Nürnbergi Kódex 1997
"Választani kell egyrészt az orvosi fejlődés könyörtelen előrehaladása, másrészt az egyén szentségének védelme között. Ez utóbbi azonban csak akkor kapja meg a neki járó elismerést, ha az orvosok megtanulják a betegeket és az alanyokat saját elmével rendelkező lényeknek tekinteni, akik képesek maguk dönteni arról, hogyan éljék meg "orvosi történetüket". Döntéseiket vezérelheti vagy nem vezérelheti az önzetlen önfeláldozásra való hajlandóság, de döntésüknek elsőbbséget kell élveznie a tudományos haladással szemben. "
Jay Katz az IPPNW "Orvostudomány és lelkiismeret" kongresszuson
Preambulum
A lelki betegek és fogyatékkal élők tömeges meggyilkolása, valamint a német orvosok által a nemzetiszocializmus alatt elkövetett, az emberiség ellen elkövetett egyéb bűnök áldozatainak emlékére,
tudatában van annak a felelősségnek, amelyet az 1947-es Nürnbergi Kódex és az 1931-es "Irányelvek az újszerű terápiás kezelésről és az embereken végzett tudományos kísérletek lefolytatásáról" című dokumentum minden kutatóra ró,
Az orvosi fejlődés ambivalenciájának és az emberiségre leselkedő potenciális veszélyeinek tudatában, valamint attól a vágytól vezérelve, hogy megvédje a betegeket és a gyógyulást a kereskedelmi és egyéb idegen érdekek fenyegetésétől..,
Az orvosok, valamint minden más személy, aki szakmai tevékenységén keresztül kapcsolatban áll a betegekkel, elismerik személyes felelősségüket az egyén egészségi jólétéért, valamint az emberséges orvoslás megvalósításáért és kinyilvánításáért:
1. Az orvosi kísérletek előfeltételei (az 1947-es Nürnbergi Kódex 1. pontja).
"A kísérlet alanyának önkéntes beleegyezése feltétlenül szükséges. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek rendelkeznie kell a hozzájárulás megadásához szükséges elismert cselekvőképességgel. Képesnek kell lennie arra, hogy szabad döntést hozzon, amelyet nem befolyásolhat erőszak, csalás, trükk, nyomás, színlelés vagy a befolyás vagy kényszer bármely más formája. Elegendő ismerettel és rálátással kell rendelkeznie a szóban forgó kísérlet lényeges tényeire ahhoz, hogy képes legyen megértő és felvilágosult döntést hozni. Ez utóbbi feltétel szükségessé teszi, hogy az alany a beleegyezés elfogadása előtt megismerje a kísérlet jellegét, időtartamát és célját, az alkalmazott módszert és eszközöket, az ésszerűen várható összes kellemetlenséget és veszélyt, valamint az egészségére vagy személyére nézve a részvételből eredő esetleges következményeket. A beleegyezés értékének meghatározására vonatkozó kötelesség és felelősség mindazokat terheli, akik a kísérletet megrendelik, irányítják vagy végrehajtják. Ezek személyes kötelességek és személyes felelősségek, amelyeket nem lehet büntetlenül másokra hárítani."
2. A tájékozott beleegyezés mint az egészségügyi ellátás alapja.
A beteg önkéntes és tájékozott beleegyezése a lehető legjobb felvilágosítás után ("tájékozott beleegyezés") minden egészségügyi kezelés, minden gyógyító kísérlet és minden emberen végzett orvosi kísérlet alapvető alapja. Csak sürgősségi ellátás esetén lehet utólagosan beszerezni ezt a hozzájárulást. Minden olyan orvosi kísérlethez, amelynek célja, hogy a kísérleti alanyokon kívül más személyek számára is előnyös legyen, különleges mértékben szükséges az önkéntes és tájékozott beleegyezés. Elismert gyógyító kezelések, valamint gyógyító kísérletek, amelyek célja, hogy az érintett személy számára előnyösek legyenek, akkor végezhetők beleegyezésre képtelen személyeken, ha helyette a törvényes képviselő tájékozott beleegyezését kérik, miután a lehető legjobb tájékoztatást kapta. Nem hajthatók végre azonban, ha az érintett személy természetes akaratának gyakorlása során tiltakozik. Orvosi kísérleteket beleegyezésre képtelen személyeken nem lehet végezni anélkül, hogy az érintettek számára ez ne lenne előnyös. Személyes, nem helyettesíthető hozzájáruláshoz kötöttek. Az egyetlen kivétel az olyan gyermekek, akik még nem képesek beleegyezést adni, és akik még nem képesek megítélni a kísérlet jellegét és jelentőségét. Számukra a törvényes képviselők adhatnak beleegyezést egy orvosi kísérlethez. A börtönökben vagy pszichiátriai intézetekben embereken végzett orvosi kísérletek még akkor is elfogadhatatlanok, ha az érintett személyek képesek beleegyezésüket adni.
