A könyvnek nagy befolyása volt, és van, az orosz katonai, rendőri és külpolitikai elitben és tankönyvként használták az orosz katonaság vezérkari akadémiáján. 1997-ben az első kiadását rendkívül kedvezően fogadták Oroszországban, és hatalommal rendelkező orosz politikai személyek később érdeklődtek Dugin személye iránt is, akiről azt mondták, hogy egy orosz eurazsianista. Dugin Nikolai Klokotov tábornokot a fő inspirátoranak nevezte a Vezérkari Akadémián, bár Klokotov ezt tagadta. Leonid Ivashov vezér ezredes , az orosz honvédelmi minisztérium Nemzetközi Osztályának vezetője segített a könyv terjesztésében.
Klokotov kijelentette, hogy a könyv a jövőben "hatalmas ideológiai alapként szolgál majd egy új katonai parancsnokság felkészítéséhez". Dugin azt állította, hogy a könyvet sok orosz oktatási intézményben elfogadták tankönyvként. Az orosz parlament, a Duma, korábbi szóvivõje,Gennadiy Seleznyov, akinek Dugin a geopolitika tanácsadója volt, "sürgette, hogy Dugin geopolitikai doktrínáját tegyék kötelezõvé az iskolai tantervbe".
A geopolitika alapjaiban Dugin felszólítja az Egyesült Államokat és az atlantizmust, hogy hagyjanak fel befolyásukkal Eurázsiaban, és Oroszországot is felszólítja, hogy annektálások és szövetségek révén állítsa helyre a befolyását. [2]
A könyv kijelenti, hogy "az oroszok világtörvényekért folytatott harca" még nem fejeződött be, és Oroszország továbbra is "egy új burzsoá elleni, es amerika ellenes forradalom színhelye ". Az Eurázsiai Birodalom "a jövő közös ellensége alapelvére épül fel: az atlantizmus elutasítására , az USA stratégiai irányítására és a liberális értékek uralkodásának megtagadására ".
A katonai műveletek viszonylag kevés szerepet fognak játszani. A tankönyv az orosz különleges szolgálatok által vezetett összeomlást, destabilizációt és a dezinformáció kifinomult programját támogatja. A műveleteket az oroszországi gáz, olaj és természeti erőforrások kemény, ésszerű felhasználásával kell segíteni, hogy zaklathassák és nyomás alá helyezhessék a más országokat.
A könyv kimondja, hogy "[a jövő] legfőbb feladata egész Európa Finnországosítása ".
Feladatok
Európában:
Németországnak fel kell kínálni a tényleges politikai dominanciát a Közép- és Kelet-Európában található legtöbb protestáns és katolikus állam felett. A kalinyingrádi területet vissza lehet adni Németországnak. A könyv a "Moszkva – Berlin tengely" kifejezést használja.
Ösztönözni kell Franciaországot, hogy hozzon létre egy „francia-német blokkot” Németországgal. Mindkét ország "szilárd anti-atlantista hagyományokkal" rendelkezik.
Az Egyesült Királyságot el kell távolítani Európától. (Ez közben, 2016-ban a Brexittel meg is történt.)
Finnországot be kell szívni Oroszországba. Dél-Finnországot kombinálják a Karéliai Köztársasággal, és Észak-Finnországot "adományozzák a Murmanszki területnek ".
Észtországot át kell adni Németország befolyási körének .
Lettországnak és Litvániának „különleges státust” kell kapnia az eurázsiai – orosz szférában.
Lengyelország számára "különleges státust" kell adni az eurázsiai szférában.
Románia , Macedónia , " Szerb Bosznia " és Görögország - az " ortodox kollektivista kelet" - egyesül a " Moszkva, a harmadik Róma " Birodalommal, és elutasítja az "ésszerű-individualista Nyugatot".
Ukrajnát Oroszországhoz kell csatolni, mivel "Ukrajnának mint államnak nincs geopolitikai jelentősége, nincs különleges kulturális exportja vagy egyetemes jelentősége, nincs földrajzi egyedisége, nincs etnikai exkluzivitása, de bizonyos területi ambíciói óriási veszélyt jelentenek egész Eurázsia számára, és anélkül, hogy az Ukrán problémát megoldjuk, általában értelmetlen a kontinentális politikáról beszélni ". Ukrajnának nem szabad megengedni, hogy független maradjon, kivéve, ha a kordonszaniter lenne, de ez teljesen elfogadhatatlan.
