John Mearsheimer a Politikatudomány tiszteletbeli professzora a Nemzetközi Kapcsolatok Felsőiskolájában a Chicagói Egyetemen, a politikatudomány kitüntetett professzora. Mearsheimer úr leginkább az offenzív neorealizmus elméletének kidolgozásáról ismert, amely a nagyhatalmak közötti interakciót egy anarchikus nemzetközi rendszerben elsősorban a regionális hegemónia elérésének racionális vágya vezérli .
Az alábbi beszédet John Mearsheimer tartotta a firenzei Európai Egyetemen (EUI) 2022 június 16-án. John Mearsheimer amerikai politológus nemzetközi előadásában kijelenti, hogy az Egyesült Államok és a NATO viselik a felelősséget az ukrajnai vérontásért. Itt Oroszországot próbálják legyőzni, és nem állnak meg a konfliktus eszkalációja előtt. „A történelem súlyosan el fogja ítélni az Egyesült Államokat Ukrajnával szembeni feltűnően őrült politikája miatt” – összegzi a szerző.
Szerk.megj.: A hosszú, de érdekfeszítő előadás második felét közöljük. Az első felében az Előadó azokat az előzményeket elemzi, melyek az orosz-ukrán proxy háborúhoz vezettek.
Teljes cikk itt:
Többet Mearsheimer-ről itt:
Hol tartunk most és hova megyünk?
Csaknem négy hónapja dúlnak a katonai műveletek Ukrajnában. Most néhány észrevételt szeretnék tenni arról, hogy mi történt eddig, és merre tarthat a háború. Három konkrét kérdésre összpontosítok:
1) a háború Ukrajnára gyakorolt következményei,
2) az eszkaláció kilátásai – beleértve a nukleáris eszkalációt is,
3) a háború belátható jövőbeni befejezésének kilátásai.
Ez a háború igazi katasztrófa Ukrajna számára. Ahogy korábban megjegyeztem, Putyin 2008-ban világossá tette, hogy Oroszország elpusztítja Ukrajnát, hogy megakadályozza a NATO-hoz való csatlakozását. Ezt az ígéretét teljesíti. Az orosz csapatok elfoglalták Ukrajna területének 20%-át, és sok ukrán várost elpusztítottak vagy súlyosan megrongáltak. Több mint 6,5 millió ukrán hagyta el az országot, és több mint 8 millióan váltak belső menekültté. Sok ezer ukrán, köztük ártatlan civilek haltak meg vagy súlyosan megsérültek, és az ukrán gazdaság mély válságban van. A Világbank becslései szerint Ukrajna gazdasága 2022-ben csaknem 50%-kal zsugorodik. Szakértők szerint Ukrajnában mintegy 100 milliárd dollárnyi kár érte, és körülbelül ezermilliárd dollárra lesz szükség a gazdaság helyreállításához. ország.
Úgy tűnik, most kevés a remény arra, hogy Ukrajna a közeljövőben vissza tudja állítani az Azovi- és Fekete-tengeri kikötők használatát. A háború előtt az összes ukrán export és import körülbelül 70%-a, valamint a gabonaexport 98%-a ezeken a kikötőkön haladt át. Ez a jelenlegi
helyzet kevesebb, mint 4 hónapos harc után. Elképzelni is ijesztő, milyen lesz Ukrajna, ha ez a háború még évekig elhúzódik.
Tehát milyen kilátások vannak a békemegállapodás megkötésére és a háború befejezésére a következő néhány hónapban? Sajnos én személy szerint nem látom annak lehetőségét, hogy ez a háború a közeljövőben véget érjen. És ezt a nézetet osztják olyan prominens politikusok, mint Mark Milley tábornok, az Egyesült Államok Vezérkari Vezérkarának egyesített bizottságának elnöke és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Pesszimizmusom fő oka az, hogy Oroszország és az Egyesült Államok is mélyen elkötelezett a háború megnyerése mellett, és lehetetlen olyan megállapodást elérni, amelyben most mindkét fél nyerne. Pontosabban, a rendezés kulcsa orosz szempontból Ukrajna semleges állammá alakulása, ami véget vet Kijev nyugati integrációjának kilátásba helyezésének.
Az ukrán vezetők természetesen rendelkeznek bizonyos cselekvési szabadsággal, és remélhető, hogy semlegességre léphetnek, hogy megmentsék országukat a további pusztulástól. Zelenszkij valóban röviden megemlítette ezt a lehetőséget a különleges hadművelet első napjaiban, de ezt az ötletet soha nem dolgozta ki komolyan. Nem valószínű azonban, hogy Kijev képes lesz elfogadni a semlegességet, mert a jelentős politikai hatalommal rendelkező ukrajnai ultranacionalisták nem érdekeltek abban, hogy engedjenek legalább semmilyen orosz követelésnek, különösen olyannak, amely Ukrajna politikai orientációját diktálja a külvilággal való kapcsolatokban. világ. A Biden-kormány és a NATO keleti szárnyának országai, például Lengyelország és a balti államok valószínűleg támogatni fogják az ukrán ultranacionalistákat ebben a kérdésben.
