Besugók kivégzése
8.9.12 A szabadságharcos tizenhárom föbenjáró büne
Sajnos nem létezik tökéletes szabadságharcos!
Még akkor is, ha minden biztonsági intézkedést betart, a hibák nincsenek kizárva.
Fiam/Leányom,
a szabadságharcos következökben ismertetett tizenhárom föbenjáró bünét jól vésd az eszedbe és próbáld ezeket a mindennapi földalatti tevékenységed folyamán elkerülni. Ha harcostársaidnál ezeket a vétkeket felismered figyelmeztesd öket és minden közös akaratot vessetek be , hogy a nemkívánatos jelenségeket visszaszorítsátok.
Apád
1. Tapasztalatlanság:
félelmetes hibákhoz vezethet. A tapasztalatlan szabadságharcos azt hiszi általában, hogy az ellenség idióta és zagyva, az akciókat egyszerüen ki tudja vitelezni, legjobb esetben is azt hiszi, hogy az ellenség kevésbé intelligens. Az akciókat nem tervezi meg elég aprólékosan, különösen a visszavonulást nem tervezi meg több variánsban. Nem fektet hangsúlyt az alámerülési helyek elökészítésében, orvosi bizonyítványokat nem szerez be minden eshetöségre pl. ideiglenes alámerülésre számítva. A tapasztalatlanságból származó hibák tárháza sajnos szinte végtelen.
2. Saját magad túlbecsülése - az ellenség alábecsülése:
Ezt a hibát általában azok a szabadságharcos csapatok szokták elkövetni, akiknek olyan szerencséjük volt a kezdetekben, hogy az elsö néhány akció tökéletesen sikerült. A meglepett ellenség nem is követte öket, látszólag nem reagált. Az önbizalom az ilyen csapatokban -a tudat alatt is- olyan magasra ugrik, hogyha ennek tudatában vannak, akkor is nagy az esély az ellenség lebecsülésének. Ezeket a szabadságharcosokat félig tapasztaltaknak lehet nevezni. Ezeknek az ellenségre vonatkozó következtetései elhamarkodottak, ami végeredményben mind Apád: A magyar szabadságharcos kézikönyve 186/192 nagyobb és nagyobb hanyagságokhoz és olyan akciók kivitelezéséhez vezet, amelyekhez még nem léteznek a megfelelö elöfeltételek.
3. A megfélemlítettség . . .
egyenesen vezet az elsö fokozatban a saját képességeidbe, eredményességedbe vetett hited feladásához. Az állandó félelemérzetet különbözö források táplálják, amelyeket meg kell próbálnod egyenként elapasztani. Vannak esetek, amikor ez már lehetetlenné válik a saját hibád miatt, pl. a család jövöjét féltö feleségednek vagy anyádnak tudtára adtad cselekedeteidet, akik állandó nyomás alatt tartanak, hagyd abba ezt az „örültséget“. Ha félelmüket nem tudod eloszlatni, elfojtani, akkor abba kell hagynod ezt a tevékenységet, mert akaratlanul is ök lesznek az elárulóid. Azonban tevékenységed abbahagyását jó elöre egyezteted csapattársaiddal, öszintén feltárva az indokaid. Semmilyen esetben sem fordulsz az ellenséghez. Nem dezertálsz, mert ez árulásnak tekintendö és a likvidálásodhoz vezet.
4. Saját magad alábecsülése - az ellenség túlbecsülése:
Ez ugyancsak a kezdök hibái közé tartozik vagy azoknak a szabadságharcos csapatoknak a hibája, akiknek az elsö akciók kivitelezésénél sorozatosan nem volt szerencséjük. Ekkor kialakul egy erös bizonytalansági és félelem érzet. Ennek a bénító hatása felmérhetetlen károkat okoz. Ez alól csak úgy lehet felszabadulni, ha az elkövetett hibákat kielemzik. Ha ezt nem teszik meg, akkor szentül kell bízni abban, hogy az elöre nem látható véletlenek nem következhetnek be sorozatban és a következö akció már teljes sikerrel jár. Természetesen erre csak akkor kerülhet sor, ha a csapat az eddig kivitelezett akciók alatt nem vesztette el egy tagját sem, az árulás ill. a végzetes áruló nyomok hátrahagyása nem veszélyeztet lebukással. Vagyis az akciók mindig fejvesztett menekülésben, de szerencsésen, áruló nyomok hátrahagyása nélkül végzödtek.
