Korunk nagy hazugságai: az okos zsidók és a Nobel-díjak

07/05/2012 Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig rendszerint megfejeli a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuális fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak. Hát, ez az illető is egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen fertőzött is, mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia és a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-díjak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaítélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni. A Nobel-díj bizony azzá változott, amivé alapítója soha nem szerette volna tenni. A világ egyik legexkluzívabb faji propaganda eszközévé. Még napjainkban is erre szolgál, bár sokan ezt nem ismerik fel, pedig a Nobel-díjak története a politikai és a hatalmi befolyásolások sorozata. Nemcsak a cionisták befolyásolták odaítélését, hanem szinte minden nemzet megpróbálkozott vele a maga szintjén. Jelentős nyomást gyakorolt a kiválasztásra a wilhelmiánus és a hitleri Németország (ez bizonyos mértékig látszik is az adott időszak díjazottjain), kevesebb sikerrel a Habsburg Birodalom, váltakozó sikerrel Franciaország és Anglia, továbbá, érthető okokból, meglepően sikeresen a skandináv államok. De a befolyásolásban a zsidókhoz hasonló sikereket még megközelítőleg sem tudott senki elérni. Mindjárt az elején szögezzük le: a Nobel-díj odaítéléséhez igen komoly tudományos eredményt kell produkálni, mert a látszat, vagy hamisított eredmények nem csúszhatnak át a szűrőn. Csak hát a mai innovációs és tudományos iparban ilyen eredmény sok ezer születik minden évben, és ezek között választani bizony nagyon sok szubjektív elemet érvényesítő foglalkozás. És mint látni fogjuk a szubjektivitás nem véletlenszerű. Az elmúlt 110 év alatt (2010-ig) összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó, és csak 0,2%-a zsidó, ebből kiszámítható, hogy ez világviszonylatban a zsidók 107-szeres felülreprezentáltságát jelenti Nobel-díjak eloszlásában. A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai 1901 és 2010 között: - Kémia (31 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 20%-a) - Közgazdaságtan (28 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 42%-a) - Irodalom (13 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 12%-a) - Béke-díj (9 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 9%-a) - Fizika (47 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 25%-a) - Élettan, illetve orvostudomány (53 zsidó kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 27%-a) Azt mindenkinek éreznie kell, hogy ez egy olyan képtelenség, amit semmivel nem lehet megmagyarázni. Ez nem egy, hanem több, mint két nagyságrendnyi intellektuális különbséget jelentene egy nép számára, ami egy külön emberi fajt képezne a bolygón. Ráadásul az olyan szellemi versengésekben, ahol az objektív, tényleges teljesítmény érvényesül és nem a szavazás, meg a bizottságosdi, mint például a sakk, szellemi olimpiák vagy tanulmányi versenyek, nos, ezeknél már egyáltalán nem látszik ez az elsöprő zsidó fölény. Sőt, az ellenkezője igaz, mert a zsidóság képviselői ezeken a szellemi megmérettetéseken a középmezőnyben szoktak végezni. A zsidó díjazottak számát és arányát rengeteg zsidó propaganda weboldal kíséri figyelemmel. Ezeknek a weboldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan online forrást biztosítsanak, amely túlsúlyozva mutatja be a zsidók hozzájárulását a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez. Kettő példa:http://zsido.com/cikkek/dan_shechtman_kapta_a_kemiai_nobel_dijat/10/2758 http://miertcion.blogspot.com/2011/10/nobel-dijas-zsidok-szama-szazhetve... Fontos körülmény az is, hogy a zsidó Nobel-díjak aránya a II. világháború után csaknem két és félszeresére növekedett, ezáltal is tükrözve az abnormálisan megnövekedett világhatalmi súlyukat. A világban betöltött pozíció és a díjak száma közötti összefüggés az amerikai adatokban is tetten érhető. Az összesen 299 amerikai kitüntetett nagyon magas szám, és az ebből 108 zsidó díjazott pedig még elképesztőbb. 