Az államot az állami intézmények összesége alkotja. Ezek a hatályos törvények és a jószokások alapján kellene működjenek. Amennyiben a politikai döntéshordozók beavatkoznak ebbe az önműködési folyamatba a saját egyéni és pártérdekeik érdekében ezt kézi vezérlésnek nevezik. A képviseleti demokráciák politikai döntéshordozói többé-kevésbé mind kézivezérelik az állami intézményeket. Emiatt semmi közük a valódi demokráciához, mivel azt a tömegek megtévesztése érdekében csak mímelik.
A bukott államok indexe: furcsa felmérés
Albert Jay Nock tüzes szavakkal írta: „Az Állam magának követeli és maga gyakorolja a bűnözés monopóliumát. Tiltja a magángyilkosságot, de ő maga hatalmas méretű mészárlást rendez. Bünteti a magánrablást, de önmaga lelkiismeret-furdalás nélkül teszi a kezét mindenre, amit megkíván, legyen az polgár vagy idegen tulajdona.” Nock, On Doing the Right Thing, and Other Essays, 143. o.; idézte Jack Schwartzman, “Albert Jay Nock – A Superfluous Man,” Faith and Freedom, 11. o.
Oppenheimer, The State, 15. o.: „Mi tehát az Állam, mint szociológiai fogalom? Az Állam születésétől fogva egy társadalmi intézmény, melyet egy győzedelmes csoport a vesztes csoportra kényszerít azzal az egyetlen céllal, hogy szabályozza a győztes csoport uralmát a vesztesek felett, és biztosítsa önmagát belső lázadás és külső támadás ellen. Teleologikusan ennek az uralomnak nincs más célja, mint a legyőzöttek gazdasági kizsákmányolása a győzedelmesek által.” És ahogy de Jouvenel írta: „Az Állam lényegében egy magát apró, távoli társadalmakra kényszerítő rablóbanda sikereinek következménye.” Bertrand de Jouvenel, On Power, 100-101. o.