5. Az elszigetelödéshez vezetö beképzeltség:
általában a sorozatosan sikeres szabadságharcos rákfenéje. Ezek a csapatok és vezetöik önteltségükben nem keresik a kapcsolatot más csapatokkal és tapasztalataikat sem akarják megosztani velük. Minden sejtnek elsörendü feladata az osztodással való szaporodás. Tehát tapasztalataid továbbadása kötelességed, még akkor is, ha ezzel azt reszkirozod, hogy az általad alakított csapat esetleg jobb lesz, mint tied. A többi sikeresen operáló szabadságharcos csapatot nem szabad semmilyen körülmények között konkurrenciának tekinteni. Ha ilyen helyzet alakul ki, akkor a szabadságharcosoknak kötelességük ezt minden eszközzel megakadályozni és végszükség esetén a rivalizálókat félreállítani. Nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ha az elsö szabadságharcos csapatok pl. a városban alakultak meg, akkor ezeknek kötelességük hasonló ütöerejü csapatokat létrehozni vidéken is. A vidéki szabadságharcos csapatok kialakulása nélkül nincs sok esélyed a népfelkelés és az államcsapás megszervezésére. A fegyverrel a kezükben harcoló szabadságharcosoknak szokott olyan beteges kényszerképzetük kialakulni, hogy az egyedüli harci forma az, amit ök végeznek. Ezen csapatok útja zsákutca, ugyanis nem fogadják el azt, hogy az, aki pl. a zsákmányolt pénz befektetésével foglalkozik és az alámerült szabadságharcosok családjainak életben maradásához szükséges pénzt fialtatja és nekik eljuttatja az ugyanúgy kiteszi magát a lebukásnak és a kínzásoknak, mint a fegyveres harcosok. Tehát a civil ellenállási mozgalom ill. a szabadságharcos mozgalom, -az elöbbiekben rajzban bemutatott-, felépítése nem alábecsülendö feladat. Kialakítása minden szabadságharcos számára követendö parancs!
Kormány elleni bizalmatlansági indítványt lehet népszavazással is, békésen törvényerőre emelni!
6. A titoktartás megsértése . . . .
életveszélyes lehet a csapat minden tagja számára. Ha észre veszed, hogy a csapat valamelyik tagjából szivárognak az információk a száján vagy a tettein keresztül, akkor ezt a tagot csak egyszer figyelmezteted. Második alakalom után meg kell szakítani vele minden kapcsolatot.
7. A politikai megnyilvánulás:
a szabadságharcos mozgalom legitim pártján kivül a mozgalom minden más tagjának tartózkodnia kell a politikai megnyilvánulástól is. Apád: A magyar szabadságharcos kézikönyve 187/192 Semmilyen módon nem nyilvánítod ki a véleményedet olyan körben, amelyben olyan személyek is vannak, akik nem a mozgalom tagjai. A fegyverrel harcoló szabadságharcos a nemzet hallgató elitjéhez tartozik, akinek a titoktartás annyira fontos, hogy még politikai megnyilvánulásokkal sem hívja fel magára a figyelmet.
8. A türelmetlen szabadságharcos sietsége . . . .
okozza a lebukás veszélyének fölösleges megnövelését. Az ilyen csapat izgalmában és tettre készségében nem képes kivárni, -de igazat mondunk akkor, ha hozzátesszük, hogy nem képes megítélni sem-, a legalkalmasabb idöpont bekövetkeztét. A türelmetlenség idegességgel is jár, ami olyan akciókba sodorja a csapatot, amelyek során az ellenség részéröl váratlan és súlyos visszaütésekre lehet számítani. Minden igaz magyar hazafi lelkén nagy teher a mulasztással való vétkezés. Ennek a lelki tehernek tudatában kell lenni, ahhoz, hogy az akció legmegfelelöbb idöpontját ki tudjuk várni.
