A jelenlegi amerikai polgárháború előélete.
A második menet. A Vörösnyakuak [Redneck] esélyei.
Az 1861-ben kitört amerikai polgárháború azóta se ért véget, csak a harc formái és hevessége változnak. Sok epizódot a sajtó nem minősít polgár háborús eseménynek, holott az. Majd lentebb rátérek. "Rednekit" a zsidók ilyennek szeretnék láttatni, de nem ilyen. Mindjárt kiderül.
Vajmi kevés szó esik manapság arról, hogy a zsidók milyen szerepet játszanak a 2020-as polgárháborúban. A kérdést csak akkor lehet megválaszolni, ha tudjuk, milyen szerepet játszottak az 1861-esben. Az 1861–1865- ös amerikai polgárháborút az északi államok kezdeményezték. Az egyik ürügy a déli rabszolgatartás volt. Igaz ugyan, hogy a rabszolgatartók délen, a zsidó rabszolgakereskedők viszont északon éltek. Északon eltörölték a déli rabszolgatartást. Ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy a niggerek felszabadítására és főleg egyenjogúsítására törekedtek volna. Nem engedték őket délről bevándorolni, letelepedni. Azoknak pedig akik északon éltek nem biztosítottak választójogot, nem is beszélve a hivatalviselési jogról. A háborút a déli államok csendes megszállása előzte meg. "A hadsereg és a flotta tisztjei szövetségi tulajdonban levő erődöket, fegyverraktárakat kezdtek megszállni a déli államokban, hogy a várhatóan bekövetkező zavargásokat, netán elszaka dást megakadályozzák." Az óvintézkedések nem segítettek. Hét déli állam kivált és létrehozták a Konföderációt, elfogadták annak alkotmányát. Az elnök Jefferson Davis lett.
A másik fertályon Abraham Lincoln lett az elnök, aki "beiktatási beszédében jelezte, hogy nem kívánja a rabszolgaság intézményét megszüntetni, ahol az már létezik, de meg akarja őrizni az Unió egységét. A Konföderáció küldöttei találkozót kértek Lincolntól, hogy átadják a háború elkerülésének módjáról szóló javaslatukat. Lincoln elutasította a kezdeményezést, mert véleménye szerint az az államok kiválásának elismerését jelentette volna. A Konföderáció teljes gazdasági ellehetetlenüléséhez vezető tengeri blokád egyértelművé tette, hogy katonai intervencióval kell számolni. Jefferson Davis a Lincoln által a kongresszus megkerülésével elrendelt katonai mozgósítását háborús aktusnak tekintette és válaszul a Konföderáció Kongresszusa megállapította a hadiállapot beállását.
Az eddigiekből kiderül, nem drukkolok a nigger szabadságharcosoknak, kivéve egy követe lésüket, amely a bostoni Lincoln szobor eltávolítására irányul. A Lincoln lábainál térdelő megláncolt néger még csak hagyján, de a szobortalpazaton a következő vést olvasható: EMANCIPATION. Dehát Lincoln egyáltalán nem akarta emancipálni a déli államok rabszolgáít, bár megigérte nekik. "1862. szeptember 22-én tárta a nyilvánosság elé Abraham Lincoln amerikai elnök az Előzetes Emancipációs Kiáltványt, amelyben szabadságot ígért azoknak a – fekete – rabszolgáknak, akik a lázadó déli államok fennhatósága alatt éltek. Két hónappal a háború vége előtt Lincoln elnök úgy nyilatkozott, hogy a rabszolga-felszabadítás volt kormányának legfőbb cselekedete, s egyúttal a XIX. század legfontosabb eseménye is." A háború krónikáját nem ismertetem. Csupán azt jegyzem meg, hogy a gyengébb államok provokálása, gazda sági tönkretétele, katonai legázolása a jelek szerint "belföldön" lett kipróbálva, majd küldöldön sorozatosan alkalmazva. [Ilyen volt Japán háborúba kényszerítése is - pearl harbori incides.]
