Az értelmiség árulása - avagy Bogár László öszödi beszéde

írta: Gyirán István

Mottó: Az értelmiséget azért képezi ki és tartja el egy nemzet, hogy a társadalom bonyolult (politikai, gazdasági, kulturális, stb.) rendszerét megszervezze, és a közösség javára működtesse.

Sokat vacilláltam, hogy elkészítsem-e ezt az írást, mert Bogár Lászlót a maga módján tiszteletreméltó embernek tartom, de mégsem hallgathatok, mert ezzel sok embert fosztanék meg az igazság megismerésétől, vagyis a hallgatással bizonyos értelemben én is árulóvá válnék, mert hiszem, hogy a megismert igazság kötelez. Bogár Lászlónak egyetlen mentsége lehet, hogy talán ő sem fogja fel, hogy valójában mit csinál.

Évekkel ezelőtt vidéken történt, hogy egy előadását követően egy vízvezeték szerelő szólásra jelentkezett és megkérdezte: igen, értjük, látjuk hogy baj van országban, de most mondja meg, mit kell tennünk, hogyan kell megoldanunk a problémát?

Az egyébként terjedelmes körmondatokban szívesen fogalmazó előadó zavartan kereste a szavakat, s valami olyasmit mondott, hogy az már nem az ő feladata. Kíváncsi vagyok, mit szólna Bogár László ahhoz, ha a csőtörésnél lakásába kivonuló szerelő rámutatna a lyukra, hogy ott van a baj, majd meghajolna és benyújtaná a számlát, mint aki jól végezte dolgát.

Az Echo TV Bayer Zsoltját sem nézem már évek óta, mert egy idő után gyomorforgató lett, ahogy hármasban (Bogár Lászlóval és Boros Imrével) jóízűen elvihorásznak az ország kifosztásának aktuális módszerein. Érzékeltetve, hogy ők nagyon okosak, átlátnak az idegen kifosztó hatalom fondorlatain,… és ennyi. A maguk részéről ezzel a dolog el van intézve. Az volt az érzésem, hogy ezek az emberek – tudva, vagy tudatlanul – az ellenfelet szolgálják, úgynevezett megmondó emberek, akik kimondják azt, amit a józaneszű ember érez, de megoldást nem adnak rá. Feltárják az ország kifosztásának módszereit, de megoldást soha, de soha, még csak meg sem próbálnak adni az uralkodó – vagyis a nép – kezébe. Látszik, hogy nem veszik komolyan a demokráciát. Nem hozzák fel mintának pl. a jól működő svájci példát a közvetlen hatalomgyakorlásra, ahol évente több népszavazást is tartanak, és semmilyen komoly döntés nem születhet a nép megkérdezése nélkül. De Izlandot sem elemezték, ahol mintaszerűen oldották meg a 2008-as gazdasági válságot. Látszik, hogy ők is részesei a „játsszunk demokráciát” című szemfényvesztésnek, tisztában vannak azzal, hogy ez csak egy álca, amivel bolondítani lehet a népet, mint egykor a kádári népidemokrácia idején. (Talán nem véletlen, hogy egykor mindketten MSZMP-sek voltak.) Ők pontosan tudják, hogy a nép szavazhat, akire akar, az uralkodó politikai elit ettől függetlenül azt tesz, amit akar, illetve amit az idegen elnyomók diktálnak neki.

Ez derül ki Bogár László villáminterjújából, amely az alábbi linken 18:25 perctől látható. (https://www.youtube.com/watch?v=kf2izOGXxDY)

Íme a teljes szöveg:

