Az Orbán-rendszer disztópikus társadalma, avagy a kondicionált magyar
Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István,
Zürich, 2020 január 25.
Megjegyzés: a tanulmány 19 oldal. Itt csak a Bevezetőt adjuk közre.
Bevezetés
A „disztópia” kifejezés a görög >dis< szóból képződik, mely bajt, félrevezetettséget jelent, míg a >topia< latin szó „tájfestészetet”, vagy görögül a >topos< „helyet, helységet” jelent. Tehát a „disztópia” kifejezést fordíthatnánk „ a félrevezetett helység”-nek is. A disztópia kifejezés helyett használták még a „kakotópia” kifejezést is, ami a görög „kakosz” „rossz, gonosz” kifejezésből ered. Anthony Burgess , az A Clockwork Orange szerzője azt mondta, hogy ez jobban megfelel Orwell 1984-ének, mert "rosszabbnak hangzik, mint a dystopia". Orvosi értelemben használva a “dis” előtag a normálistól eltérő, anormálist jelent, ahol a hibás, nem normális szerkezetet(szervet) hibás működés (disfunctio) követ.
A disztópia az eutópia ellentétje.
Az eutopikus társadalomban az emberi méltóság sérthetetlen, míg a distopikusban sérült vagy teljesen mellőzött.
Disztópikus társadalom alatt egy olyan nehezen elviselhető, vagy elviselhetetlen társadalmat értünk, mely általában -már a jelen időben bizonyítható módon- a közeljövőben fog létrejönni, a jelenleg már meglévő társadalmi viszonyok alapján.
A művészeti alkotásokban a disztópikus társadalmat valamely
● természeti katasztrófa,
● háború,
● népfelkelés,
● demográfiai robbanás,
● forradalom és/vagy ennek leverése,
● drasztikus klímaváltozás
okozhatja.
Például: demográfiai hanyatlása egyik etnikumnak, miközben egy, az állam vezetésére alkalmatlan, az emberi szabadságjogokat semmibe vevő, az állami adminisztrációt uralni nem képes másik etnikum robbanásszerű túlszaporodása okozza a társadalmi feszültségeket, melyek törvényszerűen robbanáshoz, anarchiához vezetnek. A munkanélküliség hatalmasra duzzad. A munkanélküliek irodája előtt reménytelen sorok vannak éjjel-nappal amíg a feszültség részben tömeg-verekedéssé fajul, miközben a sorban állók másik része lehajtott fejjel zokog: Nincs munka, nincs munka, ….!
A disztópikus társadalmakat elembertelenedés, egyéni és kollektív félelem jellemzi, melyben a társadalom egyedeire bomlik, atomizálódik, szétesik a nemzetség, rokonság, sőt a család is. Mindenki önmagáért küzd, a puszta létfenntartásáért. Magányos emberek küzdenek a totalitárius rezsim ellen, az összefogás reménye nélkül. A társadalomban megszűnik a szociális szolidaritás, a szociális hálók szétszakadnak és mind többen esnek ki belőle, fedél-nélküliekké válva. Járványok és éhínség tizedeli a lakosságot, a 70 év fölöttieknek már nem fizetik ki a nyugdíját, sem beteg biztosítását nem kötik már meg. A hulladék érzetét keltik az öregek társadalmában.
A disztópikus társadalomra az elhalálozás magas mértéke jellemző, melyet a rossz élelmezés mellett a folytonos stressz is tetéz. A disztópikus társadalmi rendszer okozója egy, a rendszert irányító diktátor és a köréje összegyűlt, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó, maffia szerűen szerveződő és gondolkodó, meg cselekvő pszichopaták harácsoló bandája, vagyis a politikai maffia. A diktátor által működtetett rendszer az emberi jogokat mellőző, önállóságot nem tűrő, az egyéniségeket nivelláló, sorba parancsoló disztópikus társadalmat fejleszt ki, melyet a magát demokratikus álca mögé bújó diktátor jól működő képviseleti demokráciának mutat be, többé-kevésbé sikeresen.
A disztópikus társadalom kialakulására rámutató személyeket a kormány és diktátora hold-udvarában összegyűlt több százezer ember -a kormányhoz egyéni érdekből ragaszkodó klientúra-, martalékává teszik. A kormány ezen holdudvarából mindig több tucat fizetett, vagy önkéntes pártkatona, mint vasalt szarvú patkós birka esik neki ezen személyeknek és rúgják, döfik azt, ha lehet, politikai halálig. Ezen személyek folyamatos besározásán keresztül érik el a hiteltelenítésüket, társadalmi kitaszítottságukat, miközben a jól álcázott diktátor és bizalmi emberei korlátlan hatalmat építenek ki maguknak az elnyomó szociális ellenőrzésen keresztül. Szaporodnak a rendőrségi ellenőrző pontok és megfigyelő kamerák, melyek techno-autoritárius disztópiává alakítják a régiót, majd az egész országot. Erre a legismertebb példa Kína, ahol az egymást fedő kamerák arcfelismerő és viselkedés értékelő programokba küldik a képeket. Minden kínainak bónusza van, mely jellemzi a társadalomban elért értékét. Ennek fejében a bankok tudják, hogy adhatnak-e az egyénnek hitelt, és ha igen, akkor milyen magas lehet a hitel legnagyobb összege. Jelenleg India döntötte el, hogy elindulnak a Kínában megkezdett úton és terítik az országot kamerákkal.
Néhány a legismertebb disztópikus irodalmi alkotások közül:
● Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726)
● Madách Imre: Az ember tragédiája (1862)
● Aldous Huxley Szép új világ (1932)
● George Orwell 1984 (1949), és Állatfarm (1945) című regénye
● William Golding A Legyek Ura (1954) című regénye
● Stanisław Lem Éden (1959) című műve
Filmművészet
● Gattaca
● Az ember gyermeke
● Equilibrium
● V mint Vérbosszú
● 12 majom
● Mátrix; Mátrix – Újratöltve; Mátrix – Forradalmak
● Szárnyas fejvadász
● Mad Max
● Az éhezők viadala
● Dark City
● Sztalker
A disztópikus társadalomra jellemző, hogy az egyén kommunikációs lehetőségeit minden csatornán robotok, mesterséges intelligencia ellenőrzi, a lehallgatott adatokat az egyén teljességre törekvő profiljának kialakítására használják, majd ezt a demokratikusnak hazudott választásokon felhasználják ellene a diktatórikus párt áldemokratikus győzelméhez. Az egyén méltósága sérül, hite saját értékeiben, önbizalma és bizalma a hazáját építeni hivatott kormányban, a demokrácia mechanizmusaiban teljesen megrendül. Pánikszerű félelemben kényszerül élni, mely előbb-utóbb a kiutat a menekülésben látja és hazáját elhagyva keresi az emberhez méltó, jobb-szebb környezetet, mely jobb megélhetést és az önmegvalósításhoz több esélyt kínál neki. Ezen megállapítás is arra világít rá, hogy a disztópikus társadalom tudatos megteremtésén dolgozó kormányok emberiség és emberiesség ellenes tevékenységet folytatnak, mely bűntett sosem évül el, és emiatt bármikor, míg életben vannak, felelősségre vonhatók ember-irtás vétsége miatt, hisz Magyarországot már 700'000 fiatal hagyta el.