A harcokban több mint 620 000 amerikai halt. A járványok miatt elhunytak száma ennek a kétszerese. További 50 000 túlélő tért haza amputált végtagokkal. A déliek totális vereséget szenvedtek. "A Konföderáció eszménye azonban nem múlt el nyomtalanul, a 'déli államokként' emlegetett egykori konföderációs államokban később is voltak zavargások, és nem véletlenül itt erősödött meg a fajgyűlölő Ku-Klux-Klan is, amely rendszeresen zaklatta a színes bőrű embereket, akik főleg korábbi rabszolgák vagy azok leszármazottai voltak; ilyen rasszista támadások a mai napig is előfordulnak, bár jóval ritkábban, mint régen. Az egykori vereséget többen máig is egyfajta traumaként élik meg, mint ami megfosztotta őket a szabadságuktól, önrendelkezésüktől. A déli katonák emlékét számos szervezet is őrzi és ápolja. A Konföderáció zászlaja több déli államban ma is az utcakép része." Indokolt méltatni a nagy győző Abraham Lincoln szerepét ebben az elvtelen mocskos háborúban, a tálalásában, amelyből világosan kiderül, hogy a nagy ember sábeszgoj/zsidócsahos volt, csakúgy mint utódai kivétel nélkül, helyesebben John Fitzgerald Kennedy kivételével. Néhány mondat az émelyitő laudációból. "Zsidó történelem: megszületik Lincoln, a rabszolgafelszabadító, a zsidók titkos rajongója. Legközelebbi barátja ifjúkora óta egy zsidó fiú volt, aki sokat tett azért, hogy elnök legyen belőle. Ő engedélyezte a tábori rabbinátust a hadseregben. Imádta a zsidó tárgyú színdarabokat és rabszolgafelszabadítóként is az elnyomottak, így a zsidók barátja is volt. ... Az első zsidó pátriárkáról, Ábrahámról kapta a nevét, amikor még alig éltek zsidók az Egyesült Államokban. Éppen ez teszi különösen figyelemreméltóvá, hogy neki mégis mennyi barátja akadt közöttük. Iifjúkorától ismerte a Cincinnatiben letelepedett zsidó, Joseph Jonas Abraham nevű 'testvérét', druszáját, akivel kollégák voltak és elvbarátok a Republikánus Pártban. Abraham sokat segített neki, hogy szenátorjelöltté, majd elnökjelöltté váljon és akivel soha nem szakadt meg bizalmas barátsága, akkor sem, amikor már az Egyesült Államok elnöke volt. Pénzügyi és sajtóbeli támogatói között is akadtak zsidók, akik lelkesen segítették a kampányát. A polgárháború halálosan sebesült zsidó katonáját utolsó óráiban személyesen léptette elő. Ő volt, aki lehetővé tette a rabbik lelkészi szolgálatát a hadseregben Ő törölte el híve és egyik legfontosabb katonai vezetője, Ulysses S. Grant, a későbbi elnök rendeletét, amely kiűzte a zsidókat több államból, hogy véget vessen a szerinte a zsidók által űzött feketekereskedelemnek. Második beiktatási beszédében, arra a kérdésre keresve a választ, mi indokolja a polgárháború tengernyi szenvedését, alázatosan a 19. zsoltárt idézte: Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak. Zsidóbiznisz és isteni döntések. Jó vicc. Lincoln pontosan olyan elnök volt, akit a Cion Böcseinek jegyzólönyvei [10. Jegyzőkönyv] így jellemez "A sajtó - tétlenségre és tehetetlenségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrával - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój nép, jobban mondva a gój népek alatt elhelyeztünk. Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért. Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az államot? ...Hogy tervünk ezzel az eredménnyel járjon, választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami panama vagy ehhez hasonló van, így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságokat, előnyöket és megbecsülést. A képviselőház fedezni, védelmezni, választani fogja az elnököket, de el fogjuk venni tőle azt a jogot, hogy új törvényeket javasoljon vagy meglevő törvényeket módosítson; ezt a jogot ugyanis a felelős elnökre, a mi bábunkra fogjuk ruházni. Ily módon az elnöki tekintély természetesen mindenféle támadás céltáblája lesz, mi azonban önvédelmi eszközt adunk majd a kezébe, amennyiben fel fogjuk jogosítani arra, hogy közvetlenül a néphez forduljon, kikérje a nép döntését függetlenül annak saját képviselőitől, vagyis, hogy apelláljon a nép többségéhez, amely épp oly vak rabszolgánk. Ettől függetlenül fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmánynak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
Sötét titkos folt... Mi a helyzet Lincolnnal? Nagy port vert fel C. A. Tripp "The Intimate World of Abraham Lincoln" című könyve, amely Lincoln homoszexuális hajlamairól szól . Ez sajnos nem áll rendelkezésemre. Találtam azonban egy recenziót, amelynek szerzője egy bizonyos Vida István Kornél vitatni próbálja próbálja Tripp határozottan igenlő álláspontjának megalapozottságát. A könyből vett idézetei azonban meggyőzően bizonyítják, hogy a nagy sábeszgoj (zsidócsahos) valóban egy köcsög volt és egyáltalán nem ügyelt arra, hogy mocskos szenvedélyének kellő diszkrécióval hódoljon.
