Megoldatlan ügyek állhatnak a honvéd vezérkar lefejezésének hátterében HVG 2021.06.02.
Sok-sok százmilliárd forintnyi fejlesztés sem oldotta meg a honvédség legégetőbb problémáját: a többezres emberhiányt. Ez vezethetett olyan töréshez a kizsigerelt szervezetben, hogy három legfőbb vezetője is távozni kényszerült.
A mór megtette kötelességét, a mór mehet – ez juthatott a hírfogyasztók eszébe a Honvédelmi Minisztérium minapi, kurta-furcsa közleményét olvasva. E szerint a honvédség órákkal korábban menesztett főparancsnoka, Korom Ferenc maga kérte felmentését, mondván: elvégezte a rábízott feladatokat, az újabb kihívások pedig „más típusú vezetőt kívánnak”. A vezérezredes a minisztérium és a hadsereg szétválasztását, utóbbi szervezeti átalakítását, valamint a haderőfejlesztés lebonyolítását emlegette a kipipált teendői között. Az indoklás azonban sántít, a haderőfejlesztés ugyanis még távolról sem fejeződött be, ráadásul Koromot nem afféle projektmenedzserként alkalmazták konkrét feladatok ellátására, amelyek végeztével távoznia kellett volna: a honvédség főparancsnokává nevezték ki, határozott időre – s ebből az időből két év bizony még hátra volt.
A kincstári magyarázatokkal szemben a HVG forrásai egybehangzóan bukásként értékelik a történteket. Ennek megfelelően azonnal be is indultak a találgatások: ki kivel, hogyan és miért rúghatta össze a port annyira, hogy ennek a parancsnok menesztése legyen a következménye?
Egyesek a vezérezredes állítólagos összeférhetetlen természetét, nehezen tolerálható vezetői stílusát emlegették. Korom valóban amolyan keménykötésű, szigorú katonaember hírében áll, ám ez a seregben nem hátrány, és nem is kirívó. S valószínűleg azért is járhat tévúton, aki túlzott jelentőséget tulajdonít az ő személyének a történtek értelmezésekor, mert nem csak őt küldték el.
Távozik posztjáról a helyettese, Böröndi Gábor altábornagy, valamint a Magyar Honvédség Parancsnokságának törzsfőnöke (vagyis a honvédség „harmadik embere”), Mihócza Zoltán altábornagy is. Úgy tudjuk, utóbbi nyugállományba vonul, Korom nagyköveti kinevezéssel vigasztalódhat, Böröndi pedig Belgiumba utazik, s Brüsszelben vagy Monsban kap valamilyen, a NATO-val kapcsolatos megbízatást.
Három, ennyire fontos katonai vezető egyidejű eltávolítása egy kormányváltás esetén még védhető-magyarázható is lenne, ám ciklus közben obsitot adni nekik inkább arra utal, hogy nem a személyekkel, hanem a honvédség egészének működésével szemben lehetett kifogása valakinek. Hogy kinek, az kérdés, de nem teljesen nyitott. Legfeljebb négyen-öten lehetnek Magyarországon azok, akik ambicionálhatnak egy efféle váltást és elég nagy hatalmuk is van ahhoz, hogy keresztülvigyék elképzelésüket. És természetesen mindnyájuknak egyeztetniük kell erről Orbán Viktorral, a végső rábólintás tehát borítékolhatóan a miniszterelnöktől származott.
De mi lehetett a probléma?
Tény, hogy a honvédségre óriási teher hárul az utóbbi időben. A kétségtelenül szükséges, ám erőltetett, ugrásszerű modernizálás során öt évtized lemaradását próbálják ledolgozni öt-tíz év alatt – jelzi Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója. A tisztek persze örülnek a megújulásnak, de olyan ez, mintha valaki úgy próbálna egyik pillanatról a másikra átülni egy Mercedesbe, hogy előtte csak biciklizni tanult meg.
A fejlesztések ráadásul minden szinten, gyakorlatilag az összes fegyvernemben egyszerre zajlanak, tehát mindenkinek gőzerővel tanulnia kell. Ehhez jönnek még a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos feladatok és a határvédelem úgy, hogy közben krónikus, sokezres létszámhiánnyal küzd a honvédség. Nem véletlen, hogy még a rendre haderőfejlesztésiként emlegetett Zrínyi-programnak is hangsúlyos eleme a sereg társadalmi kapcsolatainak erősítése. S innen nézve nyerhet értelmet az is, hogy Korom kiszemelt utódja az a Ruszin-Szendi Romulusz, aki eddig a szaktárca humánpolitikáért felelős helyettes államtitkára volt.
A HVG-nek nyilatkozó szakértők szerint nagyon valószínű, hogy a haderőfejlesztés menetében, netán finanszírozásában is felmerülhetett valamilyen előre nem látott akadály, amely ellehetetlenítette a végletekig túlterhelt honvédség vállalásainak teljesítését, s a politika számára kellemetlenül borította fel az ütemezést. Esetleg maga a kormány tehetett olyan ígéretet a NATO-nak vagy a külföldi hadiipari partnereknek, amelyet a fegyveres erők vezetése – egyéb kötelezettségei mellett – már betarthatatlannak ítélt.
Az arra illetékesek jó eséllyel tesznek róla, hogy ennél közelebb soha ne juthassunk a megoldáshoz. Akárhogy is, a törésvonal létrejött, a katonai vezetők pedig mentek. Holott ez a tábornoki kar sokat köszönhet a Fidesznek, a jelenlegi kormány teremtette meg ugyanis annak a lehetőségét, hogy egy modern, a nyugatiakhoz hasonlító seregben szolgálhassanak az elmúlt évtizedek sokszor operettkatonaságot idéző kulisszái helyett.
Mihócza Zoltán eltávolításáról én nem találtam semmit. Ebből az írásból már tudom, hogy őt is menesztették. Érdekes! Ki tudja mi itt az igazság, mi az igazi oka eltávolításuknak? Talán ők maguk is csak sejthetik, hiszen indokolást nem kaptak.