Dr. Marácz László Amsterdami Egyetem előadó tanára
Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István a Zürichi Műszaki Egyetem előadó tanára
Kivonat a “Magyarságtudat és nemzeti stratégia” c. tanulmányból
A magyarság globális közösségben él a világon. Ezért a vezetése szintén globális, ill. világot átfogó koncepció szerint történhet. Történelmileg nincs területhez kötve, létezett már a mai Magyarország megalapítása előtt is. Továbbá -egészében- nem határozható meg faji jegyek alapján. Közismert, hogy a magyarság történelme folyamán nagyon sokféle népet, kultúrát befogadott, asszimilált. Ezért az egyik leginkább elfogadott erkölcsi normája a tolerancia és befogadó készség a „Minden magyar felelős minden magyarért!“ erkölcsi normával egyidőben. A magyarságtudat meghatározásában nem lehet tehát döntő a terület vagy valamilyen általánosított faji jegyek. Magyarellenesnek tekinthetőek azok a törekvések, melyek a magyarságot egy banális jogi státuszra egy magyarországi állampolgárságra akarják korlátozni, ugyanis ezzel lehetővé teszik nem-magyarok tömeges bevándorlását és ezeknek egy egyszerű jogi aktussal magyarrá való nyilvánítását. A magyarságtudatnak ennél mind térben, mind időben tágabb dimenziója van.
Magyarnak lenni az a szellemi-kulturális állapot, globális közösségi életforma, amit a közös történelmi múlt és emlékezet (az ősi mondák és legendák, a nyelvi kötelékek, a szimbólumok, a Szent Korona, kettős kereszt,…), a közös kulturális normák (szabadságszeretet, erkölcs, tolerancia,…) határoznak meg, valamint az egyén azon felelősségteljes vállalása, mely szerint az összmagyarság érdekében alkotóan gondolkodik és cselekszik.
A magyarságot meghatározó fenti jegyek egyike sem döntő külön-külön. Gróf Széchenyi István ifjú korában gyengén beszélt magyarul. Vannak német, román, szlovák, szerb, stb. nevű vagy fajilag a délszlávokhoz, cigányokhoz, stb. tartozó rendes magyar emberek. Sajnos léteznek olyanok is, akiknek megadatott, a leszakított területek magyarságához vagy második generációs emigránsokhoz képest, az a szerencse, hogy mindvégig magyar iskolákba járhassanak, egyetemi tanszékvezető professzorok, rektorok, vezető politikusok lehessenek, mégis a magyarság megátalkodott -birtokon belül lévő-, esküdt ellenségei. A magyarság marginalizálódásában fontos szerepe van a magyarság tudattartalma torzításának; illetve egy hamis magyarságtudat kiművelésének.
A magyarságtudat meghatározása kizárólagosan területi, illetve faji koncepciókkal magyarellenes provokáció!
Résen kell lenni, mikor a magyarság túléléséhez fontos magyarságtudati jegyek semlegesítése folyik, mert ennek célja nem egyéb, mint a harci és az önvédelmi szellem kiirtása. Az önvédelmi szellem semlegesítése a Bach-korszak óta tart. Akik ezen fáradoznak, maguknak ugyanakkor az erőszak legkegyetlenebb és legmagyarellenesebb monopóliumát követelik (lásd AVO).[i] Egészséges magyarságtudat nélkül azonban a magyar-kérdésben nem lesz előrehaladás. Ezt jól tükrözi a magyar-szlovák viszony makedón-görög viszonnyal való összehasonlítása. A makedón-görög konfliktus a független Makedónia létrejöttekor robbant ki. A görögök szerint erre azért került sor, mert ők három okból kifolyólag a független Makedóniától fenyegetve érzik magukat. Először: a makedón alkotmány egy passzust tartalmaz, mely szerint Makedónia mindent megtesz annak érdekében, hogy a körülvevő államok területein élő makedónokat felszabadítsa. Másodszor: a makedón állam címere és zászlója azt a csillag mintát ábrázolja, amely a mai Görögország területén fekvő Verghina helységben található Nagy Sándor apjának a sírjából került elő. Harmadszor: a görögök szerint Thesszaloniki makedón városként való említése azt mutatja, hogy Makedónia be akarja kebelezni ezt a várost, hogy szabad kiutat nyerjen az Égei-Tengerhez. Görögország, holott elismeri, hogy a makedón állam jelenleg katonailag túl gyenge, mégis fenyegetve érzi magát és fenntartja azt a jogot, hogy saját érdekeit előbbre helyezze, preventív politikát folytasson. Konkrétan Görögország nem hajlandó elismerni Makedónia függetlenséget, esetleg csak akkor, ha ez megváltoztatná nevét. A „fiatal“ országot továbbra, a nemzetközi államközösség akarata ellenére is gazdasági embargó alá helyezi.
