Az elmúlt évszázad, az egyes világháborúk története alapján pillanatok alatt megállapítható, hogy egy gazdaság mikor készül háborúra: - Gazdaság erős katonai felügyelet alá vonása. A legfőbb élelmezési, csomagolási, szállítási, energetikai, kereskedelmi és fegyvergyárak esetében. - Kórházak hadi kórházakká alakítása. - Média teljes és drasztikus kontrollja. - Erőskezű és igazságos vezető képének drasztikus sugallmazása a tömeg felé, kit maximális jogokkal ruháznak fel. - Ország elhagyási tilalom az államgépezet tagjainak. - Kötelező sorozás előkészítése, törvényi és technikai hátterekkel. - Önkéntes hadsereg toborzás megkezdése mézesmadzag ajánlattal, valamint a belépett önkéntesek leszerelési jogának megtíltása. - Hadgyakorlatok tervezése és megvalósítása… - Helyi diktatórikus vezetők kiemelkedése és korlátlan jogkörökkel felruházása. Európa háborúra készül, nemzetek fegyverkeznek -kizárólag csak önmaguk védelme érdekében- a szomszádos államokkal szemben. Ankarától Belgrádon át Párizsig ennek lehetünk szemtanúi – természetesen a „demokrácia” és a „nép érdekének” megfelelően. Ennek része a szomszéd és egyéb országokban élő nemzeti kisebbség megvásárlása és háttér uszítása ugyanúgy, ahogy e nemzetiségek drasztikus megfélelmítése egyes országok határain belül. A diplomácia elsődleges célja már nem a béke megtartása, hanem összehangolt támadások elindítása egy közös cél érdekében. Keress egy gyengébb ellenséget, kinek területére több ország is igényt tart – és támadj. Ha az adott ország ellen több ország több oldalról is támad (lehetőleg harapófogó elv szerint, ahogy hajdanán a szovjet-német szövetség is Lengyelország esetén)- akkor garantált a siker. De valóban? Mi van, ha a háborúba kényszerítés, késztetés egy nevető, de titokban megbúvó ország/csoport érdekeit szolgálja? Mi van, ha e támadások valójában az adott ország lakosságának és gazdasági erejének kivéreztetését szolgálják?
Minden (világ)háború azzal a hamis ígérettel kezdődött, hogy minimális veszteségekkel kell csak számolni, s mire a levelek lehullanak, a katonák már dicsőségben hazaérkeznek. Az ígéret mindig ugyanaz, a gyakorlat azonban teljesen más. Hosszú évekre, évtizedekre elhúzódó háború, szegénység, drasztikus népességcsökkenés, eladósodás, álló vagy pedig hullámzó frontvonalak, mely az otthon maradt civil lakosságra is hatalmas terhet jelent. Elharapózó gyűlölet és félelem, mely a háborúkat követő évtizedekben is helyi nép és nemzetiségek kiirtásának alapját képezi. Egy háborút csak olyan ország nyerhet meg, melynek KORLÁTLAN nyersanyag és emberanyag áll a rendelkezésére! Egy kis és közepes ország katonai ereje mindig a beszállításoktól függ, s azokat a háttérhatalmak döntése alapján bármikor el lehet zárni. Lehetsz sikeres a fronton, de ha hirtelen nem érkezik a külföldről megrendelt fegyver/élelem utánpótlás – még ha már előre ki is fizetted a lakosság „nadrágszíj megvonásával”, „plusz háborús adók, békekölcsönök bevezetésével” -akkor oda az addig elért katonai sikerek.
Ejrópa szinte minden országa háborúra készül. Ezek közül hány ország képes csak két három évnyi elhúzódó háborút mind nyersanyag, fegyver és emberanyagban vállalni? Talán csak Törökország és Oroszország, USA és Kína – de azok sem korlátlan ideig. Egy háború sosem csak pár hónapos (hacsak nem ez a háttérhatalmak célja!), sosem villámháború, ami akár 2-3 év múlva elhozza a remélt békét. A háború hatalmas üzlet a háborúkat finanszírozó bankoknak, államoknak és az „újjáépítésben”, „új etnikumok betelepítésében” érdekelt háttérhatalomnak. Sajnos nem része az oktatási anyagnak, de az első világháború már 1916-ban végetért, amikor orosz csapatok masiroztak Berlinben. De nem lett vége, mert a háború elnyújtásában érdekelt háttérhatalomnak nem ez volt a célja. A fegyver és hadianyag utánpótlás hirtelen elzárásával, és az „ellenséges” német hadsereg gazdasági megerősítésével hirtelen megfordult a helyzet. A fegyver híjján maradt orosz hadsereg hirtelen csúfos vereségével megfordult a helyzet, majd a háttérhatalom által felépített proletár diktatúra kegyetlenségével zárták ez első világháború szörnyűségeit…
Ejrópa háborúra készül, s szinte egyetlen ország sem kívétel ez alól. A láthatatlan háttérhatalom diplomáciai játéka izzítja a kapzsiság, a hatalomvágy már régóta meglévő, és egyre erősebben ízzó parazsát – az új világégés, és vélhetően az ÚJ VILÁGREND érdekében. A folyamat még megállítható, de csak a demagógia mentes józan ész révén. Minden országban már e kor új kor agit-prop emberei készen állnak, hogy a médiában, a közösségi médiában már előre elkészített nemzeti érzelmű posztok ezreinek folyamatos ismétlésével átmossák az agyunkat. Agit propos háttéremberek, kik nem masiroznak a fronton, kik nem vállnak golyófogóvá, de kik cserébe állami pénzekből részesülnek a tevékenységeikert szerte Ejrópában. Ejrópa háborúra készül, ami az (RÉMHIR tv elfogadása óta) természetesen nem érvényes Magyarországra, még ha a Miniszterelnök „Ez egy nagy katonai jellegű akció" kijelentése erre is utalhat.
Comments