Amerika: ezt a háborút, a néger faj bevetésével, a zsidó faj vívja a fehér faj ellen. 3. rész

Oklahoma City, a szövetségi épület a bomba robbantás után.

A Turner naplók. 1. rész

Ez a folytatás kissé furcsa lesz, mert a témája is az. Azt gondolom, a cím keveseknek mond valamit, pedig olyasvalamiről szól, amire ma reszketve figyel a világ: a zsidó/néger rohamról, ami már a Naplók szerzőjét is aggasztotta. Mint tudjuk, kétféle néger létezik: akit elhurcoltak ZsidóAmerikába és akit otthagytak Afrikában.

Kezdjük az ottmaradottakkal, mert ők vannak nyakig szarban, igaz nagyrészt a fehér/zsidó gyarmatpolitika következtében. Elég csak a Száhel övezet rémségeire gondolni, ahol milliók éheznek és százezrek halnak éhen, többnyire gyermekek. Másként alakult a ZsidóAmerikába hurcolt néger rabszolgák és utódaik sorsa. Egy részük elpusztult. Mások, mint pl. Charles Deslondes fellázadtak és ugyancsak elpusztultak. Megint mások megalkudtak, "beilleszkedtek", Tamás bátyák lettek. Mindez már a történelem és az ifjusági irodalom témája.

* * *

Ami szerény személyemet illeti, jó régen - 2005.01.20-án - írtam már a Turner naplókról. Létezésükre Szász (Zas) Lóránt író és költő hívta fel rá a figyelmemet. Alig fogtam az olvasásba máris visszakérdez tem "Lóri! Most dolgozom át a "Naplót". Közben olvasgatom is. Képzeld, Jack London könyve a "Vaspata" jut az eszembe. Épp ezért kérdezem: horrorisztikus irodalom, vagy tényleirás e a Naplók? A tálalás szempontjából ez döntöen fontos." Jött a válasz: "tényleírás". Én mégsem voltam megnyugodva. Kissé utána jártam a dolognak és a következők derültek ki egy tanulmányból: Perecz Tamás: Terrorista kézikönyv vagy a szélsőjobb bibliája? - gondolatok a Turner Diaries-ről. c. könyvéből. Ennek a könyvnek az ismertetése akkor az Interneten feltalálható volt. Idézgettem is belőle bőven. "9:02 (Oklahoma City), az Alfred P. Murrah szövetségi épület romokban hever, akárcsak az a hit, miszerint Amerika védett a terrorizmussal szemben" – tudósítottak 1995. április 19–én a világ hírügynökségei. Mindez az emberek többsége számára szeptember 11–ét megelőzően a legrosszabb rémálmot megtestesítő eseményt jelentette. A Turner Diaries szerzője – Dr. William Pierce - fantáziájában azonban már 1975–ben - mintegy 20 évvel korábban - megfogant számos más erőszakos látomással együtt az a vízió, melyet 1995–ben aztán az oklahomai merényletként ismert meg a világ. Pierce 1978–ban megjelent könyve a Turner Diaries, melyet joggal neveznek a szélsőjobboldal bibliájának, megjelenése óta számos erőszakos bűncselekmény, köztük az oklahomai, majd a szeptember 11–i terrortámadás elkövetői számára szolgált szellemi inspirációként vagy éppen konkrét ötletek forrásaként.A Diaries a szélsőjobb bibliája címet nemcsak tartalma alapján, hanem hatását tekintve is kiérdemelte. Szellemi inspirációs hatása elsőként a '80–as években volt kimutatható, egy Amerikában működő, bankrablásokat, robbantásokat és emberöléseket egyaránt elkövető szervezet, az Order kapcsán, mely névválasz tásával is deklarálta a Diaries eszméi iránti elkötelezettségét. Order által elkövetett bűncselekmények közül a legismertebb a denveri rádiós műsorvezető, Alan Berg meggyilkolása volt. Az Order tagja egykori Aryan Nations tagok voltak, a csoportot vezető Robert Mathews pedig a Pierce vezette National Alliance regionális képviselője volt. Perecz Tamásnak és a könyvnek mostanra nyoma veszett és már kezdtem magam úgy érezni, hogy én is álmodtam az egészet. Időtrabló kurkászás után rábukkantam azonban néhány olyan megtörtént esményre és létezett szereplőre, amelyekre/akikre a könyv hivatkozik. Ezekre lentebb térek vissza.