Magyarország sem kevésbé fenyegetett Szlovákia által, mint Görögország Makedónia által. -Először: a szlovák alkotmány preambuluma azt állítja, hogy a független Szlovákia Nagy-Morávia történelmi jogutódja[ii]. Szlovák irredenta aberráció szerint Nagy-Morávia határai keresztülvágják Magyarországot.[iii] A szlovák preambulum kitételét nem lehet másképpen értelmezni, mint indirekt területi követelés Magyarországgal szemben. -Másodszor: a szlovák címer és a zászló a kettős keresztet ábrázolja. A kettős kereszt az Árpádházi királyok címere, s ily módon a magyar államcímer része. Itt eltulajdonítás miatt jogi probléma merül fel. -Harmadszor: Szlovákia elterelte egyoldalúan minden nemzetközi egyezménnyel ellentétesen a Dunát, módosítva ezáltal a magyar-szlovák államhatárt, veszélyeztetve Magyarország vízellátását. Magyarország nem alkalmazott gazdasági embargót Szlovákia ellen, mert fenyegetve érzi magát; sőt magyar részről még tiltakozás sem hallatszott. Ennek a magyarellenes politikának az okait fel kell tárni!
Magyarország állítólag egyfajta indirekt stratégiát folytat, ami viszont sehogy sem mutatkozik hatékonynak, sőt: például Magyarország alkotmánya nem deklarálja a magyar nyelv hivatalos státuszát, úgy, ahogy ezt minden európai ország teszi. Az alkotmány megfogalmazói szerint ez jó példát ad majd a románoknak, szerbeknek, szlovákoknak, de még az osztrákoknak is. A baj csak az, hogy ez egyúttal a magyar identitást gyengíti, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szomszédországok nyomáseszközök alkalmazása nélkül nem fognak nyelvi engedményeket tenni. Igy az indirekt stratégia kontra-produktívvá válik. Hasonló a helyzet a szomszédországoknak példaadó magyarországi kisebbségi törvénnyel is. Nyomáseszközök bevetése nélkül kizárt, hogy a szomszédországok engedményeket fognak tenni a saját “kisebbségeiknek”. A magyarországi kisebbségek helyzete ilyen módon túlságosan felértékelődik. Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó komisszárja, a magyar külügyminiszternek címzett 1993.XI.8 kelt levelében azt javasolja, hogy a magyar kormány széleskörű lehetőségeket teremtsen a magyarországi szlovákok kibontakozásához, hiszen az előző magyar rezsimek asszimilációs politikája negatívan hatott a szlovák nyelv oktatására.[iv]
[i] Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon I, USA, 1994. [ii] The Constitution of the Slovak Republic, Press Agency of the Slovak Republic, Bratislava, 1992 [iii] Szarka László: Szlovák történészek Nagymorávia kiterjedéséről, História, 1986, 1, 17-18. oldal [iv] Max van der Stoel, CSCE High Commissioner on National Minorities: levele Jeszenszky Géza magyar külügyminiszternek, Reference: No 1331/93/L, The Hague, 8 November 1993.
תגובות