Jelentősen bonyolítja a helyzetet az a kérdés, hogy mit kezdjünk a háború kezdete óta Oroszország által meghódított ukrán területek nagy területeivel, valamint mit kezdjünk a Krímmel? Nehéz elképzelni, hogy Moszkva önként lemondna bármelyik most elfoglalt ukrán területéről, és még inkább Ukrajna teljes meghódított részéről, mivel Putyin jelenlegi területi céljai valószínűleg eltérnek azoktól, amelyeket a háború kezdete előtt követett. speciális művelet. Ugyanakkor ugyanilyen nehéz elképzelni, hogy bármely ukrán vezető beleegyezzen egy olyan megállapodásba, amely lehetővé teszi Oroszország számára, hogy megtartson bármilyen ukrán területet, kivéve a Krímet. Remélem, tévedek, de pontosan ezen okok miatt nem látom a végét ennek a pusztító katonai konfliktusnak.
Most hadd térjek rá annak lehetséges eszkalációjának kérdésére. A nemzetközi tudósok körében széles körben elismert, hogy erős a tendencia az elhúzódó háborúk eszkalálására. Idővel általában más országok is részt vesznek a küzdelemben, és az erőszak szintje nő. Valószínű annak a valószínűsége, hogy ez megtörténik az ukrajnai háborúban. Fennáll a veszélye annak, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei ellenségeskedésbe keverednek, amit eddig sikerült elkerülniük, bár valójában már közvetett proxy háborút folytatnak Oroszország ellen. Fennáll annak a lehetősége is, hogy Ukrajnában nukleáris fegyvereket alkalmaznak, ami akár nukleáris csapások cseréjéhez is vezethet Oroszország és az Egyesült Államok között.
Mint már hangsúlyoztam, Putyin és segítői úgy vélik, hogy Ukrajna nyugati csatlakozása olyan egzisztenciális fenyegetést jelent Oroszország számára, amelyet meg kell szüntetni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Oroszországnak meg kell nyernie az ukrajnai háborút. Moszkva számára elfogadhatatlan a vereség. A Biden-adminisztráció ezzel szemben hangsúlyozta: célja nemcsak az, hogy Ukrajnában döntő vereséget mérjen Oroszországra, hanem az is, hogy szankciók segítségével óriási károkat okozzon az orosz gazdaságnak. Lloyd Austin védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a Nyugat célja Oroszország olyan mértékű meggyengítése, hogy az ne tudjon újra belépni Ukrajnába. Valójában a Biden-kormányzat megpróbálja kiütni Oroszországot a nagyhatalmak közül. Maga Biden elnök „népirtásnak” nevezte Oroszország ukrajnai háborúját, és Putyint „háborús bűnösnek” nevezte, aki a háború után „háborús bűnökért” kell bíróság elé állítani. Az ilyen retorika aligha alkalmas a háború befejezéséről szóló tárgyalásokra. Végül is hogyan lehet tárgyalni egy olyan állammal, amely népirtást hajt végre?
Az amerikai politikának két fontos következménye van. Először is jelentősen megnöveli azt az egzisztenciális fenyegetést, amellyel Moszkva szembesül ebben a háborúban, és minden eddiginél fontosabbá teszi Ukrajnában aratott győzelmét. Ugyanakkor ez az amerikai politika azt jelenti, hogy az Egyesült Államok mélyen elkötelezett Oroszország vesztesége mellett. A Biden-kormányzat mostanra annyit fektetett be az ukrajnai proxyháborúba – anyagilag és retorikailag is –, hogy az orosz győzelem megsemmisítő vereséget jelentene Washington számára.
Nyilvánvaló, hogy mindkét fél nem nyerhet egyszerre. Sőt, komoly esélye van annak, hogy az egyik fél hamarosan komoly veszteségbe kezd. Ha az amerikai politika sikerrel jár, és az oroszok veszítenek az ukránokkal szemben a csatatéren, Putyin atomfegyverhez folyamodhat a helyzet megmentése érdekében. Májusban az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója, Evril Haines azt mondta a Szenátus Fegyveres Szolgálatainak Bizottságának, hogy ez egyike annak a két helyzetnek, amelyek oda vezethetnek, hogy Putyin atomfegyvert használ Ukrajnában. Azok, akik ezt valószínűtlennek tartják, ne feledjék, hogy a NATO a hidegháború idején hasonló körülmények között nukleáris fegyverek bevetését tervezte. Ma már lehetetlen megjósolni, hogyan reagálna a Biden-kormányzat, ha Oroszország atomfegyvert használna Ukrajnában. De egy biztos: Washingtonra nagy nyomás nehezedik, és kísértésbe fog kerülni, hogy viszonozza Oroszországgal, ami növeli a két nagyhatalom közötti atomháború valószínűségét. Van itt egy perverz paradoxon: minél sikeresebb az Egyesült Államok és szövetségesei céljaik elérésében, annál valószínűbb, hogy a háború nukleárissá válik.