3. az emberi kísérlet jellege
Az emberi méltóság tiszteletben tartása minden orvosi kutatás legfőbb parancsa; a kutatás szabadsága itt is egyértelmű korlátokat talál. Ez egyaránt vonatkozik a terápiás és a nem terápiás kísérletekre. Minél inkább függő helyzetben vannak az érintettek, és minél kevésbé képesek saját maguk megvédeni jogaikat, annál határozottabban kell őket védeni. Ehhez többek között folyamatos nyílt párbeszédre van szükség a vizsgáló és az alany között. A kísérletért a teljes felelősség mindig a vizsgálót terheli. Az embereken végzett kísérleteket mindig úgy kell megtervezni, hogy azoktól olyan egészségügyi előnyök várhatók bizonyos személyek vagy személyek csoportjai számára, amelyek más módszerekkel nem érhetők el. A kísérleti eredményeket hitelesen és teljes körűen közzé kell tenni. Az embereken végzett kísérleteknek ismert ismereteken kell alapulniuk, és ezt a tudást kell felhasználni a szükségtelen kísérletek elkerülése érdekében. A felesleges fizikai beavatkozást és stresszt távol kell tartani az érintett személyektől. Az emberkísérleteket úgy kell végezni, hogy a kísérletben résztvevők bármikor visszautasíthassák a kísérlet folytatását. A kutatási preferenciák kialakítása és a kutatási projektek végrehajtása társadalmi átláthatóságot igényel. A tudósoknak már korai szakaszban mérlegelniük kell tevékenységük etikai és társadalmi következményeit. A kutatási projektek finanszírozását a nyilvánossággal folytatott párbeszéd megvalósításától kell függővé tenni. Az etikai bizottságokat demokratikus eljárás keretében kell felállítani, és paritásos alapon nemcsak szakértőkkel, hanem hozzáértő laikusokkal, az érintettek egyesületeinek képviselőivel vagy önsegélyező csoportokkal is fel kell tölteni. Az etikai bizottságok döntései kötelezőek a kérelmezőkre nézve.
4 Reprodukciós orvostudomány és prenatális diagnosztika
Az orvosi és biotechnológiai fejlesztések egyre inkább lehetővé teszik a szülői lét, a terhesség és a szülés technikai ellenőrzését és manipulálását. Ez nagy terhet ró a szülőkre, és a terhes nőket döntési korlátok elé állítja. Felerősödik az "alulról jövő eugenika" társadalmi tendenciája és a várható fogyatékossággal élők szegregációja. A születés előtti vizsgálatok, amelyek kifejezetten a születendő gyermek fejlődési rendellenességeit vagy genetikai eltéréseit keresik, nem tartoznak a terhesgondozás rutinjába. Mielőtt ilyen vizsgálatokat alkalmaznának, a nőknek hozzáférést kell biztosítani a terhesdiagnosztikát végzőktől független tanácsadáshoz, és világossá kell tenni a vizsgálat következményeit. A várandós szülőknek meg kell tartaniuk a "nem tudhatom" jogát, anélkül, hogy félniük kellene a társadalmi és pénzügyi következményektől. A mesterséges megtermékenyítési módszerek csak olyan hosszú távú meddőség orvoslására használhatók, amely más módon nem kezelhető. A preimplantációs diagnosztika a várható fogyatékossággal rendelkező embriók kiválasztására nem engedélyezett. Az idegen csírasejtek és embriók kereskedelmi célú beszerzése és átadása, valamint a béranyaság szintén elfogadhatatlan. El kell utasítani az emberi embriókkal való visszaélést a fogyasztói kutatás, a klónozás, a kimérizmus és a hibridizáció céljából.
5. genetikai diagnosztika
A genetikai tesztek feltárhatják az egyéni egészségügyi kockázatokat, de olyan jellemzőket is azonosíthatnak, amelyek - bár nem rendelkeznek egyértelmű betegségértékkel - stigmatizáló hatással bírnak. A jóslatok révén súlyos terhet róhatnak az érintettek és családjaik életére. A genetikai vizsgálatok pszichológiai szempontból invazív beavatkozások, és szigorúan a tájékozott beleegyezéshez kell kötni őket. Csak akkor szabad elvégezni őket, ha orvosilag indokolt, és ha az érintett családtagok részletes és tájékozott tanácsadást kaptak a stresszes vizsgálati eredmény következményeiről, valamint a vizsgálat alternatíváiról. Az érintetteknek joguk van szociális és pszichológiai támogatáshoz. A genetikai vizsgálat olyan ismereteket tesz hozzáférhetővé, amelyek bizalmas kezelését biztosítani kell. Kereskedelmi vagy lakossági-politikai célú felhasználásukat ki kell zárni. Így senki sem kényszeríthető genetikai vizsgálat elvégzésére. A genetikai ismereteket nem szabad diszkriminatív vagy rasszista célokra felhasználni.
