A világ urainak feltálalva
Igen, a "csodavárás" ideje lejárt. Rá kellene ébrednie az embereknek (különösen a magyarok többségének), hogy nincs "messiás", aki majd helyettünk megment minket... Mi vagyunk csak, mi, emberek, rajtunk múlik minden. [Bárcsak elhinnék nekem a hívők, hogy az Újtestamentum egy része is ősi tanítás! Szimbólumok sokaságával meséli el mindazt, ami az IGAZSÁG, ami az út, a megoldás. Az ember csodákra képes. A képesség ott lakozik mindenkiben. (No, ebbe nem megyek mélyebbre! ;-)]
Muszáj kimondani az emberek előtt mindazt, ami segíthet, még akkor is, ha kellemetlen, vagy fájó szembesülni a valóság néhány szegmensével. Ma már - különösen az elmúlt másfél év után - látjuk: a tudatosság, a valódi szellemiség teljes hiánya üvölt a néma/hangos, de dermedt tömegből... A tudatos élet felszámolása régi mesterterv, mára elvégezte dolgát, globálisan is, de nálunk TAROLT. Ezzel a tarolással valóban nem könnyű szembesülni senkinek. (Nekem sem volt az.) De azt is látjuk, hogy van egy néma, mégsem kicsiny része a társadalmunknak, akikben ott az erő, ott a lélek és a szellem. Ők figyelnek, felismerték már az utat, de várnak... Várnak, mert kevés a hang, alig van jel, amely a hasonlót a hasonló mellé rendelné. [Pedig látjuk, tapasztaljuk: a hasonló a hasonlóra rátalál. Akár itt is. Elég egy gondolat ereje. Ha valamiért, akkor azért mindenképp hálával tartozunk a Tanár Úrnak, mert elindított az emberekben egy folyamatot, remélem, sokaknál a kutatási vágyat is, és megteremtett egy olyan helyet, ahol lehet közösen is gondolkodni.]
Úgy látom, nincs hívó szó az egésznek és az egységnek, csupán apró mozgalmak, és a mozgalmak élén állókra már gyanakvással tekint az, akit sokszor becsaptak. És minket, magyarokat már nagyon sokszor megtévesztettek, rászedtek , átvertek a hamis papok, a szemfényvesztő kormányok. Ezért a mozgalmak többségére az ember már bizalmatlanul néz, csak óvatosan méregeti. Sok-sok munkája van abban is a megtévesztőknek, hogy felbomlottak még az eddig megmaradt közösségek is, megtörtek barátságok, éket vágtak a legkisebb egységbe, és abba a szomorú helyzetbe kerültünk, hogy még a közeli hozzátartozók sem szívesen nyújtanak kezet, segítenek egymásnak. (Ebben is van kivétel, természetesen.)
Az egyén magára maradt, és az ilyen megfélemlített emberek ma is csak a kormánytól (kormányoktól) várják a segítséget, mindig azon politikai narrátortól, aki szebbet és jobbat ígér - igényei szerint. Magától a hóhértól, a kivégzőosztagtól, a zsoldosoktól... az életet. És azok, akik eddig átadták az irányítást másnak, már rég elhitték, hogy tehetetlenek. Pedig - NEM! Sajnos, én már elég régóta csak két lehetőséget látok magunk előtt. Az egyik békés, de ehhez sokkal több szellemiséggel és bátorsággal élő emberre lenne szükség. Mindenképp többre, mint amennyit vélelmezni lehet ebből a síri csendből és dermedt mozdulatlanságból. Nem csak hiszem, hogy csak a tudás, és a vágy a tudás megszerzésére az, ami meg tudja hiúsítani a terveket. A következő lépés már csak ezután jöhet(ne). De óriási kérdés, vajon, maradt-e még elegendő időnk minderre? Ahogy gyorsulnak az események, sokan fájó szívvel konstatálják, hogy már nem, nem maradt elegendő időnk. Ha így van, akkor nincs más, mint a második lehetőség... De ehhez is kell egy szellemi emelkedettség, bátorság, tisztesség és EGYSÉG!
Míg az eredeti, legitim hatalommal jelenleg nem bíró elit tudatosságra, a szellem nagyságára és az emberfeletti renddel való összhangra ösztönöz, vagyis az egységre, addig az ál-elit (az "elit") kihasznál és megnyomorít. Megfontolásra érdemes lehet, hogy manipuláció áll amögött az elterjedt vélekedés mögött is, amely képtelen elképzelni, hogy létezhet, illetve van létjogosultsága egy olyan elitnek, amelyik nem elnyomni akarja az embereket, hanem a birtokában lévő szakrális ismereteket megosztani, és ezek révén felemelni. Ezen keveseket az elmúlt évtizedekben rendre ellehetetlenítette, megnyomorította, elhallgattatta a regnáló hatalom. És vannak, akik nem úszták meg ennyivel... (Tudnék neveket sorolni, de azt gondolom, Te is. A Tanár Úr is azonos névsorral állna elő, négyszemközt. Nyíltan már vállalni nem meri, hogy ezeket az embereket ő is ismerte, ismeri.) De megoldás mindig, így most is létezik.
Coraggio
Comments