Mearsheimer docens első könyve: Hagyományos elrettentés (1983) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a háború megindítására vonatkozó döntések hogyan függnek a katonai konfliktus várható kimenetelétől. Más szóval, hogyan befolyásolják a döntéshozók háború kimenetelével kapcsolatos meggyőződései az elrettentés sikerét vagy kudarcát? Mearsheimer alapvető érve az, hogy az elrettentés valószínűleg akkor működik, ha a potenciális támadó úgy véli, hogy egy támadás költséges lesz, és nem valószínű, hogy sikerül.
Ha azonban a potenciális támadónak oka van azt hinni, hogy a támadás alacsony költségekkel jár, és valószínűleg sikeres lesz, akkor az elrettentés valószínűleg megbomlik, ami ma már széles körben elfogadott, hogy az elrettentés elve működik. Konkrétan Mearsheimer azzal érvel, hogy az elrettentés sikerét a potenciális támadó rendelkezésére álló stratégia határozza meg.
Három stratégiát vázol fel.
1. Először is, a lemorzsolódási stratégia nagyfokú bizonytalansággal jár a háború kimenetelével kapcsolatban, és magas költségekkel jár a támadó számára.
2. Másodszor, a korlátozott célú stratégia kevesebb kockázattal és alacsonyabb költségekkel jár.
3. Harmadszor, a villámháborús stratégia módot ad az ellenség gyors és határozott legyőzésére, viszonylag alacsony költségek mellett.
Mearsheimer számára a modern csatatéren a kudarcokat leginkább az okozza, hogy a potenciális támadó hisz abban, hogy sikeresen megvalósíthatja a villámháborús stratégiát, amelyben tankokat és más gépesített erőket alkalmaznak gyors, mély behatolás előidézésére és az ellenség hátuljának megzavarására.
A másik két stratégia nem valószínű, hogy elrettentő kudarcokhoz vezet, mert alacsony a siker valószínűsége, és magas költségekkel járnának (elhasználódási háború ), vagy korlátozott nyereség és annak lehetősége, hogy a konfliktus elhasználódási háborúvá fajuljon ( korlátozott célok ).
Ha azonban a támadó rendelkezésére áll egy koherens villámháborús stratégia, akkor valószínűleg támadás következik be, mivel annak lehetséges előnyei meghaladják a háború indításának költségeit és kockázatait.
(Megj.: a következő megállapítás, mely 1983 előtti évben született a mai napig is érvényes, de jelenleg Oroszországra, és érvényes az ukrajnai különleges orosz hadműveletekre.)
A második világháború és az arab–izraeli konfliktus eseteinek elemzése mellett Mearsheimer elméletének következményeit extrapolálja a hagyományos elrettentés kilátásaira vonatkozóan Közép-Európában a késői hidegháború idején . Azt állítja, hogy a szovjet támadás nem valószínű, mert a szovjet hadsereg képtelen lenne sikeresen végrehajtani a villámháborús stratégiát. Az erőegyensúly, a gépesített erőkkel Közép-Európán keresztül történő gyors előrenyomulás nehézsége, valamint az ilyen szovjet támadást ellenző félelmetes NATO - erők miatt csekélynek tartja a szovjetek esélyét, hogy konvencionális háborút indítsanak Európában.
Forrás: en.wikipedia.org