A Világkormány lábbal tapossa a nemzetközi jogot.

 Vallja magát minden székely ember székely-magyarnak, 

hogy Székelyföld AUTONÓMIÁT kaphasson! 

Ez volt a Székely Nemzeti Tanács célja – megalakulásakor. 

(Azóta elfelejtette volna a legfontosabb célját?)
Megj. EMK: Ahogy Magyarországot a zsidók vezetik, úgy az erdélyi magyarságot, a székelységet is azok vezetik!

A romániai népszámlálás 2022. július 17-ig tart!

A Székelyföld Autonómiájának és 

a trianoni rablóbékeparancs miatt 

ma NYOLC országban – ősei szülőföldjén – élő 

magyarság ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁNAK érvényre jutását is 

1966. december 16. óta KÖTELEZŐEN ELŐÍRÓ 

NEMZETKÖZI JOG 

figyelembe vételével az alábbiakban tájékoztatást kapunk a szomszédban dúló véres háborúról, amelyben a „háborúkból élő”, gazdagságukat ártatlan embertömegek meggyilkolása árán továbbnövelő nyugati „hadiipari komplexum” 

– minden általa fizetett médiában – folyamatosan Putyint, 

a nemzetközi jog szerint helyesen eljáró orosz elnököt 

hazudja büntetendő agresszornak.

KSM: – LÁSSUNK TISZTÁN!
 
 „AZ UKRAINAI VÁLSÁG

JOGI VÉLEMÉNY

A NEMZETKÖZI JOG TEKINTETÉBEN”

Írta: Dr. Eva Maria Barky, Bécs, 2022. május 23.

(Német nyelvről fordította: Kincsesné Salca Mária)

„1. 2022. február 24-én Oroszország támadást indított a szuverén állam, Ukrajna ellen. Személyesen Vlagyimir Putyin elnököt vádolják nemzetközi jog elleni bűncselekmények elrendelésével, így a nemzetközi jogot sértő agresszió miatt eljárást kértek ellene a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon, – még az USA-ból is, amely a maga számára el sem ismeri a Nemzetközi Büntetőbíróságot.

2. A vádak minden ténybeli vagy jogi alapot nélkülöznek. Ezeket az Oroszország elleni háború részének kell tekinteni, amelyet az USA már 1991-ben kigondolt, és amelyet a „Nemzetbiztonsági Stratégia 2002” is indokolt, a rivális megszüntetése és az USA hatalmi monopóliumának védelme érdekében. Zbigniew Brzezinski geopolitikai stratéga úgy jellemezte Ukrajnát, mint az eurázsiai sakktábla fontos terét és politikai csapást. Az ukrajnai háború tehát az Egyesült Államok háborúja Oroszország ellen.

3. A jogsértésekkel, különösen a nemzetközi jog megsértésével nem Oroszország, hanem éppen ellenkezőleg, az ukrán uralkodók vádolhatók:

- Az etnikai csoportok és a nemzeti kisebbségek jogainak megsértése

- A két minszki egyezmény megsértése

- A népek önrendelkezési jogának megsértése

- A Budapesti Memorandum megsértése (1994. december 5.)

4. Ukrajna nem homogén, történelmileg kifejlődött nemzeti állam, területei a történelem során többször is más államokhoz tartoztak, így nyugaton Kárpát-Ukrajna, amely a világháborúig a Magyar Királyság vagy a Habsburg Monarchia része volt, és többségben ruszinok és magyarok lakják. További etnikumok a lengyelek, fehéroroszok, románok és bolgárok, de főleg legalább 6 millió orosz Kelet-Ukrajnában. A köznyelvet Ukrajnában a lakosság több mint fele használja.

5. Mivel Ukrajna területének egy részén a lakosság különböző történelmi, kulturális és nemzeti identitású, szövetségi államforma lenne szükséges, vagy a különböző etnikai csoportok és nemzetiségek jogainak figyelembe vétele. 

Amikor 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásakor felmerült Ukrajna függetlenségének kérdése, amely addig szovjet köztársaság volt, – az amerikai George W. Bush elnök 1991. augusztus 1-i beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az ukrán parlamenti képviselők nem a függetlenségre, hanem az Oroszország mellett maradásra szavaztak, mert különben „nemzetiségek öngyilkos harca” következik. 

Igaza lett.