„Válaszúthoz érkeztünk: A magyar társadalmi, gazdasági, politikai eliteknek el kell dönteniük, hogy tovább viszik-e azt a – most már évszázadok óta tartó – politikai folyamatot, hogy a külső birodalommal való szembeszegülés helyett inkább a birodalom kiszolgálását választják, és értelemszerűen a saját népükből préselik ki azokat az erőforrásokat, amelyeket aztán kiutalnak a birodalomnak, vagy pedig szembesülnek azzal, hogy ez a folyamat a végéhez közeledik. Nem azért, mert a nép már nem akarja (a nép ez ostoba, burleszkbe illő viselkedése okán nevetéssel küszködve folytatja) vállalni a terhét, hanem azért, mert nem tudja vállalni, mert egyszerűen szétesik, szarrá megy – tisztesség ne essék szólván – az egész magyar társadalom, és akkor nem lesz min uralkodniuk. De lehet, hogy persze ők úgy gondolják, hogy őket akkor sem éri vész, mert elhagyják az országot, meg annyi tartalékuk már van kint, … no. Tehát számot kell vetni, és elegem van, … szóval nekem is és azt hiszem sokaknak is elegünk van abból, hogy újra és újra csomagolni kell a mondanivalónkat. Mindenki tudja már ebben az országban már legalább száz éve, hogy erről van szó, de állandóan azt hazudjuk, hogy ez, … hogy ez nem így van. Hazudhatjuk, csak akkor viszont még egyszer mondom kedves magyar társadalom – bele a kamerába – akkor ne csodálkozz azon, hogy tönkremégy, hogy szétroncsolódsz, hogy … hogy véged van. Akkor ne csodálkozz azon. Tehát vagy összeszeded magad – kedves magyar nemzet, kedves magyar társadalom –, és határozottan jelzed, hogy erről van szó – amit egyébként mindenki tud, vagy megdöglessz. Ez ilyen egyszerű. Viszontlátásra! Tényleg nagyon örülök. Köszönöm szépen. Ennyi.”

Eddig az idézet, és most nézzük sorban: Már az első mondatából kiderül, hogy számára a demokrácia csak humbuk, tisztában van azzal, hogy az ország sorsáról nem a nép, hanem egy „társadalmi, gazdasági, politikai elit” dönt, ezért magától értetődően hozzájuk fordul az intelmeivel. Tudja, hogy az ország sorsának alakításához az alkotmány (alaptörvény) szerinti uralkodónak semmi köze, de ez a tény számára annyira természetes, hogy eszébe sem jut ezzel a jogellenes állapottal foglalkozni. A szerinte is évszázadok óta kifosztás alatt álló nép azon butasága, hogy ezt a kifosztást a legjobb képessége szerint igyekszik kiszolgálni, cinkos nevetésre ingerli. (Vajon tisztában van azzal, hogy ez az átverés az ő, és a hozzá hasonló értelmiség nélkül nem lenne lehetséges?) Persze a nevetése nem örömteli, mert bevallja, hogy elege van már neki és sok hozzá hasonló értelmiséginek abból, hogy ezt a kifosztást a nép előtt elhazudják, hogy az ezzel kapcsolatos mondandójukat újra és újra „becsomagolják”. Azt viszont már nem árulja el, hogy ezt a „becsomagolást” azért teszik, hogy a nép egyszerű gyermeke ne érthesse a mondandójukat, vagyis ne legyen ártalmára az elnyomó hatalomnak.

Az interjú végén pedig megtudjuk, mi lenne a megoldás, mit kellene tennie a népnek: Jelezni kellene, mégpedig határozottan, különben megdöglik. – Értjük, emberek? Jelezni kell! Kíváncsi lennék, milyen jelzésre gondolt a professzor úr, de nem mondja meg. Ehelyett most is „csomagolja” a mondanivalóját, hogy a nép (a társadalmi változáshoz szükséges kritikus tömeg) a mondandót ne érthesse, vagyis ne próbáljon meg kitörni az elnyomásból, legfeljebb csak jelezze, hogy már nagyon nem bírja, hátha megszánják, és csökkentik a terheit az elnyomóik. Látható, hogy Bogár László, és a többi hozzá hasonló értelmiségi a társadalmon kívül, a társadalom fölött áll. A nagylelkű professzor pedig ad még egy utolsó figyelmeztetést a népnek – akinek egyébként a pénzéből él –, és leszól a katedráról, hogy vagy jelzel határozottan, vagy megdöglessz. Pontosan tudja, hogy ezzel a felszólítással a nép nem tud mihez kezdeni, de úgy tűnik, az ő lelkiismeretének megnyugtatásához ennyi is elegendő.

