Idő van! Tanulmányoznunk kell a Nürnbergi Kódex-et!
Az úgynevezett Nürnbergi Kódex az embereken végzett orvosi, pszichológiai és egyéb kísérletek előkészítésének és végrehajtásának központi etikai irányelve, amelyet jelenleg is alkalmaznak. A nürnbergi orvosi per (1946/47) ítélethirdetése során történő megfogalmazása óta különösen az orvosképzés egyik orvosi etikai alapelve (a genfi fogadalomhoz hasonlóan). Kimondja, hogy az embereken végzett orvosi kísérletek során.
"az alany önkéntes hozzájárulása (feltétlenül szükséges). Ez azt jelenti, hogy az érintett személynek jogi értelemben képesnek kell lennie arra, hogy beleegyezését adja; hogy képesnek kell lennie arra, hogy erőszak, csalás, ámítás, trükk, nyomás, színlelés vagy a meggyőzés vagy kényszerítés bármely más formája által nem befolyásolva gyakorolja ítélőképességét; hogy elegendő ismerettel és megértéssel kell rendelkeznie a kérdéses területről annak részleteiben ahhoz, hogy képes legyen értő és tájékozott döntést hozni.".
A Nürnbergi Kódexet a náci korszakban az orvosi kutatás nevében elkövetett emberiség elleni bűncselekmények, különösen a "bűnös orvosi kísérletek" és a kényszersterilizációk[1][2] indították el.
1997-ben volt a nürnbergi orvosi per 50. évfordulója, és ezzel együtt az 1947-es Nürnbergi Orvosi Kódex megszületése. Az IPPNW Nürnbergi Regionális Csoportja megragadta ezt az alkalmat, hogy az 1996-os "Orvostudomány és lelkiismeret"[3] kongresszus nyomán egy megemlékezéssel emlékezzen meg az 1947-es kódex alapelveiről, és az 1997-es Nürnbergi Kódexet az orvosi etika mai kérdéseivel hozza összefüggésbe.
A Nürnbergi Kódex tíz pontja 1947
(Az I. Amerikai Katonai Törvényszék véleménye a "megengedett orvosi kísérletekről")
1. Az érintett önkéntes hozzájárulása feltétlenül szükséges. Ez azt jelenti, hogy az alany jogi értelemben képesnek kell lennie arra, hogy beleegyezését adja; hogy képesnek kell lennie arra, hogy erőszak, csalás, trükk, nyomásgyakorlás, színlelés vagy a meggyőzés vagy kényszerítés bármely más formája nélkül gyakorolja ítélőképességét; hogy elegendő ismerettel és megértéssel kell rendelkeznie a kérdéses területről és annak részleteiről ahhoz, hogy képes legyen megértő és tájékozott döntést hozni. Ez utóbbi feltétel szükségessé teszi, hogy a beleegyezés megszerzése előtt az alanyt tájékoztassák a kísérlet jellegéről, időtartamáról és céljáról; az alkalmazandó módszerről és eszközökről; az ésszerűen várható összes kellemetlenségről és veszélyről; valamint a részvételnek az egészségére vagy személyére gyakorolt esetleges következményeiről. A beleegyezés értékének meghatározására vonatkozó kötelesség és felelősség mindazokat terheli, akik a kísérletet megrendelik, irányítják vagy végrehajtják. Ez személyes kötelesség és felelősség, amelyet nem lehet büntetlenül másokra hárítani.
2. A kísérletnek olyannak kell lennie, hogy a társadalom javára olyan gyümölcsöző eredményeket hozzon, amelyek más kutatási eszközökkel vagy módszerekkel nem érhetők el. Nem lehet önkényes vagy természeténél fogva felesleges.
3. A kísérletet úgy kell megtervezni, és az állatkísérletek eredményeire, valamint a betegség vagy kutatási probléma természetrajzára vonatkozó ismeretekre kell alapozni, hogy a várható eredmények indokolják a kísérlet elvégzését.
4. A kísérletet úgy kell elvégezni, hogy elkerülhető legyen minden szükségtelen fizikai és lelki szenvedés és sérülés.
5. Semmilyen kísérlet nem végezhető el, ha már a kezdetektől fogva ésszerűen feltételezhető, hogy az halálhoz vagy maradandó károsodáshoz vezet, kivéve a legtöbb olyan kísérletet, amelyben a kísérletező egyben kísérleti alany is.
6. A veszély soha nem haladhatja meg a megoldandó probléma humanitárius jelentősége által meghatározott határokat.
7. Megfelelő előkészítésről és megfelelő eszközökről kell gondoskodni, hogy az alanyt megvédjék a sérülés, maradandó károsodás vagy halál legkisebb lehetőségétől is.
8. A kísérletet csak tudományosan képzett személyek végezhetik. A kísérletet végzőknek vagy végrehajtóknak a kísérlet minden szakaszában a legnagyobb szakértelmet és gondosságot kell tanúsítaniuk.
9. A kísérlet során a kísérleti személynek szabadon meg kell hagynia a kísérletet, ha fizikailag vagy szellemileg olyan pontra jutott, ahol lehetetlennek tűnik számára a folytatás.
10. A kísérlet során a kísérletvezetőnek bármikor fel kell készülnie a kísérlet befejezésére, ha a tőle elvárt jóhiszeműség, különleges tapasztalata és gondos ítélőképessége alapján gyanítja, hogy a kísérlet folytatása a kísérleti személy sérüléséhez, maradandó károsodásához vagy halálához vezethet.
Forrás: https://de.wikipedia.org/wiki/Nürnberger_Kodex
Fordította: EMK