A középkori pápaság 3 legdurvább botránya 1.

A középkori szentatyák egy része csak nevében volt szent. Az életük menete azonban igen távol állt attól a szentségtől, amit a szószékről hirdettek.

A hullazsinat

Gyakran már a pápává váláshoz is mindenféle gazságokat kellett elkövetni. Így járt el Formosus portói püspök is, aki hosszú évek küzdelmei után 891-ben tehette fejére a pápai tiarát. Ebben óriási segítségére voltak a spalatóiak, akik hathatósan támogatták őt terveiben. Csakhogy az új szentatya nem szeretett hálásnak lenni, és függetleníteni akarta magát a támogatóitól, így szövetkezett a spalatóiak ellenségével, Arnulf német királlyal. Isten nem ver bottal, a hálátlan pápa csak öt évig élvezhette a pápaságot: 896-ban eltávozott a mennyei világba. A spalatóiak viszont annyira haragudtak rá, hogy holtában sem hagyták nyugodni. A bosszúban az általuk pápává segített VI. István lett az eszközük, aki a 8-9 hónapja halott Formosus testét kiásatta, és a zsinat elé citálta. A már oszló hullát teljes főpapi ornátusban felültették a pápai trónra, és megkezdték a szabályos bírósági eljárást. Vádbeszédek, védőbeszéd, a halotthoz kérdéseket intéztek, felszólították őt a védekezésre. Mivel a vádlott nem volt abban az állapotban, hogy megvédhesse magát, nem nehéz kitalálni: bűnösnek találták és elítélték. Büntetésként megfosztották papi címétől, főpapi ruhájától, és levágták jobb keze néhány ujját, mivel ezekkel esküdött hamisan. Ezek után mivel gonosztevőnek nyilvánították, bűnözőknek kijáró módon szenteletlen földbe temették. István pápa valahogy ettől sem tudott megnyugodni, és nem sokkal később ismét kiásták szerencsétlen Formosus tetemét, majd a Tiberisbe dobták.

Azért tegyük hozzá, hogy VI. István pápa sem élvezhette sokáig a pápaság örömeit: alig egy évi regnálás után egy lázadás börtönbe juttatta, ahol hamarosan gyilkosság áldozata lett.

Formosus,Formosus portói püspökből lett pápa, elárulta szövetségeseit, akik holtában sem hagyták nyugodni a pápát.