* * *

Amerikát úgy is emlegetik "a népek kohója".  Hát' így is lehet mondani. E kohóban égették el az indián őslakosságot. Kohósították a niggereket is. Itt és most a kohósalakról lesz szó, amelyet most felízzít és szétlapátol a zsidó háttérhatalom, hogy tűzvészben [Holocaust] pusztítsa el a fehér fajt.

A Naplók ma azért érdekesek, mert írójuk egyike volt azoknak, akik idejében felismerték a zsidó/nigger veszélyt és megoldásokon törték a fejüket. A téma a Naplókon kívül még egy másik könyvben a "Vadász"- ban is tárgyaltatik, ezért mindkettőről szót ejtek.

A könyvek szerzője Amerika legveszélyesebbnek, leggyülöltebbnek kikiáltott embere William Luther Pierce az amerikai Nemzeti Szö vetség vezetője. A zsidósajtó genny és takonykészletéből igen jelen tős mennyiséget használt fel arra, hogy gyűlöletessé, nevetségessé tegye. Sikerült/nem sikerült, rövidesen kiderül, mert mindaz amit Pierce írt, napjainkban időszerüvé vált!

Életrajzi adatokkal nem terhelem az olvasót. Egyetemi oktató, kutató-fejlesztő mérnök volt. A politikát tanult szakmáján kívül űzte, ugyancsk profi módon. A Szövetség vezetését a meggyilkolt George Lincoln Rockwell helyébe lépve vette át, de nem követte Rockwell tüntető nácizmusát. Erre utal a Szövetség "jellegtelen" szimbóluma is.

Pierce-t gyakran neonácinak nevezték. Ezt a címkét azonban elutasította. Amikor Mike Wallace sztárriporter egy 60 perces tévé interjuban ezt a kifejezést használta, Pierce rágalmazásnak minősítette. "Csodálok sok olyan dolgot, amit Hitler írt, programját és politikáját, amelyet Németországban indított; de mi nem vakon másoljuk senki más politikáit vagy programjait. Megfogalmaztuk saját programunkat annak a helyzetnek a figyelembevételével, amellyel ma Amerikában szembesülünk."

Ami a párt programját illeti, hát az bizony az Egyesült Államok szövetségi kormányának fehér nacionalisták általi megdönté sét vette célba. Ez nem jött össze.