A Közel-Keleten és Közép-Ázsiában:
A könyv hangsúlyozza a "kontinentális orosz-iszlám szövetséget", amely "az anti-atlantista stratégia alapját képezi". A szövetség "az orosz és az iszlám civilizáció hagyományos jellegén" alapul.
Irán kulcsfontosságú szövetségese. A könyv a "Moszkva – Teherán tengely" kifejezést használja.
Örményországnak különleges szerepe van: "stratégiai alapként" szolgál majd, és létre kell hozni "a Moszkva-Jereván-Teherán [leányvállalat] tengelyét". Az örmények " árja nép ... [mint] az irániak és a kurdok ".
Azerbajdzsánt fel lehet osztani vagy Iránnak adni.
Grúziát el kell szakítani. Abházia és az "Egyesült Oszétia" (amely magában foglalja Grúzia Dél-Oszétiát ) beépül Oroszországba. Grúzia független politikái elfogadhatatlanok.
Oroszországnak "geopolitikai sokkokat" kell létrehoznia Törökországon belül . Ez kurdok, örmények és más kisebbségek alkalmazásával érhető el.
A könyv Kaukázust orosz területnek tekinti, ideértve a "Kaszpi-tenger keleti és északi partját ( Kazahsztán és Türkmenisztán területeit )" és Közép-Ázsiát (említve Kazahsztánt, Üzbegisztánt , Kirgizisztánt és Tádzsikisztánt ).
Kelet- és Délkelet-Ázsiában:
Kínát , amely veszélyt jelent Oroszország számára, "a lehető legnagyobb mértékben le kell bontani". Dugin azt javasolja, hogy Oroszország kezdje el Tibet - Xinjiang - Mongólia - Manchuria biztonsági övként vételét . Oroszországnak geopolitikai kompenzációként segítséget kell nyújtania Kínának "déli irányban - Indokínában (Vietnam kivételével, Fülöp-szigeteken, Indonéziában és Ausztráliában").
Oroszországnak manipulálnia kell a japán politikát azáltal, hogy Japánnak kínálja a Kuril-szigeteket és provokálja az antiamerikanizmust.
Mongóliát be kell szívni az Eurázsia-Oroszországba.
A könyv hangsúlyozza, hogy Oroszországnak mindenhol el kell terjesztenie az antiamerikanizmust: "a fő bűnbak pontosan az Egyesült Államok lesz"
Az Egyesült Államokban:
Oroszországnak az Egyesült Államok határain belüli speciális szolgálatait használnia kell például az instabilitás és a szeparatizmus fokozására , például "afro-amerikai rasszisták" provokálására. Oroszországnak "be kell vezetnie a geopolitikai rendetlenséget az amerikai belső tevékenységbe, ösztönözve mindenféle szeparatizmust és etnikai, társadalmi és faji konfliktusokat, aktívan támogatva minden disszidens mozgalmat - szélsőséges, rasszista és szektárius csoportokat, ezáltal destabilizálva az Egyesült Államok belső politikai folyamatait. Egyidejűleg támogatniuk kell az izolációs folyamatokat az amerikai politikában ".
Az eurázsiai projekt kiterjeszthető Dél- és Közép-Amerikára.
Amerikai recenziók:
Timothy Snyder történész a The New York Review of Books könyvében azt írta, hogy "A geopolitika alapjait" Carl Schmitt tanai befolyásolták , aki egy konzervatív nemzetközi rend támogatója volt, és akinek a munkája befolyásolta a nácikat is. Megállapította továbbá Dugin kulcsszerepét az eurázsianizmus és a nemzeti bolsevizmus ideológiáinak terjesztésében .
A könyvet a Külpolitikának nevezték "az egyik legkívánatosabb, lenyűgözőbb és legfélelmetesebb könyvnek, amely az egész posztszovjet korszakban kijött Oroszországból", és "józanabb, mint Dugin korábbi könyvei, jobban érvel és okkult referenciák, mint numerológia, tradicionalizmus és más excentrikus metafizika sincs benne".
2017-ben a news.com.au azt mondta, hogy a könyv "Putyin viselkedésének világszínvonalú listájaként olvasható".
A cikket fordította, kiegészítette és szerkesztette Dr. Ing. Sebestyén Teleki István Zürich, 2020 május 10.
Comments