A politikai elitet kiszolgáló értelmiség szerepe az, hogy a társadalmat tudatlanságban, és ezzel az elnyomó rendszert biztonságban tartsa. Őket látjuk naponta a képernyőkön, halljuk a rádióban és olvashatjuk a nyomtatott és elektronikus sajtóban. Ebből a szerepből lépett ki egy pillanatra Bogár László az idézett villáminterjúban. Mondhatnánk úgy is, hogy ez volt Bogár László öszödi beszéde, amelyből megtudjuk, hogy az eddigi hazugságokkal szemben valójában nem vagyunk függetlenek, hanem valamilyen „külső birodalom” elnyomásában élünk. Ez a hatalom vonja el az „erőforrásainkat”, ezek kiszolgálója pedig a „társadalmi, gazdasági, politikai elit”.

Rákóczi és Petőfi idején még karddal kellett kényszeríteni az embereket arra, hogy azt tegyék, amit az elnyomójuk akar. Ma már az elnyomás sokkal elegánsabban és fejlettebb eszközökkel történik: a tudatot formálják úgy, hogy az elnyomott nép a saját akaratából tegye azt, amit az elnyomója akar. Ennek a technikának nélkülözhetetlen eszköze egy ellenőrzött média és egy áruló értelmiségi réteg, amelyik megtölti ezt a médiát a népet összezavaró, a lényeges folyamatokat elfedő féligazságokkal, zagyvaságokkal.

Kedves Magyar Nép! Meddig hiszel még ennek a kívülről rád telepített hatalomnak és az őt kiszolgáló értelmiségnek? Tényleg azt hiszed, hogy a javadat akarják, és pusztán a véletlennek köszönhető, hogy mindig rosszul sül el a dolog? Hogy lehet az, hogy 25 éve a „véletlen” mindig a nép ellen játszik? Miért mindig a nép húzza a rövidebbet? Nézzük a legutóbbi nagy kifosztást, a devizahitelt: A Fidesz kormány megteremti a jogszabályi feltételeket, az MSZP-SZDSZ kormány felfuttatja és bebuktatja az embereket, majd a Fidesz kormány kimenti a csalásból – a bankokat. Tudniillik a forintosítási törvény legalizálja az egyébként jogszabályellenes szerződéseket. Kell-e ennél világosabb jelzés az elit részéről, hogy kinek a szolgálatában áll?

Nem kell, mert a nép világosan látja a becsapást, de tehetetlen, mert nincs eszköz a kezében, amivel orvosolni tudná a helyzetét. – Hogy lehetséges ez? Hiszen az alkotmány (alaptörvény) szerint a nép gyakorolja a hatalmat egyrészt közvetlenül, népszavazás útján, másrészt közvetve, a képviselői – mint eszközei – által. Tudjuk, hogy a népszavazás intézménye nem működik, mert a hatalom teljesen lekorlátozta, és csak a számára is elfogadható kérdéseket engedi népszavazásra bocsátani. Tehát a közvetlen hatalomgyakorlás nem működik. És mi a helyzet a közvetett, a képviselők általi hatalomgyakorlással? Miért nem tudja a nép a hatalmát ily módon gyakorolni? Azért, mert a nép nem tud „hatni” a megválasztott képviselőire. Ilyen egyszerű. És ha nem tud „hatással” lenni a képviselőire, akkor így a „hatalmát” is képtelen gyakorolni. Vagyis az úgynevezett „szabadmandátum” bevezetésével (Antall József egyik első dolga ez volt), amely mellett a képviselő felelősség nélkül azt tehet, amit akar, a népet megfosztják a hatalomgyakorlás eszközétől. A nép szavazhat, ahogyan akar, a belőle „kipréselt erőforrásokat” az uralkodó elit a visszafizethetetlen kölcsön kamatai formájában a „külső birodalom” kezére játssza. Jobb- és baloldal egyaránt. Hogyan tudják erre rávenni a képviselőket? – Úgy, hogy a választók és a képviselők közé befurakodtak a pártok, és gyakorlatilag ők rendelkeznek a mandátummal, mert ők mondhatják meg a képviselőiknek, hogy mikor hogyan szavazzanak. Ha nem fogadnak szót, megbüntetik, mint az iskolás gyerekeket. Ez a képviseleti rendszer teszi az „uralkodót” kiszolgáltatott, magatehetetlen „alattvalóvá”.

