Demokratikus alkotmány ismérvei
2021.03.29. Szerző: inspirator
Demokratikus alkotmány
Demokratikus alkotmány ismérvei, s az ezzel kapcsolatos információk egyre ritkábban kerülnek előtérbe. Pedig ezen ismeret a szociális témák fontos része kellene, hogy legyen. Eme régi fogalom mint demokrácia eredeti jelentése már – már dezinformálódni látszik, egy élhetetlen jövőbe vezető „új világrend” ösvényének szofisztikált kiépítésével. Demokratikus alkotmány szellemiségének megértéséhez, értelmezzük a demokráciát!
Mi a demokrácia?
A demokrácia egy nagyon régi időkre visszavezethető politikai rendszer. A lényege pont az, hogy a hatalma igazából nem központosított, hanem a népből eredeztethető. Ez azonban több szempont szerint értelmezett folyamat, és nem egyszerűsíthető le olyan kifejezések által, mint a „többség dönt, egység nyal” és társai.
A demokratikus irányítási elv lényege
Kell hozzá egy társadalom ahol szavazati jogokkal rendelkeznek, s ebből a hatalomból kell kovácsolódnia annak a politikai rendszernek, amely az adott területen biztosítja hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal a társadalom működését. A demokráciából ered tehát, hogy a népnek a közügyekben feltétlen részt kell vennie!
A demokráciának a szinonimája a népuralom, amely egy olyan egyenjogúság, tehát egy olyan politikai rendszer, ahol a népé a hatalom!
Ugyanakkor a demokrácia eredeti értékének csorbítását idézte elő már a demokrácia szinte mindenhol tetten érhető közös jellegzetessége, miszerint már nem a közvetlen néphatalmat, hanem a közhatalom választásának legitimációját jelenti.
Demokratikus alkotmány lényege
Ennek megértéséhez tisztában kell lenni azzal, hogy egyáltalán mit nevezünk alkotmánynak?
Az alkotmány tulajdonképpen egy olyan elvi forrás, amelyre az összes törvénynek és kisebb szintű jogforrásoknak illeszkednie kell, azzal szinkronban kell lennie, annak nem mondhatnak ellent.
Ha az alkotmány értelmezésére kitértem, érdekességként jegyzem meg, hogy kétfajta alkotmányról beszélhetünk, amely a történelem során kialakult!
Történeti alkotmány
Történeti alkotmánynak azt az alkotmányt nevezzük, amely egy adott ország történelmi fejlődése során folyamatosan jön létre, létezik és alakul, úgy hogy az alkotmányt alkotó alkotmányjogi szabályokat a történelmi fejlődés folyamán megszülető, egymást felváltó, kiegészítő, módosító törvények, más alkotmányjogi jellegű jogszabályok, illetve a szokásjog szabályrendszere foglalják magukban.
Kartális alkotmány
Kartális alkotmányról akkor beszélünk, amikor egy adott ország meghatározó jelentőségű, lényeges alkotmányjogi szabályait a többi törvénytől elnevezésében és megalkotási módjában is megkülönböztetett törvény, a jogforrási rendszer csúcsán álló, önmagát alkotmánynak (alkotmánytörvénynek) nevező alaptörvény foglalja magában, mely mellett a további alkotmányjogi szabályokat más törvények, jogszabályok, illetve a szokásjog szabályai az alaptörvénnyel nem ellentétes módon, azt részletező és kiegészítő jelleggel tartalmazzák.
Alkotmányfejlődés
Az alkotmányfejlődés történeti menetében időben először a történeti alkotmány jelenik meg. Az egyes államok létrejöttével és jogrendjének kiformálódásával. Ugyanis értelemszerűen megjelennek az államra és a jogrendre vonatkozó legalapvetőbb szabályok, melyek az adott állam alkotmányjogi berendezkedését és jogrendjének sarkponti elemeit is meghatározzák. A kartális alkotmány megszületése a polgári társadalmi-politikai átalakulás időszakához kapcsolódik. Ahhoz a korszakhoz, amikor a történeti fejlődés élvonalában kikristályosodnak az alkotmányosság tartalmi követelményei. Hatalmi ágak megosztása és viszonylagos egyensúlya, a népszuverenitás, a jogegyenlőség, az emberi jogok érvényesülése és a jogállamiság.
Egy demokratikus alkotmányban a társadalommal összefüggő érdekeknek és céloknak kell visszatükröződniük. Valamint az állam belső szabályozására és egyéb külkapcsolatokra vonatkozó alapelveknek. Itt jegyzem meg, az állam nem más, mint egy országra húzott jogrend.
Miről ismerhető fel legegyszerűbben egy ország demokratikus alkotmánya?
Egy demokratikus alkotmány kikiáltása csakis a nép útján lehetséges, ahol nem elégséges a többségi fölény, azt népszavazás útján kell beiktatni.