Tripp művét Vida botránykönyvnek nevezi. A szerzőről azonban tudni kell, hogy az 1940-es és 1950-es években közeli munkatársa volt Alfred Kinsley neves szexológusnak, klinikai pszichológus-nak, egyetemi professzornak, akinek 1975-ben megjelent The Homosexual Matrix című műve forradalmi áttörést hozott, túllépve a korábbi freudi közhelyek alkalmazásán.
Lincoln azért volt foltos, mert az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot éppúgy tiltotta a törvény (természetellenesség bűne), ahogyan az állatokkal folytatott aktust (szodómia) is.
Vida a következőket idézi Tripp könyvéből. "Lincoln Joshua Fry Speed vegyeskereskedőtől kért kisebb kölcsönt egy szoba bérléséhez. Speed ehelyett felajánlotta, hogy megoszthatja vele a bolt fölött lévő szobáját, amelyben azonban csak egy - igaz hatalmas - franciaágy volt. Lincoln egy pillanatig sem habozott, s lecsapott a rendkívül kedvező ajánlatra. Ezzel vette kezdetét barátságuk, amely négyéves 'együttélésük' során mindkettejük legbensőségesebb kapcsolatává fejlődött. Lincolnnak azonban nemcsak Speeddel, hanem későbbi ügyvédtársával, az első Lincoln biográfia szerzőjével, William H. Herndonnal is egy ágyban töltötte éjszakáit. Elnökként személyes biztonságára felügyelő alakulat egyik századosával, David V. Dericksonnal volt viszonya. Gustavus Fox helyettes tengerészeti miniszter felesége a következőt írta naplójába: Tish azt mondja, hogy van itt egy Bucktail nevü katona, aki az Elnök híve, vele kocsizik ki, s amikor Mrs. Lincoln nincs otthon, vele is alszik. Micsoda dolog ez? Derickson parancsnokának, Thomas Chamberlin alezredesnek a tollából származik a következő feljegyzés. Derickson százados annyira az Elnök bizalmába férkőzött, s olyan megbecsülésre tett szert, hogy Mrs. Lincoln távollétében gyakran töltötte az éjszakát Lincoln házában és ágyban aludt vele. Úgy mondják Őexcellenciájának a hálóingét is viselhette! Egy heteroszexuálissal is előfordulhat, hogy félreérthető helyzetbe kerül. Lincoln "helyzetei" azonban egyáltalán nem félreérthetőek és nem is helyzetekről, hanem tartós homoszexuális szerelmi viszonyokról van szó. Köpedelem az egész.
A folt-kérdés mindenestre tisztázódott.
Visszatérve Lincolnra, őt 1865. április 14-én Washingtonban, a Ford Színházban érte utol százszorosan megérdemelt sorsa John Wilkes Booth szinész jóvoltából, aki a Konföderáció lelkes hívének számított, kiállt a déli államok függetlenségéért és szerinte Lincoln elnöksége ezt a függetlenséget veszélyeztette. A Wikipédia részletesen leírja az elnök utolsó napjának eseményeit. Itt tünt fel egy "apró" furcsaság, amely Lincolnt és Grantot kvázi összeköti. Lincoln délelőtt "fogadta George Ashmun, Massachusetts állam egyik kongresszusi képviselőjét, aki egyik barátja érdekében járt el; az illető személy gyapotot adott el a kormánynak és nem kapta meg az összes járandóságát. Lincoln megbeszélte Ashmunnal, hogy másnap fogadja őt a barátjával együtt és megbeszélik a kérdést.
Lám, véletlenül kibukkant a lóláb: a gyapot-seft, elnöki szinten...
* * *
És most a mellőzhetetlen kitérő után térjünk vissza a mába és saccoljuk meg mit hozhat a holnap, amikor sok fehér hirdeti, nemcsak Black Lives Matter van, hanem White Lives Matter is. Ezzel a niggerek és bújtogatóik a zsidók nem értenek egyet, ami érthető is, hisz ők nem fehér emberek.