6. A jelenlegi válság kiindulópontja és oka a Maidan-i véres események voltak, ami 2014-ben puccsal indult, és egy nyugati orientációjú, ill. a Nyugat által támogatott kormánnyal fejeződött be.

Válaszul, és hasonló agressziótól tartva, mindkét megyében: Donbász-ban és Luganszk-ban, valamint Donyeck megyében, de a Krímben is,

népszavazást tartottak, amely jóváhagyta a céljukat: – független államot akartak.

A népszavazás eredményeként Luganszk és Donyeck függetlennek nyilvánította magát. (90%-ban függetlenséget akartak: Donyeckben 75%-os, Luganszkban pedig 80%-os részvétel mellett.)

A kijevi (illegitim) kormány válasza az volt, hogy 

- beküldte a katonaságot, ill. amerikai zsoldos csapatokat: 

- nehéztüzérségi rakétatámadások, 

- bombatámadások, 

- foszforbombák, 

- kazettás bombák, 

- házak, iskolák, kórházak, infrastruktúra lerombolása, 

- áramszünet, 

- segély megtagadása, ami miatt több mint 5000 ember halt meg,

- a halottak többsége civil, 

- több millió menekült, 

- és ennek következtében a leírhatatlan társadalmi vészhelyzet. 

(KSM megjegyzése: tehát mindezt a tragédiát Ukrajna területén belül a nyugat által támogatott „ukrán” kormányzat okozta!)

7. Ezt követően, a 2014. szeptemberi Minszk I. megállapodásban tűzszünetről egyeztek meg, és a Donbászra vonatkozó béketerv végrehajtásának lépéseiről, – de facto elismerték a két köztársaságot. A megállapodást az ukrán kormány szegte meg: – folytatta a harcokat.

8. A Minszk I. végrehajtásáról a 2015. február 12-i Minszk II. Megállapodásban állapodtak meg, azzal a céllal, hogy a konfliktust rendezzék, különösen:

• alkotmányos reform Ukrajnában és decentralizáció a Donyeck és Lugansk régiókban,

• törvényt fogadnak el Donyeck és Luganszk különleges státuszáról,

• területi választások lebonyolítása a helyi önkormányzatok ezen területein.

Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök már egy nappal később beismerte, hogy a Minszk II. megállapodást sem tartják be, és a Donyeck-re és Luganszk-ra vonatkozó követeléseket nem adják fel.

9. A Minszki Megállapodás nemzetközileg kötelező érvényű szerződés, amelyet megerősített az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2202. számú határozata, és ez a nemzetközi jog szerint minden államra kötelező. 

A kijevi kormány nem tartotta be a minszki megállapodásokat, nemcsak azért, mert a fegyverszünet megszakadt, de különösen azért, mert sem az alkotmányos reformot, sem Luganszk, sem Donyeck autonóm státuszának megteremtését nem hajtották végre.

Ez nemcsak szerződésszegés, hanem a katonaság Donbász elleni agresszív fellépését a jelen szerződés megsértésével kétségtelenül háborús bűnöknek kell minősíteni.

10. Különösen a népek önrendelkezési joga, a nemzetközi jog legalapvetőbb normája sérült. 

A népek önrendelkezési joga, mint minden demokratikus és igazságos nemzetközi rend alapvető joga – mindig is természetes jognak számított. Egyetemes jogként minden más jog előfeltétele, az egyének és az egyes közösségek számára egyaránt. 

Önrendelkezés nélkül nincs politikai szabadság, szabadság nélkül nincs demokrácia, és nincs igazságos nemzetközi rend. És igazságos nemzetközi rend nélkül nem lesz béke. 

Minden helyi konfliktus az önrendelkezés megtagadásában gyökerezik.

A népek önrendelkezési joga tehát a legfontosabb előfeltétele a békének és a népek és nemzetek békés együttélésének. 

A népek önrendelkezési jogát először Woodrow Wilson elnök fogalmazta meg politikai posztulátumként az első világháború befejezését célzó, 14 pontos programjában. Világháborút csináltak, amelyre fegyverszünet következett, és béketárgyalások, amelyek alapjául kellett (volna) szolgálnia.  

Az önrendelkezési jog figyelmen kívül hagyása nem békét hozott, hanem új konfliktusokat alapozott meg, és a már kitört konfliktusok a mai napig nem oldódtak meg (lásd Közel-Kelet).