Fordítsuk meg a játékasztalt, és kérdezzük meg, mi történik, ha kiderül, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei a vereség felé tartanak, mi történik, ha az oroszok legyőzik az ukrán hadsereget, és a kijevi kormány békemegállapodást tárgyal, amelynek célja, hogy minél többet megtakarítson. Ukrajna fennmaradó részének. Ebben az esetben az Egyesült Államok és szövetségesei kísértésbe kerülnek, hogy még aktívabban vegyenek részt a harcokban. Nem valószínű, de nagyon valószínű, hogy amerikai vagy esetleg lengyel csapatok vesznek részt az ellenségeskedésben, ami azt jelenti, hogy a NATO a szó szó szoros értelmében háborúban áll Oroszországgal. Evril Haines szerint ez egy újabb forgatókönyv, amelyben az oroszok nukleáris fegyverekhez fordulhatnak. Nehéz pontosan megmondani, hogyan alakulnak az események, ha ez a forgatókönyv megvalósul, de kétségtelen, hogy komoly eszkalációs lehetőség rejlik, beleértve a nukleáris eszkalációt is. Egy ilyen eredmény már önmagában is libabőrös lesz.
Ennek a háborúnak valószínűleg más katasztrofális következményei is lesznek, amelyeket időhiány miatt nem tudok részletesen tárgyalni. Például okkal feltételezhető, hogy a háború globális élelmiszerválsághoz vezet, amelyben sok millió ember fog meghalni. David Malpass, a Világbank elnöke azt állítja, hogy ha az ukrajnai háború folytatódik, globális élelmiszerválsággal kell szembenéznünk, amely „humanitárius katasztrófává” válik.
Ráadásul Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok annyira mérgezettek, hogy évekbe telnek a helyreállításuk. Ez a mély ellenségesség pedig az instabilitást fogja szítani szerte a világon, de különösen Európában. Valaki azt fogja mondani, hogy van egy ezüst bélés: a nyugati országok közötti kapcsolatok az ukrajnai konfliktus miatt jelentősen javultak. De ez csak pillanatnyilag igaz. Még most is mély repedések vannak a külső nyugati egység felszíne alatt, és idővel nagyon sürgősen és fájdalmasan kinyilvánítják magukat. Például a kelet- és nyugat-európai országok viszonya valószínűleg megromlik a háború elhúzódásával, mivel érdekeik és a konfliktusról alkotott nézeteik nem esnek egybe.
Végül, a konfliktus már most is komoly károkat okoz a világgazdaságban, és idővel ez a helyzet valószínűleg súlyosan romlik. Jamie Diamond, a JPMorgan Chase vezérigazgatója szerint fel kell készülnünk egy gazdasági hurrikánra. Ha igaza van, akkor a jelenlegi gazdasági zűrzavar minden nyugati ország politikájára hatással lesz, aláássa a liberális demokráciát és megerősíti annak bal- és jobboldali ellenfeleit. Az ukrán konfliktus gazdasági következményei az egész bolygó országait érintik, nem csak a Nyugatot. A múlt héten közzétett ENSZ-jelentés szerint „a konfliktus következményei az emberi szenvedést messze túlterjesszék határain. A háború minden vonatkozásában olyan globális válságot súlyosbított, amelyre legalábbis a jelenlegi generáció számára nem volt példa, és életeket veszélyeztet
Következtetés
Egyszerűen fogalmazva, a jelenleg is zajló ukrajnai konfliktus egy kolosszális katasztrófa, amely – amint azt beszédem elején is megjegyeztem – arra készteti az embereket, hogy a világ minden táján keressék okait. Azok, akik hisznek a tényekben és a logikában, hamar rájönnek, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei elsősorban a felelősek közös vonatunk kisiklásáért. A 2008 áprilisában hozott döntés Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozásáról az Oroszországgal való konfliktushoz vezetett. A Bush-kormány volt a fő tervezője ennek a sorsdöntőnek, de az Obama-, Trump- és Biden-kormányzat minden lépésben felerősítette és súlyosbította ezt a politikát, Amerika szövetségesei pedig engedelmesen követték Washingtont. Annak ellenére, hogy az orosz vezetők teljesen egyértelművé tették, hogy Ukrajna NATO-csatlakozása Oroszország „legellentétesebb vörös vonalának átlépését jelenti,
A tragikus igazság az, hogy ha a Nyugat nem törekedett volna a NATO kiterjesztésére Ukrajnába, nem valószínű, hogy ma háború dúlna Ukrajnában, és a Krím nagy valószínűséggel továbbra is Ukrajna része lenne. Valójában Washington központi szerepet játszott abban, hogy Ukrajnát a pusztulás útjára vezesse. A történelem súlyosan el fogja ítélni az Egyesült Államokat és szövetségeseit Ukrajnával szembeni feltűnően ostoba politikájuk miatt.
Kösz.
Az ukránok, mint a NATO és az USA helyettesei háborúban állnak Oroszországgal témában kiemelkedő szakszerű elemzés magyar szakember által, itt:
2022 július 2., Zürich