Miért nem mondja meg Bogár László, hogy pl. Svájcban, amit a demokrácia minta országának szokás tekinteni, nem pártlistákra szavaznak, hanem közvetlenül választanak képviselőket? Vagy azt, hogy a népszavazás a svájci demokrácia nélkülözhetetlen intézménye: 2013-ban 11 kérdésben, 2014-ben 12, 2015-ben pedig ez idáig 6 kérdésben történt szövetségi szintű népszavazás. A helyi népszavazásokat pedig meg sem lehet számlálni. Miért nem beszélnek arról, hogy Svájcban egy újonnan hozott törvény három hónapig nem léphet érvénybe, mert várják, hogy a nép megismerje és felszólalhasson ellene? A népszavazások előtt pedig kötelező a népnek a kérdésekről normális és teljes körű felvilágosítást adni. Miért nem mondják meg, hogy Svájcban nem korlátozzák a népszavazási lehetőséget, így minden olyan kérdésről lehet népszavazást tartani, amely az alkotmánnyal nem ütközik? Miért nem hozzák példának, hogy Svájcban nem lehet alkotmányt módosítani, vagy nemzetközi kötelezettséget vállalni népszavazás általi megerősítés nélkül? Miért nem világosítják fel az embereket, hogy a svájci törvények miért olyan normálisak és emberléptékűek? – Azért, hogy az embereknek ne juthasson eszébe a jelenlegi rendszert bírálni és a svájci példát követni, hogy így a hazai politikai rendszerünk stabil maradjon.

Bogár László már látja, hogy a szocializmus szilárd alapjaihoz hasonlóan ez a stabilitás is tönkreteszi az országot és kéri, hogy ezt a nép maga is jelezze, de ezen kívül nem tesz semmit. Esze ágában sincs programot készíteni és a nép kezébe adni, amely mentén kiszabadulhatna a csapdából. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és változatlan szellemiségű utódjában, a Budapesti Corvinus Egyetemen nem erre a célra képezik ki az értelmiséget, hanem arra, hogy az „erőforrást elvonó” gazdasági-politikai rendszert hatékonyan, de stabilisan működtesse. Ez az igazság. A közgondolkozást meghatározó értelmiség a magyar népet elárulja, a valóságos folyamatokat illetően megtéveszti, egy szellemi csapdában tartja.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan tudnánk ebből a csapdából a népet kiszabadítani? Ez csakis a nép erejével lehetséges, mert az alkotmányos lózung első része valóban igaz: vagyis az országban minden hatalom a népé. Ez igaz, hiszen egy ország ereje valóban a nép erejében van, de az már nem igaz, hogy ezt a hatalmat a nép gyakorolja. Mert nem ő gyakorolja, hanem a hazaáruló elit, amely az ugyancsak áruló értelmiségre támaszkodva, a nép becsapásával szerzi meg a hatalmat. Fel kell világosítani a népet erről az átverésről, és vissza kell segíteni őt a hatalmi helyzetébe. Ez lehet az egyetlen értelmes program, amely mentén a nép kiszabadhat csapdájából. Ennek a módját kell megszervezni és végrehajtani. Ehhez várjuk a becsületes értelmiség és minden tisztességes magyar ember segítségét. Az alakuló programról és annak fejleményeiről a nephatalom.blog.hu oldalon olvasható. Gyirán István