktábláján”. Ebben a játékban azonban a bábú öntudatot és lehetőséget kapott, hogy a játék utolsó lépésében sakkot adjon a királynak. Az uralkodói körökben pedig lassan kezd derengeni ennek a lehetőségnek a realitása, a Fidesz kétharmados törvényeinek köszönhetően. Arról van szó, hogy a Fidesz 2010-es győzelme előtt az egész magyar politikai elitet egy látens közösségi szellem jellemezte, mint a nép felett álló és mindenható társadalmi réteg, mely önmagát nem nyíltan zsidóként határozta meg. Nem volt véletlen az sem, hogy az MSZP-SZDSZ kormány még a választások előestéjén sem félt attól, hogy az úgynevezett szájzár-törvényt meghozza. Tudta, hogy vagy nem veszít, vagy a szövetségesek (Fidesz-KDNP) győznek. A Fidesz győzelmével megerősítésre került a szájzár törvény. Igaz, ki lett egészítve olyan elemekkel, ami a zsidóknál ébresztőt fújt, mert nem illett bele az ő elképzelésükbe, mivel nem csak a holokauszt, hanem a kommunizmus bűneinek tagadása is büntethetővé vált. Ekkor már lehetett gyanakodni, hogy az addigi politikai irányvonal meg fog változni. És lőn, Orbán tervbe vette a német megszállás áldozatainak emlékművének felállítását, ami a valóságban, hogy a zsidóéra visszaszorításának kezdetét jelentette.
A zsidók többé nem számíthattak kizárólagos elbírálásban. Legalább is a II. világháború áldozataiként nem. Orbán Viktor, a háttérhatalom kegyelméből és akaratából Magyarország helytartója megkezdte hatalmának kiépítését oly módon, hogy a zsidók azt ne tudják veszélyeztetni.
Logikus, hogyha addig a néppel szemben épített ki védővonalakat a teljes politikai elit, akkor nép részéről a hatalmasokat nem fenyegette veszély. A politikai elit egyeduralomra törő részei (Orbán Viktor és szövetségesei) számára tehát a nép nem jelentett veszélyt, de a konkurensek részéről nem volt módjuk addig védelmet kiépíteni. A kétharmados győzelmekkel és törvényekkel ennek lehetősége is megteremtődött. Orbán Viktornak és szövetségeseinek sikerült jogi úton a hatalmukat bebiztosítaniuk minden irányból. A módszer Orbánhoz hasonlóan gondolkozó külföldi politikusok körében is tetszetős lett, keleten és nyugaton egyaránt. Emiatt áll a bál az EU és Lengyelország között is. Logikus az is, hogy Orbán ebben a konfliktusban Lengyelország mellett áll. Az EU és az egész cionista világ eddig alkalmazott törvényei számára Orbán Viktor potenciális veszélyt jelent. Harmadik félként megjelentek és erősödni kezdetek a népi megmozdulások szerte a világban, egy gyakorlatilag nem létező, de azt realitásként jól eladott covid-járványnak köszönhetően.
A járványt a háttérhatalom találta ki, és egyre inkább úgy látom, hogy a tömegeket akarják megmozdulásokra kényszeríteni a működő kormányok ellen. Hangsúlyozom: úgy tűnik, mert lehet ez is, de alakulhat másképpen is. Így a XX. századig is visszavezethető dominósor dőléseit lehet megfigyelni. A második világháborúval megdőltek Európában ténylegesen nemzeti (azaz a kormányzó elitiek saját érekeit) érdeket szolgáló rendszerek, és Európa népeit beállították a sorba.
1990-ben megdőlt a totalitárius rendszert képviselő kommunizmus Európában, ami alól a Szovjetunió sem volt kivétel (ebből is látszik, hogy Kelet-Európa népeit is egy irányban tereli a háttérhatalom, hiszen a magát a világ egyik urának is bemutató Szovjetunió a legkisebb ellenállás nélkül engedett ennek a folyamatnak, annak a történelmi folyamatnak, melyre teljes egészében érvényes az, amit Madách azt írt Az ember tragédiájában: ,,A kor folyam, mely visz, vagy elmerít, Úszója, nem vezére, az egyén.” Ez az államokra is vonatkozik. 2010-ben a zsidók kapták felmondó levelet éppen attól, akiben bíztak: Orbán Viktortól. Ez volt nekünk a harmadik dominó. Orbánék dominója azonban még áll. Bíznak abban, hogy a jog felől senki sem támadhatja meg őket, és a forradalmakat pedig a nép jó lakottságát elhitető, falra festett ebédek változatosabbá mázolásával megelőzhetik.