A második világháború alatt Franklin Roosevelt elnök és Winston Churchill miniszterelnök az 1941-es Atlanti Chartába belefoglalta a jövőbeli békerend elveit, – a legfontosabb cél: a népek önrendelkezése.

De ezek a szavak is üresek maradtak, – Jaltában már más nyelven beszéltek. Akárcsak az első világháború után, Közép-Európa népeitől most is megtagadták az önrendelkezést, és a fél kontinens idegen uralom alá került.

Ennek eredményeként az önrendelkezés jogát célul tűzték az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 1. és 55. cikkében, és ez lett a nemzetek közötti békés kapcsolatok alapja.

Az emberek önrendelkezési jogát csupán a gyarmati népek politikai koncepciójának tekintették, – Európára vonatkozóan ennek nem látták szükségét.

Az ENSZ 1966. december 16-i Emberi Jogi Egyezségokmánya

1966. december 16. óta két emberi jogi ENSZ-egyezmény is előírja az önrendelkezési jogot, nemcsak politikai célkitűzésként, mint elvet, hanem kötelezően: – a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában egyaránt.

Tehát az önrendelkezési jog ma már nemcsak elvileg politikai cél, mint az ENSZ Alapokmányában, hanem kötelező hatállyal alapozza meg a népek jogait az államszerződésekben.

Mindkét emberi jogi egyezmény egységesen tartalmazza a népek kollektív jogait, és 1. cikkükben szabványosítják azokat, mint az egyéni emberi jogok alapját.

Mindkét egyezmény 1. cikke kimondja: „Minden népnek joga van az önrendelkezéshez. E jog alapján szabadon határozzák meg politikai státuszukat, és szabadon alakítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”

Ennek megfelelően az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, amely a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya érvében lévő emberi jogainak végrehajtását nyomon követi, kommentárja kimondta, hogy az önrendelkezési jog alapvető feltétele annak, hogy mindenki élvezhesse emberi jogait.

Ezért sok tudós azon a véleményen van, hogy az önrendelkezési jog túlmutat a nép kollektív jogán, és azon, mint az egyének emberi jogát kell érteni.

Az önrendelkezési jog kötelező törvény (ius cogens)

Egyöntetű az a vélemény, hogy a népek önrendelkezési joga kötelező törvény: – ius cogens. 

Ez azt jelenti, hogy ettől, mint szabványtól, semmi esetre sem, még szerződéssel sem lehet eltérni.

A Bécsi Szerződési Jogi Egyezmény (WVK) 53. cikke szerint semmis az olyan szerződés, amely a kötelező normával ellentétes.

A nemzetközi jogi imperatív (KSM megj.: kikerülhetetlen) norma fontossága megítélhető abból a tényből, hogy még retrospektív (KSM negj.: visszamenőleges)  hatást is kifejt (ius cogens superveniens).

A 64. §-a értelmében minden szerződés semmissé válik és lejár, ha utólag kötelező nemzetközi norma alakul ki. Az ilyen szerződés tehát lejár attól függetlenül, hogy mi a felek akarata.

A szerződés megszűnésének a VCLT 71. cikke szerinti hatálya mentesíti a szerződő feleket a szerződés további teljesítésének kötelezettsége alól, és csak ennyiben tarthatja fenn a szerződés által teremtett jogi helyzetet mindaddig, amíg nem ütközik a kötelező normával.

A Krím esetében ez azt jelenti, hogy Hruscsov 1954-es adománya hatálybalépésével Ukrajna kétségtelenül megsértette az önrendelkezési jogot, így ez az ENSZ emberi jogi egyezségokmányainak fent említett 1. cikke szerint lejárt, és Ukrajnát emiatt sem szabad fenntartani. 

Putyinnak tehát igaza van, még akkor is, ha az igazság helyreállítására apellált.

Pontosítandó: a nemzetközi jogban a jogsértéseken kívül vannak alapvetőbbek is.

Az emberi jogok között csak három kötelező törvényi norma van: 

– az önrendelkezési jog, 

– az erőszak tilalma és 

– a népirtás tilalma.

A területi integritás vagy az állami szuverenitás megsértése nem tartozik ezek közé!