Demokratikus keretek között a Parlament csupán az alkotmányozásra kaphatja meg a jogot. Ez azt jelenti, hogy annak beiktatásához a nép jóváhagyása kell, népszavazás útján. Valamint az alkotmányozás kifejezés azt is jelenti, hogy a Parlament csak és kizárólag az alkotmány kodifikálására kaphatja meg az engedélyt.
Borzasztó egyszerű szavakkal leírva tehát a Nép és Parlament (mint közhatalom) kapcsolata egy valóban demokratikus rendszerben olyan, mintha egy cégről beszélnénk, ahol a tulajdonos maga a nép, a Parlament pedig az Ügyvezető Igazgató amely a neki kiadott feladatot végzi.
„Új világrend” fogalmával kapcsolatos információözön egyre gyakrabban lepi el az embereket. Sajnos nem véletlenül. Ezekben a szövegkörnyezetekben bukkan elő nem egyszer a „háttérhatalom” kifejezés is.
Nagyon fontosnak tartottam, hogy a fenti gondolataim közreadjam, mert egy olyan világot kezdünk élni globálisan, ahol a demokrácia egyre inkább feledésbe merül. A társadalomtudománynak több ága is van. A jogtudomány és a politikatudomány mindenképpen ide tartozik.
A valódi értékekről azonban egyre kevesebb információ jut el az emberekhez!
A zöld út egy olyan demokratikus rendszer alapjai, ahol az ember valóban az elsődleges prioritást élvezi. A piros út az a megtévedt ösvény, amely teret enged az alkotmányok akár nemzetközi sztenderdizálására is, amely érdekfeszítő tartalomra épp az előbb hivatkoztam egy link formájában.
Hozzászólás
Jánosi Zsolt
1. Jellemző módszer, ha komplex rendszereket tanulmányozunk, az egyszerűsítés és később az egyszerűsített modelhez képest jelentkező valós anomáliák külön történő tárgyalása. Ilyen szempontból a cikk kiváló: pontosan ezt a módszert látszik alkalmazni: az egyszerűsített modellt tárgyalja, azt, amit mindenhol erőteljesen igyekeznek ködösíteni és lebecsülni, mint érvénytelent, és ami azonnali és közvetlen világunk megértéséhez elengedhetetlen. Érdekes módon, összehasonlításképen, a kontinensek sodródása is hasonló komplex jelenség, és annak egyszerűsített modellje középiskolai tananyag, mely ugyanígy elengedhetetlen a helyes világképünk kialakításához. Mikor az állam és a társadalmi berendezkedés modelljét próbáljuk tárgyalni vagy lalaföldre sodródunk, (ahogy láttam) és fennakadunk az érthetetlen, bonyolult szociológiai metaforákkal és akadémizmussal, lexikalitást igénylő szókészlettel terhelt öncélú tanulmányokon, vagy kezdetleges, felületes és sekélyes lázadást fogalmazunk meg, amellyel személyes beilleszkedésünk sikertelenségeit takargatjuk. Kiváló a cikk, mert kérdéseket rejt.
2. Mi okozza (a piros – zöld ábrán) a jelenséget, amit ” visszaáramlásnak” nevezek? A rendezettel és természetessel szembeni ösztönös ellenállás? Feltételezzük, hogy léteznek a háttérben Láthatatlan Intézők, de szerintem ők ennek a folyamatnak inkább csak katalizátorai, gyorsítói-lassítói, vagy hullámlovasai. Nem a hullámlovas okozza a hullámot, a Hírtv-Háttérkép triójával itt semmiképen sem tudok egyerténi. Ők csupán a kémcső alján a reakció során keletkezett szuszpenzió vagy csapadék.
3. Igen értékelem az ábrán a Teremtő-Ember-Társadalom irányt. Ma ezt a társadalommérnökök szemmel láthatólag a Társadalomképző-Társadalom-Ember vonalon értelmezik, – de lehet hogy tévedek, még egyikükkel sem találkoztam. Mózes és az égő csipkebokor történetében is ezt a személyes vonalat olvasom: Teremtő-Ember-Társadalom, és végig a pusztai vándorlás története során. Ily módon a zöld vonal (csak) Intervenció által jöhet létre, és természetfeletti, egyedi, megismételhetetlen, feltételes, egy Szuverén Külső Akarat megnyilvánulása, de így fenntartható rendet teremtene, mert mércének nem a változó embert tekintené. Ugyanakkor eredményessége miatt követendő modell. A piros vonal a bábeli, az ember arroganciájára épít, és fenntarthatatlan káoszt teremt, az együttlétezés alapvető feltételeinek tagadására épít, illetve azt eredményezi. A demokrácia második deficitjének nevezem ezt: mércéje változó, mert mércéje maga a változó ember. Mások már megfogalmazták ugyanezt, mikor azt állították, hogy a mindenkori hatalom az adott társadalom szellemi egészségének vagy kapacitásának mutatója, – (hozzátenném) annak mindenkori képződménye vagy váladéka.