A Szövetség hiteles dokumentumaihoz csaknem lehetetlen hozzáférni. Így nem arról lesz szó, amit ők írtak, hanem arról, amit róluk írtak. Ez pedig tömény gyalázkodás. Ilyen a  tanulmánya is, amelyből szemezgetek egy keveset. "A NA ideológiája kifejezetten a népirtás a zsidók és más fajok felszámolása; amit egy alapvető dokumentum (?) átme neti kellemetlenségnek nevez - és egy fehér haza megteremtésére szólít fel. Világunk hierarchikus, írják. Mindannyian tagjai vagyunk az árja (vagy 'európai') fajnak, amely a többi fajhoz hasonlóan sok ezer év alatt fejlesztette ki sajátosságait. Azok a tulajdonságok, amelyek a legkeményebb környezetben fejlődtek ki, az északi országokban adottak, ahol a tél túlélése tervezést és önfegyelmet igényelt. E népek gyorsabban haladtak a magasabb mentális képességek fejlesztésében, mint azok amelyek a trópusok változatlan éghajlata alatt élnek. A Nemzeti Szövetség weboldala (?) szerint  az amerikai helyzet már nem kvázi-statikus, mint az l700-es és l800-as évek nagy részében. Ebben a korábbi időszakban azonban a zsidó média képes volt szinte az egész közvélemény hipnotizálására, számukra egy képzelt valóság kialakitására. Valaki azt panaszolja, hogy Amerika egyre sötétebbé, szegényebbé és szennyezet tebbé válik. A média kórusban dobja ki a sokféleség értékéről, a rasszizmus gonoszságai, a csodákról szóló közleményeket. Az emiatti panaszt szinte mindenki figyelmen kívül hagyja és elfelejti. Jelenlegi a felelősségünk az, hogy folytassuk egy olyan forradalmi infrastruktúra kiépítését, amely képes működtetni egy olyan hatalmi struktúrát, amely minden fejlemény re kedvezően reagál." A William Pierce által 1970-ben alapított csoport többek között bérgyilkosokat, robbantókat és bankrablókat képzett ki. Összességében a NA tagjai legalább 14 erőszakos bűncselekményben vettek részt 1984 és 2005 között, ideértve a bank rablásokat, a rendõrség elleni lőfegyveres támadásokat és Floridában a Disney World szórakoztató központ elleni bomba támadás végrehatására irányuló terv kidolgozsát. Az 1990-es években Pierce energikusan építette kapcsolatait a legnagyobb európai  gyűlöletcsoportokkal. Ezáltal egyre fontosabb szereplővé vál Európában, valamint az Egyesült Államokban. Ebben az évtizedben vált a NA Amerika legfontosabb gyűlöletcsoportjává.

Közmondásos, hogy az ördög a részletekben lakozik. Egy forradalom megvívása sokrétü szervezőmunkát ígényel. Lehet. ha Pierce tovább él, egy forgatókönyvet is összeállított volna. Ennek híján "regényes" formában írta meg elképzeléseit arról, hogy zajlik egy fehér forradalom a gyakorlatban. Az Interneten csak a Naplók első része található meg és tölthető le, ezen a linken.

Kérdés, erdemes e most elővenni és lefújni róla a port? Fentebb azt írtam, a naplók ismét érdekesek. Az ám, de miért? A helyzet Pierce óta gyökeresen megváltozott. A fehér fajnak nem volt se kedve, se kurázsija forradalmat csinálni. Immár viszont nem a fehér faj forradalmáról, kizárólagos hatalmáról, hanem puszta létezéséről van szó. Puszta megmaradása vált kérdésessé.

Új írás villózik a falon: Vim vi repellere licet -  erőszakot erőszakkal szabad visszaverni."

A fehér önvédelmi erőszak gyakorlásához szükséges fegyvermennyiség rendelkezésre áll. Többmillió lőfegyver van a fehérek birtokában, de mit tudnak, mernek, tesznek velük?

A Naplók halvány kiindulási szempontokat nyújtanak ehhez. Elolvasásuk ezért nem lehet haszontalan a tépelődő fehérek számára, amíg van rá idejük, amely vészesen fogy.

A 28 fejezetre tagolt Naplók terjedelmes és nem olvasmányos írás lehet. A hozzáférhető első rész mindenesetre ilyen. Belőle csak szemezgetni lehet, a lényeg megragadása reményében. Hírneve szerint ez olyan könyv, "amelyet el kell olvasnia minden jobbosnak, hogy igazán megértsen dolgokat, és ez a mű langyos amatőrökből ellenségeink ellen küzdeni kész, képzett, és a küzdelem minden fázisában harcra kész, kemény harcosokat csinál. (Már ha van miből)

Az Előszó nagymennyiségü irodalmi anyagot emleget, "amely a Nagy Fehér Forradalomról szól, beleértve az Új Kort megérő vezetők emlékiratait, hogy még egy könyv, ami azon kataklizmikus felfordulás és újjászületés idejének körülményeiről és történéseiről szól, feleslegesnek tűnik. De a Turner naplók olyan belátást kínál a Nagy Forradalom hátterébe, hogy tenulmányozása mellőzhetetlen."