A mai magyar ellenzéknek csak az a baja kapott, hogy Orbánék lényegében kitették őket – zsidókat - a hatalomból. Persze nem lettek hajléktalanok, földönfutók, de meghatározó szerepüket örökre elvesztették. Most persze igazságtevésre, a korábban sem létező demokrácia visszaállítására hivatkozva vissza akarnak térni a hatalomba, hogy visszaállítsák a korábbi állapotokat, ahol a teljes politikai elit újra egymásra talál és megvalósítja a maga körében a tökéletes demokráciát, persze a népet kihagyva, ahogyan a régi görögök is gondolták és megvalósították a demokráciát. Erről elmélkednek az úgynevezett baloldalon egyesek, mint pl. Hack Péter vagy Schiffer András: ,,“ A jogállam az nem azt jelenti, hogy az én szubjektív igazságom fog érvényesülni” - Hack Péter és Schiffer András a feles alkotmányozásról””
Tehát szubjektív igazság érvényesülését akarják kizárni az alkotmányozásból. Meg sem említik a nép alkotmányban deklarált jogát a hatalomhoz. Úgy gondolják, ha már a baloldal is visszakapta a részét a hatalom tortájában, akkor azzal szubjektív igazság teljes igazsággá válik. Ha azonban a nép szemszögéből nézzük, akkor a teljes politikai elit igazsága a szubjektív, pontosan olyan, mint ahogyan most Schiffer Andrásnak és társainak tűnik Orbán hatalombitorlása. Eddig már nem jutott el az ellenzék, vagy nem akar róla beszélni. Ez pedig már gáz, ahogyan a nép szokta mondani. És a nép minden ,,reménye” meg lehet arra, hogy az ellenzéki győzelem esetén még rosszabbra forduljanak a dolgok. De nem fognak, vagy legalábbis nem az ellenzék győzelme okán. Ha győzne az ellenzék, bolond lenne Orbánnal tárgyalni. Ha győz Orbán oldala, neki még kevesebb oka lesz a vesztesekkel egyezkedni, hiszen politikáját az előző három ciklus (választási csalásokkal) igazolta. Ha patthelyzet alakul ki, akkor esetleg megvalósulhat egy nép háta mögött megkötött paktum, de ilyen paktummal hosszú távon egyetlen politikai tényező sem lenne elégedett. Megkezdődne tehát a belső politikai harc, melyet a véletlenül udvaron felejtett nép tehetetlenül nézne, míg végül a mindenható háttérhatalom meg nem nyitná az utat egy áldozatokkal is járó forradalom előtt.
Ebből a zavaros rendszerből egyetlen kiút van, ha megkezdené az elit a tényleges néphatalom megvalósítását. Schiffer Andrásék, Bárándy Péterék szavai viszont azt bizonyítják, hogy ők a hatalomba akarnak csak visszatérni, néphatalomról szó sem lehet.
Bárándy: Ki kell dolgozni a technikát, amivel fölül lehet írni a kétharmadot. https://hvg.hu/i…/20210809_barandy_peter_ketharmad_valasztas Lehet, hogy Bárándy Péter tavasszal is ugyanezt fogja mondani, ha csak addig rá nem jön, hogy ilyen technikák nincsenek. Viszont vannak olyan technikák, melyekkel a jelenlegi rendszert demokratikussá lehetne tenni. Ez viszont a politikai elitet nem érdekli, ide értve az ellenzéket is.
*** A néphatalom törvényi feltételei: Az alaptörvény és a magyar jogrendszer képes megvalósítani a nép hatalomba való fokozatos bevonását. Lényegében semmi mást nem kellene tenni, mint - szó szerint - munkává nyilvánítani a törvényhozást. Az alaptörvényből indulna ki az a törvény, mely a nép hatalomba való bevonását tenné lehetővé:
,,B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (2) Magyarország államformája köztársaság. (3) A közhatalom forrása a nép. (4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.” A B) cikk folytatására lenne szükség. Csak ötletként fogalmazom most ide: (5) 1. A képviselő és a választói közötti kapcsolata munkaviszony, rá a munkatörvénykönyv bizonyos rendelkezései vonatkoznak, mely rendelkezéseket a képviselő és a szavazója közötti megállapodás tartalmazza. (Majd meg kell fogalmazni ezen megállapodást is) 2. Az országgyűlési képviselő munkavállaló, munkaadója a közvetlenül a szavazásra jogosult polgár, közvetve a nép minden tagja. A képviselő munkája a törvényhozás és a törvénnyel kapcsolatos feladatok elvégzése a szavazója közötti, gyakorlatban megvalósuló kapcsolata révén. 3. Az országgyűlési képviselő nem sérthet jogot! Ennyi lenne a jogi feladat, hogy Magyarország a valóságban is demokrácia legyen, ami egyben az alaptörvény által meghatározott államforma is. Azonban nem csak új törvények meghozására lenen szükség, hanem minden olyan rendelkezés eltávolítására is az alaptörvényből, mely a nép jogait a legkisebb mértékben is korlátozza. A teljesség igénye nélkül említem az alaptörvény 8) cikkét. Olyan nincsen, hogy egy demokráciában törvénybe iktassák, hogy a nép a leglényegesebb kérdésekben nem kezdeményezhet népszavazást. Diktatúrákban egyébként sem teszik lehetővé a népek népszavazási kezdeményezését, demokráciába pedig miért szavazna a nép olyan kérdésekről, melyekben a képviselőn keresztül beleszólási lehetősége van? A 8) cikk semmi másra nem jó, mint hogy látszatdemokráciánkban gyakorlatilag korlátozni a nép jogait.