A kérdés az, ZsidóAmerika elég erős e ahhoz, hogy erőszakkal legyürje a fehér ellenállást?
A legnagyobb sajnálatomra kell bejelentenem, bizonyos előz ményi adatok nélkül érdemben ez a kérdés sem vizsgálható. Az előzményi adatokat azonban már korábban megírtam "Amerika! Amerika" címen, amelyből néhány idézet erejéig bátorkodom az olvasó türelmét igénybe venni. Jelzem ebben az írásban is bősé gesen tárgyalom a "Nagy" Lincoln viselt dolgait is. [Be kell ismernem, teljesen téves felfogásban. Akkor még azt hittem rabszolga-felszabadító és nem tudtam, hogy köcsög.]
Az írás alapanyaga Richard O. Boyer és Herbert M. Morais szerzőpáros 1955-ben New Yorkban kiadott „Tűz zel vérrel” c. könyve. Ebben ugyanis arról van szó, hogy auz erőszak monopóliumát a rendőrség, a nemzeti gárda és a hadsereg szentháromsága közvetíti a lakosság felé, mindig a helyzet által megkívánt összetétel ben. A köny megírása idején egyáltalán nem volt kérdés e szervezetek "hűsége", brutális aljassága és akcióképessége. Most azonban, hogy a rendőrséget demoralizálják, felszámolására törekszenek, kérdésessé válhat, hogy a niggerverte rendőr mit gondol és cselekszik majd, ha zsidóparancsra fehéreket kell aprítania.
"Miközben folyt a polgárháború ... a szédületes lopások esztendeiben ömlött a vér … Virginiában … az erdő egyik zugában feküdtek a két fél halottai, öten – hatan egymás fölött … hadtest kilenc nap alatt 10.547 embert vesztett.” [37.o.] Oda se neki! Közben azonban felütötte a fejét az 'ellenség' a hátországban is. Az ellenség a nyomorgó munkás volt. A kapitalisták kezükben tartották a Köztársasági Pártot és nagy befolyásuk volt a hadseregben … 1864-ben a szuronyok hegyével akartak 25 %-os bércsökkentést végrehajtani. Amikor emiatt sztrájkok törtek ki, csapatokat hívtak vissza a harctérről, és vetettek be New York, Tennessee, Pennnsylvania és Missouri sztrájkoló munkásai ellen.” [43.o.]
Valóban, a győztes csaták döntő többségét a városok utcáin, fegyvertelen munkások ellen vívták. így könnyü volt. Mist azonban fegyveres egyénekkel, szervezetekkel állnak szemben.
A könyvből ideiktatok még egy idézetet, egy Frederick Towsend Martin nevű úriember nyilatkozatát. „Egy jottányit sem számít, hogy melyik politikai párt van hatalmon, és milyen elnök tartja kezében a gyeplőt. Mi nem vagyunk sem politikusok, sem közéleti gondolkodók; mi vagyunk a gazdagok; mienk Amerika; megszereztük … Meg is fogjuk tartani, s ennek érdekében latba vetjük támogatásunk, befolyásunk, pénzünk, politikai összeköttetésünk,megvásárolt szenátoraink, éhes kongresszusi tagjaink, demagóg szónokaink mérhetetlen súlyát minden olyan törvény, politikai platform, minden olyan elnökválasztási hadjárat ellen, mely tulajdonunk sértetlenségét fenyegeti...” [108.old.] Irritált ez a pökhendiség, ezért utánanéztem még kissé Towsend úrnak. Az is érdekelt, zsidó, vagy zsidócsahos e, mivel a pónemje nem jellegzetes. Zsidó az istenadta. "Anyai nagyapja Solomon Townsend volt, az Albany egyik kiemelkedő kereskedője."
Grant tábornok, később, miután zsidó csahossá vált, USA 18. elnöke lett. Az 5 legrosszabb elnökök közé tartozik.
Fenti mondását más hírforrás kissé árnyaltabban idézi. "Nem az a fontos, hogy melyik politikai párt van hatalmon, vagy melyik elnök tartja a gyeplőt. Mi nem vagyunk politikusok vagy közgondolkodók; mi a gazdagok vagyunk; Amerika tulajdonosai, amit ... szándékunkban áll megtartani, ha megtehetjük támogatóink, befolyásunk, pénzünk, politikai kapcsolataink, megvásárolt szenátoraink, éhes kongresszusi képviselőink, nyilvánosság előtt szónokoló demagógjaink révén. Hatalmunk súlyát vetjük be, bármely jogalkotó, bármilyen politikai platform, bármilyen elnöki kampány ellen, amely veszélyezteti tulajdonunk, birtokunk integritását.