6. Génterápia
A gének szűk látószöge elzárja a betegség jelenségének sokféle aspektusát, a társadalmi és pszichológiai szempontokat, valamint a betegséget okozó fogyasztási, munka- vagy környezeti tényezőket. Az emberi genom tudományos kutatása hozzájárulhat a betegségek ok-okozati kezeléséhez. Ugyanakkor magában hordozza az emberi nemesítés, valamint az emberi testanyagok kisajátításának és kereskedelmi célú hasznosításának veszélyét is. A szomatikus génterápiát, amely még kísérleti stádiumban van, csak súlyos betegségek esetén és a kapcsolódó kockázatok alapos tudományos vizsgálatát követően, valamint az összes alternatív kezelési módszer kimerítése után szabad alkalmazni. Az emberi csíravonalba történő genetikai beavatkozások - akár kezelésként, akár a szomatikus génterápia mellékhatásaként - súlyos, előre nem látható következményekkel járnak a jövő generációira nézve. Ezek tehát indokolatlanok. A genetikai ismereteknek a jövőben is minden ember számára elérhetőnek kell lenniük. Az emberi géneket felfedezik, nem pedig feltalálják. Ezért nem szabadalmaztathatók.
7. transzplantációs orvostudomány
A szervek és szövetek átültetése csak életmentés vagy súlyos szenvedés és betegség orvoslása céljából alkalmazható. A kísérleti célú transzplantációkat el kell utasítani. Nincs jogosultság idegen szervekre vagy szövetekre. Minden embernek joga van ahhoz, hogy saját testéről döntsön, még a halála után is. Szerv- vagy szövetadományozásra csak szabad, tájékozott és személyes beleegyezés alapján, valamint a segítőkészség indoka alapján kerülhet sor. A bizalmi személyek által adott helyettesítő hozzájárulás akkor indokolt, ha az érintett személy kifejezetten erre utasította őket. Elfogadhatatlan olyan személyek szerveinek és szöveteinek átültetése, akik nem adták személyes beleegyezésüket, vagy akiket gazdasági kényszerből kényszerítettek az adományozásra. Nemzetközi szinten be kell vezetni a kitoloncoláshoz való önkéntes és tájékozott beleegyezés bizonyítására vonatkozó kötelezettséget. Az agyhalál nem azonosítható az emberi lény teljes halálával. Az agyhalál a legjobb esetben is csak az önkéntes és tájékozott beleegyezésen alapuló szervkivétel kritériumának tekinthető. A beleegyezésre még nem képes gyermekek szerveinek és szöveteinek eltávolítása a törvényes képviselő önkéntes és tájékozott beleegyezéséhez kötött. Azok a személyek, akik életkoruk miatt maguk is beleegyezhetnének, de betegség vagy fogyatékosság miatt nem képesek beleegyezni, védelmet élveznek a szervek és szövetek eltávolításával szemben, beleértve a regenerálható szövet vagy párosított szerv eltávolítását is. Az agyszövet átültetése nem indokolható, ha az a legkisebb kockázattal jár, hogy megkérdőjelezi a személy egyéniségét és személyiségét. A magzati szövetek átültetését el kell utasítani, mert befolyásolhatja a terhesség megszakítására vonatkozó döntést, és megakadályozza, hogy a magzat számára legkevésbé fájdalmas és a terhes nő számára legkíméletesebb abortuszmódszert válasszák. A szervek és szövetek kereskedelmét nemzetközi megállapodásokkal kell megakadályozni.
