Féltik a hálózat hegemóniáját

VITA A SZABADKŐMŰVESSÉGRŐL ÉS ARRÓL, HOGY MIÉRT REKESZTIK KI AZT, AKI NEM ÁLL BE A SORBA

............... részlet ............

És akkor jöjjön a lényeg!

A probléma sarokpontja a nemzettudatot érintő identitás és a történelmi tudat értelmezésének kizárólagossága és ennek a hegemóniának a biztosítása. Pont attól rettegnek, hogy meggyengül ez a hálózatrendszer. A történelem oktatása, a történelmi tudat meghatározása nem önmagában egy szakma, ez a nemzeti létnek az egyik legfontosabb fundamentuma. Alapkérdés, hogy azok, akik ebben szerepet kapnak, milyen képet közvetítenek a jelenkornak. Mennyire tudatosítják a nemzeti identitást mint értékrendet, mennyire hatékony módszerekkel és hogyan alapozzák meg nemzeti érzésünk lényegét. Az identitás egyben közösség, azaz erő. Ha folyamatosan egy vesztes, bűnös nemzet karakterét próbálják ránk erőltetni, történelmi hőseink pedig csetlő-botló, öntudat nélküli figurák, akkor ezt a vesztes tudatot, életérzést át fogjuk örökíteni a következő generációkra.

Az ebben szerepet játszó történelmi tudatformáló hálózatrendszer piramis alakú, legtetején a kommunista diktatúra által átalakított Magyar Tudományos Akadémia áll. Alatta hálózatrendszer-szerűen épülnek be a különböző tudományos intézmények, egyetemek, kutatóhálózatok stb. A rendszer önkiválasztó. Maradjunk csak a társadalomtudományoknál: a kommunista nómenklatúra 1990-től folyamatosan megkapja azt a jogot és lehetőséget, hogy kontraszelekció révén maga válassza ki a saját utánpótlását. A diktatúrában ez a hálózatrendszer a pártirányításhoz tartozott, ahol maradéktalanul érvényesülni tudtak a kommunista érdekek. 1990 után az MTA viszont szuverén lett, állam az államban, egy kommunista csökevény a demokráciában. És társadalomtudományi vonalon a nemzeti létet jelentő identitásértelmezés kizárólagos meghatározója.

Erre a tudathasadásos helyzetre rakódott rá az elmúlt harminc év. Ez a hálózatrendszer az állammal, a nemzeti érdekkel szembemenve meghatározta és kifejlesztette a saját maga identitását, érdekrendszerét, a tudományos előmenetel kritériumait, az ehhez szükséges publikálást, hivatkozásokat, különböző indexeket, és a többi és a többi. És ezzel el is dőlt minden: a hálózatba belépő alapemberek akkor tudnak karriert építeni, ha a hálózat részei. Ha tiszteletben tartják a hálózat dogmáit, nem kérdőjelezik meg a hálózat lényegét: azt a hazugságot, amelyen valójában az egész hálózat áll. Olyan az egész, mint egy multinacionális vállalat, csak ennek a finanszírozója a magyar állam. És elérték azt, hogy a közbeszédben úgy jelennek meg a töréspontok, mintha azok a szakmaiság és a kontárkodás között húzódnának, nem pedig a világnézetek között. Akik azt gondolják, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásával bármi megváltozott, azok súlyosan tévednek. A struktúra más lett, de a hálózat ugyanaz maradt.

................

Forrás: https://magyarnemzet.hu/velemeny/feltik-a-halozat-hegemoniajat-8269317/