Miért érdekes ez? Azért mert beilleszthető a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - fentebb idézett - szövegkörnyezetébe. Ott névtelen zsidó [talán Herzl (?)] beszél, Towsend úr, többesszám első személyben, ugyanazt (!) mondja.
* * *
Zsidó-Amerikában több kérdés [question] van. A zsidókérdés, négerkérdés, fehérkérdés mellett van egy negyedik, a fegyver kérdés. A kérdés nem azonos a kérdéssel. Olyan helyzetet jelent, amely objektiv és szubjektiv (tudati) elemek összessége. Úgy is mondhatjuk: probléma. Ami a fegyvereket illeti, a fegyverviselési jog drasztikus korlátozása a trendi, mivelhogy a bűnözők visszaélnek vele. Csakhogy a zsidókat egyáltalán nem a zsidó és nigger bűnözőbandák által birtokolt fegyverek izgatják, hanem azok, amelyeket a "fehér rasszisták" birtokolnak. Kérdés, hogy e fegyvereket ki lehet e énekelni, vagy csavarni a fehér markok ból? Kétlem ezt.
Egy elég szemét, de olvasmányos írásra leltem ebben a témakörben, abból szemezgetek kissé. "Amerikában 250 millió fegyver van magántulajdonban. Szabályzás nincs, fegyverek vannak." A firkász rosszul tudja. Az Alkotmány [Bill of Rigts] második módosítása mondja ki a fegyverviseléshez való jogot . A módosítás szövege szerint „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” A huszadik század második felétől éles vita bontakozott ki arról, hogy pontosan mit is jelent ez a mondat. A jól szervezett milíciáról szóló kitételt egyesek úgy értelmezték, hogy a fegyveres testületeken kívül állók fegyverviseléshez való jogát nem védi az alkotmány. A Legfelsőbb Bíróság 2008-ban úgy döntött, hogy ez az értelmezés nem helytálló, és a fegyverviseléshez való jog egyéni jog. Szóval: kibic kuss.
A cikk írója egy bizonyos D.P. persze azt vizslatja [baszlatja], hogy juthatott fegyverhez egy fehér rasszista. "A 2015-ös charlestoni templom-lövöldöző, a 21 éves fehér-rasszista Dylann Roof úgy tudott fegyvert vásárolni és nyolc imádkozó afro-amerikait megölni, hogy az FBI által kezelt adatbázisban végrehajtott ellenőrzés során átcsúszott a szűrőn. Ezt James Comey, az FBI akkori elnöke is megerősítette. Roofnak már korábban is fel kellett volna tűnnie a bűnüldöző szervek előtt, hiszen erőszakos, fajvédő terveit-elveit közösségi oldalakon publikálta." De mi az a "szűrő"? Az u.n. "fegyverüzleti ellenőrzésről" van szó. A vevő kitölt(het) egy kérdőívet, amelyen személyes adatai, előélete (bűntetettség) és faji hovatartozása is szerepel. A fehér fajú kuncsaft megnevezése "caucasian". Engem az érdekelne, hogy hány kaukázusi fehér heteroszexuális követ el súlyos bűncselekményeket, pl. a déli államokban. Ezek száma hány százalékot tesz ki a faj létszámához képest. Aztán ugyanezt ki kellene mutatni a zsidóknál és a niggereknél is, majd a százalékokat egybe kellene vetni és belőlük le kellene vonni a szükséges következtetéseket. Azt is tanulságos lenne kimutatni, hány rabbi van az ember- és szervkereskedők között. Dehát még nálunk se lehet cigány-bűnözésről beszélni, holott ezek elkövetési módja karakterisztikusan eltér a fehérekétől. A zsidóknál a vagyon elleni intellektuális bűncselekmény jellemző, de bőven reprezentálva vannak az emberkereskedelemben, szervkereskedelemben és minden más hagyományos bűncselekményben is.
Visszatérve a kaukázusiakra, különös tekintettel a Redneck-ekre, valahogy így fest egy átlagos "kis család". A kezük munkájából élnek. Otthon vannak. Nem járnak rabolni. Miért kéne tőlük elvenni a fegyvereket, amelyek birtoklásához alkotmányos joguk van?