9. Helytelen akkor megtámadni az ellenséget, amikor ez a legdühösebb, mert . .
a teljes csapat bukásához és a kínvallatásokon keresztül, amire ekkor az ellenség el van szánva, a szabadságharcos mozgalom végét jelentheti. A sarokba szorított, dühös, sebeit nyalogató oroszlánt sem szabad zaklatni, mert ekkor, ha egyébként el is vonulna, esztelen, saját magát is végveszélybe sodró támadásba lendül.
10. Improvizált akciók nagy veszélyeket hordoznak magukban.
A lebukás veszélye olyan nagy, hogy ez a tipusu csapat elöbb-utóbb biztosan lebukik. Ezek a felelötlen emberek nemcsak saját magukra veszélyesek, hanem sajnos a mozgalomra is. Még akkor is, ha esetleg nincsenek kapcsolatban a valódi mozgalom egy tagjával sem, de ennek ellenére az ellenség ki fogja használni az esetet a mozgalom lejáratására.
Gerillerók letartóztatása
11. Az elszigeteltség az a hiba, mely a tapasztalt szabadságharcosokat érinti a legjobban.
A tevékenység folyamán állandó jelleggel keresnetek kell a kapcsolatot olyan politikailag kitünöen képzett személyekkel, akiknek a politikai céljaik megegyeznek a tieitekkel és ezen politikai célok elérésének módja is a tieitekhez hasonló. Ezek a személyek, ha rájuk találtál, képezik azt a pártot, akik a veletek való kapcsolatot a legtitkosabban tartják és mindenkoron az érdekeiteket védik. Ha már több sikeres akció van a hátad mögött és nagyobb mennyiségü pénzt is szereztél, akkor a pénz egy részét, ahogy az IRA is teszi, pl. kocsmák megvásárlásába fekteted. Az ily módon termelö tökévé változtatott pénzed jövedelméböl keletkezett tiszta pénzzel finanszírozod a legitim tevékenységet folytató pártot. Ennek feladatai közé tartozik a nemzetközi kapcsolat felvétel különbözö országok kormányaival is, amelyektöl pénzbeli és politikai támogatást is lehet kérni és kapni. A kocsmák a legmegfelelöbb helyek az információcserékre, úgyis lehet öket tekinteni, mint információbörze. Ez a börze azonban a Mi kezünkben kell legyen!
12. Az új tagok felvétel elötti nemátvilágítása a sejt infiltrációjához és teljes lebuktatásához vezethet.
Még akkor is meg kell tenned az átvilágítást, ha az új tag a civil barátod. Utána kell nézned, hogy az új tag nincs-e valahol kompromittálva, nem-e zsarolható az ellenséges hatalom által. Mindenkinek tudnia kell, hogy a kémekre a legszörnyübb biztos halál vár. Ez növelni fogja a csapattársak összetartozási tudatát és biztonság érzetét.
Hosszas szabadságharchoz sok pénz kell
13. Túl sok ismeret szintén veszélyezteti a sejt biztonságát és a mozgalmat is.
Minden szabadságharcosnak csak annyit szabad tudnia, amennyi az elvégzendö feladatához szükséges. Az a szabadságharcos, aki olyan információk megszerzésére törekszik, amelyek nem tartoznak feltétlenül az elvégzendö feladatához, az megfigyelés alá helyezendö. A sejtek közötti kapcsolattartás a konspirativ szabályok szigorú betartásával -közvetítök, titkos postaládák, stb. beiktatásával- végzendö. Ne törekedj a mozgalmon belüli túl sok információ megszerzésére. Lebukás esetén óriási tehertétel lehet számodra!
Dr. Ing. Sebestyén T. István
1996, Zürich