A kétkamarás rendszert kritika éri a rugalmas politikákat megakadályozó tendenciája miatt. Az egyik kamara blokálhatja a másikat. Ez különösen akkor fordul elő, ha a két kamarában eltérő politikai többség van. A hatalommegosztás szempontjából azonban ez a blokkoló hatás pozitívan is értékelhető, különösen akkor, ha az egyik kamara összetétele jelentősen eltér a másikétól (például ha az alkotmányozó államok érdekeit képviseli).
Az, hogy a kétkamarás rendszerek fent leírt funkciói milyen mértékben teljesülnek, az adott politikai rendszer szerkezetétől függ. A bonyolultabbá váló politikai döntéshozatali folyamatok és a társadalomnak az állammal szemben támasztott növekvő igényei miatt a kétkamarás rendszerek ezért egyre inkább megkérdőjeleződnek. Ennek fényében egyrészt a részben elavult képviselet és a demokratikus legitimáció túlnyomó hiánya, másrészt a második kamarák hatásköre a politikai döntéshozatali folyamatokban kritizálható.
A második kamarák, amelyek ugyanolyan hatáskörrel rendelkeznek, mint az első kamara, de nem rendelkeznek megfelelő képviselettel és legitimitással, így csupán marginális jelenségek egy politikai rendszerben. Ezért sem a hatalmi ágak szétválasztását és a stabilizációt nem tudják garantálni, sem a politika legitimitását nem tudják növelni. Továbbá nem képviselhetik a társadalmi csoportok érdekeit. Ezért elengedhetetlen, hogy a társadalom kellőképpen elismerje a második kamarák demokratikus legitimitását. Csak a demokratikus legitimitás, a megfelelő funkcionális keret és a politikai rendszerben elfoglalt, világosan meghatározott pozíció kölcsönhatása biztosíthatja, hogy a második kamarák ténylegesen betölthessék a rájuk ruházott feladatokat
-Narancssárga, 1 kamarás rendszer
-Kék 2 kamarás rendszer
-Zöld, 1 kamarás rendszer tanácsadó testülettel
-Fekete, parlament nélküli, de Jogalkotási hatáskörrel rendelkező rendszer
コメント