Kérdés, hogy ezek a fegyverek megszólalnak e ha üt az óra? Ez számomra nem kér dés. A fegyverek "rendeltetésszerű felhasználására" sor fog kerülni. Nincs módomban Redneckekkel interjút készíteni. Hangulatukra nyilatkozataikból és az alábbi képekből következtetek.
(Fegyveres képek, amiből sok tízezer van fenn a neten.)
Ne feledjük, polgárháborúról van szó, amely már megindult! A hülye Trump nem kevésbé aljas ellenfél, mint Lincoln volt anno. A világ legtermészetesebb dolga lenne ugyanúgy kiiktatni, ahogy John Wilkes Booth tette Lincolnnal anno. Ez a lehetőség nem tartozik a realitások közé, mert az amerikai elnököket jól védi a CIA. Két kivétel volt, a két Kennedy, akiket viszont a CIA gyilkol(tatot)t meg.
A kényszerü fehér ellenállásnak, lázadásnak, forradalomnak azonban vannak bizonyos esélyei épp az Amerikai Alkot mányból eredően. A fontosság miatt ismételjük az idézetet. „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.” Vagyis - a niggerek mintájára - "rendőrnélküli" övezeteket lehetne kialakítani, amelyekben a közrendet a milicia szavatolná. E független homogén fehér övezetek, jellegükbő adódóan, mentesek lennének a zsidóktól és négerektől is.
A lakosság, a civil önszerveződés jegyében, létrehozhatná az övezet belső viszonyait és külső kapcsolatait szabályozó testületeket. Minden azon múlik, milyen erő van a "vaspatában"? Tudjuk, a küzdelmet általában azok döntik el, akik vízágyúznak, gumilövedéket lőnek, spréznek, gumibotoznak, rúgnak, letepernek és bilincselnek. Ezek a városi harc módszerei. A Rednekek azonban nem rendeznek tüntetéseket, otthonukban "fogadják" a hatalom sintéreit. Így a harc a Vendée lázadására fog hasonlítani. A Rednekeknek indokolt tisztában lenniük, mi ennek a tétje. "A vendée-i Machecoul településen a királypártiak 150-200 republikánust mészároltak le. A republikánus had erő leverte a Loire folyótól északra kitört mozgalmakat, de a folyótól délre a Királyi és Katolikus Hadsereg által ellenőrzött négy tartománnyal nem sikerült boldogulniuk, az ugyanis a gerilla hadviselést alkalmazva visszaverte republiká nus csapatokat. Turreau tábornok elrendelte a felperzselt föld taktikájának alkalmazását. Katonái legkevesebb ötven ezer vendée-i civilt mészároltak le."
A Nagy Francia Zsidó Forradalom bestialitására azonban nem ez a jellemző, hanem... "A Közjóléti Bizottság 1793 végén a következő jelentést kapta a köztársasági Holocaustot végrehajtó François Joseph Westermann tábornoktól: Vendée nincs többé. Asszonyaival és gyermekeivel együtt a mi szabad kardunktól pusztult el. A parancsok értelmében a lovak patájával tiportattam el gyermekeiket, felkoncoltattam asszonyaikat, így nem szülhetnek többé gonosztevőket. Mindnyájukat kiirtottam. Az utakat tetemek borítják. Mi nem ejtünk foglyokat, a szabadság kenyerével kellene etetnünk őket, az irgalom azonban nem forradalmi dolog.”
A Rednekek helyi ellenállásának esetleges sikere sem érinti a zsidókérdés megoldását. Erről később.
2020.06.29
Szeszák Gyula
Megint kimaradt valami. A zsidókérdést "megoldja" helyettünk Pat Robertson, a vigyorgó Neokohn, Trump segítségével. A napokban nyilatkozott az ATV 700-as Klub műsorában. Lényegileg a következőket mondta. A zsidóknak haza kell térniük Izraelbe, a Tóra parancsa szerint. Itt olyan hazát találnak ahol nem gyűlölik őket és biztonságukat saját hadseregük védelmezi. Patot nem zavarja, hogy a régi/új haza a palesztin őslakosságtól "megtisztított" terület; az ame rikaiakat se izgatta, hogy egy kiirtott nép földjén élnek. Patunk úgy tesz, mintha mi - buta gójok - nem tudnánk, hogy a zsidók létformája a diaszpóra, az élősdi szétszóródás a népek testében. Az új alijázás hirdetése tehát vicc. Pimasz rossz vicc. 2020.06.30
Sz.Gy.
コメント