8. haldoklássegítés és eutanázia
A haldoklás az élet olyan része, amelyben az embernek különleges szeretetteljes és együttérző gondoskodásra és orvosi segítségre van szüksége a szenvedés csökkentése érdekében. Ennek előfeltétele a lehető legjobb kommunikáció a haldokló és a kísérő személyek, valamint az összes kísérő személy között. A humánus orvostudomány és a humánus egészségügyi szolgálat segítséget nyújt a haldoklásban, de nem segít a haldoklásban. A cél az, hogy lehetővé tegyük a méltóságteljes haldoklást. A várhatóan rövid időn belül meghaló személyek esetében az életfenntartó intézkedések megszüntethetők vagy elhagyhatók, ha ez megfelel az érintett személy kinyilvánított akaratának, illetve feltételezett akaratának. A feltételezett akarat csak előzetes komoly párbeszéd alapján állapítható meg. Kétséges esetekben mindig az életben tartás mellett kell dönteni. Hasonlóképpen, ha a kinyilvánított vagy vélelmezett akarat fennáll, a szenvedés csökkentésére irányuló intézkedéseket, különösen a megfelelő fájdalomcsillapítást meg kell tenni, még akkor is, ha ezek az élet megrövidüléséhez vezethetnek. Minden esetben biztosítani kell azokat az intézkedéseket, amelyek elhagyása a nem haldoklók esetében is halálhoz vezet, mint például a személyi higiénia, a légutak szabadon tartása, a folyadékpótlás és a minden esetben szükséges táplálás. Mindezek csak az érintett személy közvetlenül kinyilvánított akaratával szüntethetők meg, nem pedig vélelmezett akarattal. Az élet korai befejezését célzó intézkedéseket és az öngyilkosságban való segítségnyújtást szigorúan el kell utasítani, még akkor is, ha a beteg ezt kívánja. A halálos betegek, valamint a vegetatív állapotban lévő betegek nem haldoklók. Mindazok, akik halálos betegekkel és haldoklókkal foglalkoznak, kötelesek palliatív orvosi továbbképzésen részt venni. Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy őszinte és empatikus párbeszédet kezdjen az érintettekkel állapotukról és kezelésükről.
9 Orvostudomány és közgazdaságtan
A betegnek vagy más módon segítségre szoruló embereknek korlátlan joga van a jó bánásmódhoz és gondoskodáshoz. A beteg és különösen a krónikusan beteg emberek indokolatlan szociális kockázatoknak vannak kitéve a megszorító politikák és a költség-haszon számítások összefüggésében. A beteg és gyenge emberekkel való szolidaritás a társadalom emberségének fokmérője. Az emberek életét nem lehet más javakkal szemben beszámítani. A megfelelő egészségügyi ellátáshoz és a szociális rendszer védelméhez szükséges forrásokat rendelkezésre kell bocsátani. A szolidaritás közösségének úgy kell felépülnie, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűek gondozása biztosított legyen, különösen válság idején. Az egyes betegek jó orvosi ellátáshoz és gondozáshoz való jogának védelme tiltja az egészségesek szolidaritáson alapuló hozzájárulási kötelezettségeinek csökkentését vagy megszüntetését. Az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók nyíltan és önkritikusan rámutatnak a hiányosságokra és a nem kívánatos fejleményekre, és tájékoztatást adnak munkájuk minőségéről, valamint a betegek és a társadalom számára nyújtott előnyökről. A betegeken nem szabad olyan intézkedéseket végrehajtani, amelyek kizárólag kereskedelmi célokat szolgálnak.
10. orvostudomány egy világban
Az egészségügyi ágazatban dolgozók nemzeti és etnikai határokon átívelő felelősséget viselnek mindazokért, akik betegek és segítséget keresnek. A szegénység, a háborúk, a kitelepítések és a kínzások áldozatai számára az orvosi, pszichológiai és szociális segítségnyújtást ki kell terjeszteni nemzeti és nemzetközi szinten. Az egészségügyi ágazatban dolgozók nem vesznek részt a kínzást támogató akciókban vagy a halálos ítéletek végrehajtásában. Meg kell szüntetni az emberek kizsákmányolását az orvostudomány nevében. A világ lakosságának többsége számára nyújtott orvosi ellátás egyáltalán nem felel meg az elért orvosi tudásszintnek. Az orvostudomány fejlődését az orvosi erőforrások elosztásának igazságosságán is le kell mérni. A szegény országok szegény egészségügyi ellátórendszere és a gazdag országok drága, nagy teljesítményű gyógyászati rendszere közötti különbséget a szegény országok javára kell csökkenteni, hogy minden ember számára a lehető legmagasabb szintű egészséget lehessen elérni.
Nürnberg, 1997. augusztus 20.
Az 1997-es Nürnbergi Kódexet az IPPNW Nürnbergi Regionális Csoportja által moderált nyílt vita során dolgozták ki. Közreműködtek: Theresia Adelfinger, Axel Brandt, Prof. Dr. Dr. Klaus Dörner, Dr. Alfred Estelmann, Prof. Dr. Hans Grewel, PD Dr. Bernd Höffken, Stephan Kolb, Prof. Dr. Hans Mausbach, Dr. Eva Schindele, Dr. Horst Seithe, Dr. Helmut Sörgel, Prof. Dr. Johann Christoph Student, Dr. Michael Wunder.
Fordította: Dr. Ing. Sebestyén Teleki István
Zürich, 2021 Ígéret hava 8.