Hát nem is tudom... Mindenesetre közzéteszek néhány szemelvényt.

1. Fejezet 1991 szeptember 16. Ma végre elkezdődött! Oly sok év és beszéd, és semmi más, csak beszéd után végre megvolt az első akciónk. Háborúban állunk a rendszerrel, és ez már nem csak a szavak háborúja. Ez a dátum pl. meg nem történt esetre, az Washington DC-ben levő FBI székház felrobbantására céloz amelynek   mintegy 700 embert kellett volna megölnie és oly mértékben kellett volna rongálnia a műszaki berendezéseket, hogy hosszu ideig késleltette a belső útlevelek legyártását, amely korlátozta volna az állampolgárok szabad mozgását, ill. lehetővé tette volna minden lépésük ellenőrzését. [Erre a 4. fejezetben tér ki részletesebben a szerző.] A Naplók így folytatódik. "Talán bátorítania kellene annak a ténynek, hogy 18 hónappal azután, hogy a Cohen törvény megfosztott a Demokrá ciával járó fegyver tulajdonlási és önvédelmi jogtól még mindig annyiunknak voltak fegyverei. Csak azért nem tudott a kormány keményebben fellépni ellenünk a razziák után, mert olyan sokan voltunk, akik dacoltunk a törvénnyel és elrejtettük a fegyvereinket ahelyett, hogy átadtuk volna őket.  A közhangulatot viszont túl optimistán ítéltük meg. Amit a rendszer elleni általános rosszallásnak gondoltunk, a jogaink nagy méretű megsértése miatt, az inkább csak múlékony nyugtalansági hullám volt a tömeges letartoztatásokkal járó felfordulás és a rendőri zaklatások miatt. Amint a lakosságot megnyugtatta a sajtó, hogy ők nincsenek veszélyben, hogy a kormány csak a rasszista, fasiszta és más antiszociális elemekre támadott, akik illegális fegyvereket tartottak, a legtöbben megint megnyugodtak, és visszamentek a TV-jükhöz és a vicclapjaikhoz. Súlyosan alábecsültük, hogy a materializmus mennyire megrontotta honfitársainkat, és azt is, hogy a tömegsajtó az érzelmeiket milyen mértékben volt képes manipulálni. 2. Fejezet A pénz a legfőbb problémánk. Gondoltuk arra, hogy ellássuk rejtekhelyeinket étellel, gyógyszerekkel, szerszámokkal, pótruhákkal, térképekkel - még egy biciklivel is - de elfelejtkeztünk a készpénzről. Mikor figyelmeztetést kaptunk, hogy újra elkezdték a letartóztatásokat, esélyünk se volt pénzt kivenni a bankból; túl korán volt még reggel. Most már a bankszámlánkat biztos befagyasztották. Még ha meg is tartottunk volna egy kocsit, nehéz lett volna üzemanyagot szerezni hozzá. Mivel a benzinkártyáink mágnesesen kódolva vannak a társadalombiztosítási számunkkal, ha bedugnánk egy számítógépbe a benzinkútnál, számlák zárolva lettek viszont azonnal tudtára adnák a központi számítógépet figyelő FBI-nak, hogy hol vagyunk. Ha több pénzünk lenne, meg tudnánk oldani a gondjainkat, beleértve az üzemanyagot is. Benzint mindig lehet venni a feketepiacon - de persze 10 dollár gallonja, közel duplája, mint egy benzinkútnál. Délutánig elmélkedtünk a helyzetünkön. Aztán elszánva magunkat, hogy több időt ne pazaroljunk, eldöntöttük, hogy kimegyünk és pénzt szerzünk. Ötletem az volt, hogy sétáljunk be az első likőr-boltba, verjük téglával fejbe a menedzsert, és szedjük össze a pénzt a kasszából. Összehasonlítottuk a telefonkönyvben található likőr-bolt neveket, az Észak Virginiai Emberi Viszonyok Tanács aktív támogatói neveinek listájával. Végre megegyeztünk a Bernstein Likőrök és Borokon, ahol Saul I. Bernstein volt a tulajdonos. Nem voltak téglák kéznél, így felszereltük magunkat lolyan ütőeszközökkel, amelyek egy-egy jó nagy darab szappanból álltak egy-egy hosszú erős téli zokniba dugva. Henry egy nagy, éles vadászkéssel is felszerelte magát. Mikor bementünk az üzletbe nem voltak bent vásárlók. Egy fekete volt a kasszánál, aki intézte az üzletet. Henry kért tőle egy üveg vodkát, amely egy magas polcon volt a pult mögött. Mikor megfordult nekiengedtem a "szappanbuzogányt" teljes erőm ből, pontosan a koponyája tövébe. Hangtalanul lezsuppant a földre és mozdulatlan maradt. Henry nyugodtan kiürítette a kasszát, és egy nagy szivaros dobozt a pult alatt, amely a nagyobb bankjegyeket tartalmazta. Kisétáltunk és megindultunk a kocsi felé, kicsivel többet szereztünk mint 800 dollárt. Meglepően könnyűnek bizonyult. Három üzlettel lejjebb Henry hirtelen megállt és rámutatott az ajtón levő cégérre: "Bernstein's Deli". Egy percnyi habozás nélkül kinyitotta az ajtót és bement. Egy hirtelen borzongó érzés által sarkallva követtem, ahelyett, hogy megpróbáltam volna megállítani. Bernstein maga volt a pult mögött, hátul. Henry azzal csalta ki az üzlet elejébe, hogy megkérdezte egy árucikk árát, amelyet Bernstein nem láthatott tisztán a pult mögül. Ahogy elhaladt mellettem megütöttem a lecsapóval a feje hátsó felén, amilyen keményen csak tudtam. Éreztem a szappant szétmorzsálódni az ütés erejétől. Bernstein roppant hangosan ordítva leroggyant. És akkor elkezdett gyorsan mászni az üzlet hátulja felé, hangosan üvöltve magas és undorító hangon, hogy felébressze a halottakat is. Engem teljesen lefagyasztott a hangzavar, és lebénulva álltam ott. De Henry egy pillanat alatt könnyedén odalibbent és keményen rázsuppant Bernstein hátára, egyik térdével a lapockái közé, majd két gyors erőteljes mozdulattal hátrarántotta fejét a hajánál fogva, és késével egyetlen mozdulattal elnyeste a torkát. Ezek lehetnek megtörtént esetek. Számtalan ilyesmivel vádolták a Szervezetet. A jogi minősítés terrorcselekmény plusz rablás - a zsidó célpontok kiválasztása miatt.