Az Egyesült Nemzetek 1970.10.24-i Közgyűlésének 2625 (XXV) határozata: „Baráti Kapcsolatok Nyilatkozata” Elvi Nyilatkozat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata mellett

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1970. október 24-i közgyűlése a Baráti Kapcsolatok Nyilatkozatáról konszenzussal – azaz ellenszavazat nélkül – döntött, és ez az ENSZ Közgyűlésének kétségtelenül a legfontosabb határozata. Bár formai jogi kötelezettség nincs, a nyilatkozat – a Záró Megjegyzések szerint – az alkalmazandó nemzetközi szokásjog reprodukciója.

Ez a nyilatkozat kifejezetten elismeri az elszakadás jogát is: 

– saját szuverén állam létrehozásával, 

– vagy szabadon társulva másik állammal, 

– vagy beépülve egy másik államba.

A nyilatkozat nemcsak azt tartalmazza, hogy a népek szabadon dönthetnek politikai státuszukról, hanem az ellenállás jogát is, hogy az önrendelkezési jog gyakorlásához támogatást kereshetnek és fogadhatnak el.

A nyilatkozat ezen túlmenően minden állam kötelességét tartalmazza, hogy – tartózkodjon minden erőszakos intézkedéstől, ami egy népet megfoszt önrendelkezési jogától, valamint hogy

– minden államnak kifejezetten kötelessége az önrendelkezés megvalósításának támogatása.

A külső önrendelkezés csak akkor korlátozott, ha egy állam belső önrendelkezést garantált, azaz védett a teljes lakosság belső önmeghatározása.

A Krímnek még a baráti kapcsolatokról szóló nyilatkozat értelmében is joga volt a kiváláshoz, és joga volt segítséget kérni az Orosz Föderációtól, – az orosz szövetségnek pedig még kötelessége is ehhez segítséget nyújtani.

11. Állami szuverenitás és területi integritás

Az elszakadás elleni érv és az annexió indoklása szól az állami szuverenitás és a területi integritás mellett.

Először is feltűnő, hogy különösen az állami szuverenitás tiszteletben tartását olyanok szorgalmazzák, akik egyébként elavultnak tekintik az állami szuverenitást, és akik a nemzetállamok felbomlását igyekeznek elősegíteni.

Az állami szuverenitás magában foglalja azt a jogot, hogy az alkotmányt és a jogrendet külső hatalmak befolyásától függetlenül alakítsák. Államok közti vagy a nemzetközi jog alanyai közötti viszonyra utal, – nem pedig egy nép jogaira az állammal szemben, – ha az emberek önrendelkezése és az állam szuverenitásigénye között feszültség van. Ilyenkor az önrendelkezési jog élvez elsőbbséget. 

Az állami szuverenitásnak a népek joga szab határt a nemzetközi jogban. Sem nemzetközi szerződés, sem nemzeti alkotmány nem tilthatja meg az önrendelkezési jogot (lásd ius cogens).

A területi integritás védelmét az Egyesült Államok Alapokmányának 2. cikkének (4) bekezdése tartalmazza, és szintén kizárólag az államok egymás közötti kapcsolatára vonatkozik, – nem a népekre. Az államokat kötelezi, – nem a népeket, – erő alkalmazása, vagy a területi integritást sértő fenyegetés, és az állam függetlensége.

Az ENSZ 1987. december 7-i Közgyűlésének A/RES/42/259 határozata (14. pontja) szerint a népeknek – a baráti kapcsolatokról szóló nyilatkozatra történő kifejezett hivatkozással – joga van az önrendelkezésért folytatott küzdelemre, még indokolt erőszak árán is.

Helsinki 1975. évi záróokmány

A Krím elszakadását most azért tekintik törvénytelennek, mert az 1975-ös helsinki záróokmány tartalmazza a határok sérthetetlenségének (III.) és az államok területi integritásának elvét (IV.). Ez abból a pontból következik, amely szerint a szuverenitás elvét és a szuverenitáson alapuló jogaikat a részt vevő államoknak kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk.

Csakhogy ez a kötelezettség nem a népekre vonatkozik, és ezt most teljesen figyelmen kívül hagyták, – amint azt is, hogy a helsinki záróokmány VIII.a pontjának lényege: – a népek kollektív önrendelkezési joga, – és azon túl magában foglalja a népek egyenlőségét is.

Ezt mindkét emberi jogi egyezmény 1. cikke bővíti és megerősíti, hangsúlyozva, hogy a népek amikor és ahogy akarják, gyakorolhassák ezt a jogot. 

