Minek nevezzelek?

Az Orbán és a Fiatal Demokraták Szövetségének utóbbi 16 évében az államot a nép maffia államnak, fogva tartott államnak, hibrid államnak, stb. nevezte. A Magyar Vagyonvisszarzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöknője, Unger Anna, sem tudja még mi lenne ennek a 16 évnek a pontos megnevezése, mert a felsoroltak nem fedik pontosan azt, ami történt. Ugyanis az ellopott 60000 milliárd forintot nemcsak személyes vagyonuk gyarapítására használták, hanem a hatalmuk konszolidálására és örökös megtartására. Minek nevezzük a Fidesz és Orbán Viktor 16 évét a magyar állam működtetésével kapcsolatban? Erre keressük a választ.

Én ezt így nevezném: patronális, választási autokrácia – egy hatalomfenntartó államfoglalási rendszer.

Ez pontosabb, mint önmagában a „maffiaállam”, a „hibrid állam” vagy a „fogva tartott állam”, mert egyszerre ragadja meg a rendszer három lényeges elemét:

1. Az állam elfoglalása és átépítése

   A politikai vezetés nem egyszerűen irányította az államot, hanem fokozatosan átalakította az intézményeket, a szabályokat, a közbeszerzéseket, a médiát és a gazdasági erőviszonyokat úgy, hogy azok a kormányzó politikai központ fennmaradását szolgálják. A szakirodalom ezt az „autokratikus politikai térfoglalás” kiterjesztéseként is értelmezi.

2. Patronális gazdasági rendszer

   A közpénzek és állami lehetőségek elosztása személyes és politikai függőségi hálókon keresztül történt: a politikai lojalitás gazdasági előnyöket, az anyagi előnyök pedig politikai lojalitást termeltek újra. Magyar és Madlovics* erre használják a patronális autokrácia fogalmát; a modellben az állam a „politikai család” közös vállalkozásának érdekeit szolgálja.

3. A vagyonfelhalmozás a hatalom biztosításának eszköze lettAz Ön megfogalmazása itt különösen fontos: nem csupán magánvagyonosodásról van szó, hanem a gazdasági erőforrások politikai célú felhasználásáról. A média, a kampányfinanszírozás, a klientúra, a társadalmi függőségek és a stratégiai ágazatok feletti kontroll mind a hatalom tartósítását szolgálhatják. Ezért a „rablóállam” vagy „kleptokrácia” önmagában szintén kevés: az ellopott vagy átirányított vagyon nem pusztán zsákmány, hanem politikai infrastruktúra is.

   
   

A legpontosabb rövid megnevezés

Központosított patronális választási autokrácia, amely az államfoglalást a hatalom örökíthetőségének szolgálatába állította.

Rövidebben:

hatalomfenntartó patronális állam

Ez azért találó, mert a „maffiaállam” főleg a korrupciós-klientúra jelleget, a „hibrid rezsim” a demokratikus és autoriter elemek keveredését, a „fogva tartott állam” pedig az intézmények politikai alárendelését írja le. Az én javasolt kifejezésem ezekhez hozzáteszi a döntő célt: a vagyon, az intézmények és a politikai hatalom egymást erősítő, tartós rendszerbe szervezését.

A „választási autokrácia” kifejezés sem puszta politikai jelszó: az Európai Parlament 2022-ben Magyarországot már nem tekintette teljes értékű demokráciának, hanem ilyen hibrid rendszerként írta le. A politikatudományi értelmezések ugyanakkor eltérnek abban, hogy a hangsúlyt a vezérdemokráciára, a versengő autoritarizmusra, a patronális autokráciára vagy a maffiaállamra helyezik.

A 60 000 milliárd kérdése

A 60 000 milliárd forintot nem kezelném bizonyított, végleges „ellopott összegként”. A jelenlegi nyilvános becslések széles sávban mozognak: Unger Anna a lehetséges érintett közvagyont 20–60 ezer milliárd forint közé tette, és hangsúlyozta, hogy a konkrét vagyonvesztést majd vizsgálatoknak és bírósági eljárásoknak kell alátámasztaniuk.

Ez azonban nem változtat a rendszer jellegén. Ha a vizsgálatok jelentős részben igazolnák a közvagyon politikailag szelektív átirányítását, akkor a megfelelő leírás nem egyszerűen az lenne, hogy „korrupt kormányzás”, hanem:

egy állam által működtetett, politikai hatalomfenntartást szolgáló patronális-kleptokratikus rendszer.

A „kleptokratikus” szó a közvagyon magánosítását és a büntetlenségre épülő elitgazdagodást hangsúlyozza; a „patronális” a személyes függőségi hálót; a „választási autokrácia” pedig azt, hogy a rendszer választásokat tart, de a politikai verseny feltételeit tartósan egyenlőtlenné teszi. Egyetlen szó tehát aligha fedi le a 2010 utáni korszakot. Ha mégis egyetlen összetett megnevezést kellene választanom, ez lenne:

Orbán-féle hatalomfenntartó patronális autokrácia

Tetszés szerint lehet ezt még a nép szájízének kevésbé diplomatikusan is megfogalmazni: Orbán-féle hatalomfenntartó patronális kleptokrácia

_______________________________________________________

*Madlovics Bálint politikatudós, aki a patronális autokrácia modelljét alkalmazza Magyarországra. Ő és más szerzők (például Gábor Tóka) a „patronális autokrácia” fogalmát használják arra, hogy leírják: a politikai vezetés nem csupán kormányoz, hanem egy személyes függőségi hálón alapuló rendszert épít ki, ahol a gazdasági előnyök és a politikai lojalitás egymást erősítik.

Sebestyén István