3. Fejezet. Kilenc emberünket letartóztattak és úgy néz ki, igen rossz soruk volt a Cook Megyei börtönben, ahol egyikük meg is halt. Abból amit a bemondó mondott nem lehetett tisztán kivenni, hogy valójában mi is történt, de ha a RENDSZER a jelleméhez méltóan és szokásai szerint cselekedett, akkor az embereinket külön-külön niggerekkel teli cellákba tették, és ezek után szemet hunytak afelett, ami azután következett. A RENDSZER részéről már régóta működött ez a fajta törvényen kívüli büntetés az embereinkkel szemben. Ha nem tudtak megfelelő bizonyítékot találni ellenük, ami a bíróságon is megállja a helyét. Ez pont olyan szörnyű és borzasztó büntetési mód volt, mint ami egy középkori kínzókamrában, vagy a KGB pincéiben folyt. És megtehetik, mert a sajtó soha nem ismeri el, hogy megtörténik ilyesmi. Végül is, ha valakik a fajok egyenlőségéről győzködik a nyilvánosságot, hogy is tudnák beismerni, hogy rosszabb fekete bűnözőkkel összezárva lenni, mint fehérekkel? Másnap miután az emberünket megölték,- a bemondó azt mondta Carl Hodgesnek hívták. valaki, akiről nem hallottam, mielőtt megölték. Chicagói szervezetünk előre számolt ilyen eshetőséggel. A Cook Megyei rendőrfőnökön rajtaütöttek a háza környékén, és sörétes fegyverrel szétlőtték a fejét és c Cédulát tűztek a testére: "ez Carl Hodgesért volt". A RENDSZER teljesen fel volt bolydulva. A Cook Megyei rendőrfőnők politikai fejes és elsővonalbeli zsidóbarát, sábesz goj volt, és igazán nagy ügyet csináltak belőle. A "sábeszgoj" (magyar megfelelője a "zsidócsahos") problematika kitüntetett helyet foglal el Pierce gondolataiban, írásaiban és cselekedeteiben. Valóban ez az emberi "határréteg" közvetíti a zsidó hatalmat a gój társadalom felé. Kezelését megnehezíti, hogy jóval többen vannak a zsidóknál. A zsidó megítélése Pierce fogalomrendszerében rendkívül egyszerü, mert a zsidó fajisághoz kapcsolódik és minden mérlegelést fölöslegessé tesz. A sábeszgoj azonban számtalan regiszteren továbbítja a zsidó akaratot és ember legyen a talpán, ami minden megnyilvánulási formáját képes felfedezi és a tevékenység súlyát mérlegelni. A egész séges testszövetbe úgy ágyazódik, mint a ráksejt. Azaz a beteg és az egészséges testszövetnek nincs olyan határvonala, amely jelölné a sebészkés útját, a metszés vonalát. Tulajdonképp strómanról van szó, de nem a leszükített üzleti értelmezésben [strohmann azaz szalmabáb, szalmaember a neve a köznyelvben annak a személynek, aki más személy (a háttérember) nevében lép fel, mivel az utóbbi nem tud vagy nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni.], azaz nem csupán olyan személy aki csalárd csőd esetén a zsidó helyett űl. Feltünő számban nyüzsögnek pl. a polgármesterek között, a bírói karban, stb. A zsidócsahos fajtajellegét Kis Sándor határozta meg. Tekintettel arra, hogy nemcsak a zsidó, hanem a zsidó csahos is nemzetközi kategória a körülirás tökéletesen passzol a sábeszgojra is, 