A politikai státusz meghatározása mellett a gazdasági, társadalmi és a kulturális fejlődést kifejezetten politikai fejlődésnek is nevezik, amelynek azután a saját vágyaikat kell követnie.

Szintén figyelmen kívül hagyják a helsinki záróokmányokban foglalt figyelmeztetést a népek egyenlőségére és az önrendelkezésük hatékony gyakorlásának fontosságára, valamint a kifejezett emlékeztetést arra nézve, hogy mennyire fontos ezen elvek bármilyen megsértésének megszüntetése.

A helsinki záróokmány kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy 15 évvel később a néphatalom számos országban elindította az önrendelkezési hullámot, amely lerombolta a totalitárius rendszert, és függetlenséget és szabadságot hozott számos népnek.

12. Budapesti Memorandum 1994

Egy másik – jelenleg csak kísérleti – törvénysértés a kormányé: 

– szándékában állt eleget tenni az 1994. évi Budapesti Memorandumban foglalt lemondásnak az atomfegyverekről, 

– de szükség esetén mégis megkezdené a nukleáris fegyverek gyártását.

13. A Putyin elnök által megfogalmazott első és legfontosabb háborús célt az orosz lakosság védelme indokolja, – a katonai támadások folyamatosan erősödnek Donbász ellen.

14. Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása

Ennek eredményeként Putyin elnök újabb háborús célt tűzött ki a Donbászon túl: – Ukrajna demilitarizálását és nácitlanítását, és Donbászon kívül is hajtottak végre ilyen célú akciókat.

Annak a kérdésnek a megválaszolása érdekében, hogy indokoltak-e ezek a kétségtelenül háborús cselekedetek, az agresszív háborúk témakörében a nemzetközi jog legfrissebb tanításaihoz kell fordulni.

Bár katonai akciók csak az Egyesült Nemzetek Szervezetének felhatalmazása alapján megengedettek, az elmúlt években szóba került a háború megengedhetősége a béke biztosítása érdekében és a humanitárius beavatkozásokkal összefüggésben.

A nemzetközi jog új doktrínája szerint a megelőző agressziós háború akkor is megengedhető, ha az alapvető érdekek és biztonság veszélybe kerül. Megelőző katonai csapás is indokolt bármely és közelgő támadás kivédésére.

15.Oroszország kétségtelenül olyan helyzetben van, ahol biztonsága és integritása is veszélyben van. Oroszországot teljesen körülveszi a NATO, és a NATO-csapatok az orosz határok közvetlen közelében állomásoznak.

Közvetlen veszélyt jelent a romániai és lengyelországi rakétavédelem, a nukleáris fegyverek, valamint az európai atomarzenál felhalmozódása és a nyugat ismétlődő és súlyos nukleáris fenyegetései.

Oroszország joggal látott további fenyegetést az orosz határ közelében létesített számos biolaboratóriumban. A képet az Oroszország elleni egyre erősödő gazdasági szankciók és a félrevezetésekkel tarkított információs hadviselés teszik teljessé.

Ebből a szempontból megengedhetőnek tűnik Ukrajna demilitarizálásának célja, ahol a nácitlanítás azokra a jobboldali szélsőséges erőkre vonatkozik Ukrajnában, amelyek a második világháborúban oroszok és zsidók 50 000 halálos áldozatot követelő mészárlását okozták, és amelyek jelenleg a mozgatórugói a Donbász elleni háborúnak.

16. Összefoglalva tehát elmondható:

Nem Oroszország sérti meg a nemzetközi jogot, hanem a kijevi uralkodók, akiket a Nyugat támogat, különösen anyagi eszközökkel és fegyverekkel, valamint a félrevezető híreket a nyugati média táplálja.

17. Szabályalapú rend a nemzetközi jog helyett

Az ukrán háború arra is példa, hogy a nemzetközi jog már nem érvényesül.

Nyugaton egyáltalán nem vitatható a korábbi nemzetközi jog figyelmen kívül hagyása és megszüntetése. Nem a nemzetközi jogra hivatkoznak, hanem a „szabályokon alapuló rendre”, amely szerint ezt a szabályalapú rendet a Nyugat diktálja, és a Nyugat minden erőfeszítést megtesz azok érvényesítésére. 

A hatalom az igazságosság előtt!

Nemzetközi megbeszélésre és kezdeményezésre lenne szükség a nemzetközi jog helyreállításához.”