Ezeket a jogi lépéseket az elit nem tervezi. Az ellenzék közelében sem volt a kérdés feszegetéséhez, míg Orbánék a nyugdíj és a minimálbér emeléséről beszéltek sűrűn. Úgy gondolják, hogy a nép kezében nincsen eszköz, mely a rendszer előnyeit élvezők hatalmát veszélyeztetné. Lehet perelni az államot, aztán alperes államtól jogi segítséget várni, ami eddig nem jött össze - teljesen logikusan – senkinek. Akkor változhat meg ez, ha a pert maga az állam viszi be saját tárgyalótermeiben, és ott valaki az államot hatalombitorlással vádolja. Ez a történelmi lehetőség vár most Posta Imrére és társaira.
Ha egyszer a hatalombitorlás vádja elhangzott az állammal szemben a tárgyalóteremben, onnan a vád már létezik, és teljesen új jogi helyzet áll elő, amiről már írtam a PÁRHUZAMOS PEREK c. bejegyzésemben. Ezt az állam lehetőleg ki akarja védeni, és akár a szabadságát is visszaadni a Pi-kör letartóztatott tagjainak. Igen tetszetős lehetőség ez azoknak, akik heteket töltöttek zárkában. Olyan, mint a napokig nem evett embert svédasztalhoz vezetni, vagy legalábbis megmutatni, mi vár rá a kinyitott ajtón túl. Történelmi döntést hozhatnak a Posta Imréék, ha a vádat visszavonják ugyan, de azzal a feltétellel, ha az állam felhagy gyakorlatilag is a kizárólagos hatalomgyakorlással. Ezt pedig csak a már leírt törvényi feltételekkel lehetséges. Az ígéretekkel – falra festett ebédekkel – a gyakorlatias gyomor nem megy semmire. A törvényeket meg kell hozni, ki kell hirdetni, és ezeket le kel kezdeni a gyakorlatban is alkalmazni. Akkor a hatalombitorlás állam ellen emelt vádja visszavonható, de csak a törvények gyakorlatban való átültetése után. A törvény életbe léptetése után senki sem utasíthatja képviselőt (addig sem tehette volna meg) arra, hogy egyoldalúan pártelnöke utasításait hajtsa végre, a szavazóival pedig ne foglalkozzon.
Olyan forgatókönyv ez, amelyben nincsenek vesztesek. Nem számonkérésről, hatalommal vagy hivatallal való visszaélésről írok, bár írhatnék erről, és ezek a fogalmak ráadásul a Btk.-ban szereplő tételek is. Itt arról van szó, hogyan járhatnánk jobban. A kormányzók és kormányzottak párhuzamos útjának közös pontban való találkozásáról, mely példa lehetne más országok rendszerei számára is.
Szükség lenne a két út ,,vándorainak” megegyezésére, és tisztára törölni a táblákat. Nagyobb áldozat lenne lemondani a népnek jogos vagyoni jussának visszaköveteléséről, mint a törvényhozóknak a nép hatalmát biztosító törvények meghozása. Ha még ez az ár is sok nekik, jobb ha tudják, egy forradalom ennél is nagyobb árat kérhet tőlük. Gondoljanak a történelem véres forradalmaira. Bár nem hiszem, hogy ezek megismétlődhetnek, attól még fájdalmas lehet az utca forradalma.
De ne csak a negatív következményeket nézzük csak. A demokrácia nem nemes dolog, hanem értelemszerű, és amelyik a leginkább képes az emberi képességek mozgósítására a világ és az egyén javára. Erről szól az igazi kereszténység, a gnózis tana, melyet a háttárhatalom képviselt ezer éveken keresztül. Ez a hatalom nem csak politikusokat mozgatott, hanem mindekit, aki által üzenni tudott az emberiségnek, mint piktorok (Rafal Olbinski, Cristian Boian), vagy filmrendezők (2001. Űrodisszeia, Mátrix, stb.). ismert hazai képviselője e hatalomnak Madách Imre volt, aki ,,Az ember tragédiájában” fogalmazta meg a demokrácia lényegét:
Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.
Akár szó szerint is belekerülhetne az alaptörvényünkbe, vagy ráírhatták volna a Georgia Guidestones nem létező 5. táblájára nagy betűkkel. Mert ez nem egy költői agymenés, hanem az igazi kereszténység szó szerint vehető törvénye az emberiség számára. Az sem lehet véletlenül, hogy Madách éppen Péter apostol szájába adta a fent idézett sorokat. Annak a Péternek, akinek nevét a római-katolikus egyház viseli, akinek István annak idején felajánlotta a koronát, és akinek zománcképe felé valakik kézzel elhajlították a Szent Korona keresztjét, hogy ezzel III. Ferdinándot valamire figyelmeztesse. Ez a figyelmeztetés lassan a magyar politikai elit számára is időszerű lesz.
Hozzászólások