Noha csak Chicago környékére sugározták vasárnap reggel, ott kitrappoltatták a helyi lakosság számos köztiszteletben álló elöljáró emberét, hogy elítéljék a megtorlási akciót és szervezetünket. Az egyik szónok egy ún. mérsékelt konzervatív, a másik a Chicagói zsidó közösség vezetője volt. Mindketten úgy írták le a szervezetünket mint egy gyűlölködő rasszista bandát és felhívták az összes helyesen gondolkodó Chicagóit, hogy működjenek együtt a politikai rendőrséggel, a rendőrfőnök kinyírásáért felelős gyűlölködők elfogásában. Nos a mérsékelt konzervatív elvesztette mindkét lábát és súlyos belső sérüléseket szenvedett, amikor a kocsija alatt egy odatett távirányításos bomba robbant, mikor beüllt. A zsidók szóvivője még kevésbé volt szerencsés. Hivatala előterében várakozott a liftre, amikor valaki odament hozzá, és a kabátja alól elővett baltával úgy fejbe nyeste, hogy koponyáját a feje búbjától a válláig kettévágta, majd eltűnt a csúcsidőbeli tömegben. Szervezetünk azonnal felelősséget vállalt mindkét támadásért. Ez aztán igazán felbolydította a RENDSZERT. Illinois állam kormányzója a Nemzeti Gárdát rendelte Chicagóba, hogy segítsenek a helyi rendőrségnek és FBI ügynököknek a SZERVEZET után kutatni.

Szeszák

Szeszák

Szeszák