2011-ben az odaítélés során már elvesztettek minden józan mértéket. A 7 díjazottból 5 volt zsidó, miközben egy sor jelentős tudományos eredményt figyelmen kívül hagytak. Ez a világ számos pontján hangos zúgolódást váltott ki. Reméljük, hogy hatására a propagandisták talán egy kicsit majd visszafogják magukat, hiszen valószínűleg nem érdekük, hogy egy észak-koreai típusú választási bohózattá silányuljon az egész. 2011-ben egy kisebbfajta lázadás tört ki az egyik Nobel-díj jelölő műhelyben, a stockholmi Károly Intézetben. A lázadás részleteiről egyelőre keveset tudni, ami tudható, hogy a jelölő bizottság egyik tudósánál Jan Biro endokrinológusnál és egy meg nem nevezett társánál betelt a pohár. Sajtónyilatkozatokat adtak ki a disznóságokról, ami természetesen nem jelenhetett meg sehol, majd Jan Biro egy kisebb dolgozatot állított össze ebben a témában a "Nobel-díj zsidó részrehajlása" címmel. Honlapja: www.janbiro.com. (SAJNOS A HONLAP NEM LÉTEZIK MÁR: 2020 április 15.!) A dolgozata magyar nyelven itt elérhető, elolvasása erősen javallott: www.janbiro.com/files/BIRO_A_Nobel-dij_zsido_reszrehajlasa.doc A befolyásolás módszerei ugyanazok, mint a világ más tájain érzékeny ügyekben szokásos: az egyéni megvesztegetéstől kezdve, a pénzügyi vagy erkölcsi zsaroláson át a szervezeti megfélemlítésig vagy hatalmi visszaélésekig minden előfordul. Jan Biro dolgozatában kiválóan megvilágítja a díjak odaítélésével kapcsolatos svéd attitűdöt, nevezetesen azt, hogy a zsidóknak sikerült elfogadtatni azt az elképesztő elvet a Nobel közgyűléssel és a Bizottsággal, hogy "egy díjat egy zsidónak, és egy díjat egy nem zsidónak". Nyilván szerepet játszik a dolgok ilyetén alakulásában a Nobel Alapítvány alapvetően zsidó jellege is. A szerző szerint a Nobel-díjak odaítélésének jogát már régóta el kellene venni a svédektől és egy sokkal kevésbé befolyásolható nemzetközi szervezetre kellene bízni. Jan Biro egy igen érdekes tanulmánnyal is megajándékoz bennünket: ebben leírja a 2002. évi élettani Nobel-díj odaítélésének történetét, amikor a Human Genom program 2 nagyágyújának vetélkedése ellenére a nevető harmadik, egy zsidó szerzőpár lett a befutó, ráadásul egy sokkal kevésbé jelentős projekttel. Ugyanebben a dolgozatban az érdeklődők megtalálják a jelölési és odaítélési folyama gyakorlati leírását, nagyon jó példákkal színesítve. Egyébként Czeizel Endre nevű médiakedvenc álgenetikusunk - akinek köze sincs semmiféle komolyabb tudományhoz - így vélekedik: „nem véletlen, hogy sok köztük a zsidó származású, hiszen a zsidó kultúrában különösen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, arra, hogy a gyermekekből kihozzák a maximumot. Ismerek példákat arra, hogy zsidó családban nevelkedett roma gyerekek is kiváló tálentumokká váltak” - mondta. No comment. Ha Czeizel sokáig képes tartani ezt a színvonalat, ő is kapni fog valami díjat. Kerestem ezeket a zsidók nevelte roma gyerekeket egy darabig, de aztán feladtam. Egy évben a világon minden témakörben több ezer jelentős tudományos eredmény születik. Ez egy iparággá változott napjainkra. Ezek közül kiválasztani a legjelentősebbeket, már önmagában is rendkívüli feladatot jelent. Nincs semmiféle objektív mérce, ami alapján meg lehetne adni a tényleges súlyokat. Egy elért tudományos eredmény önmagában semmit sem jelent - legyen az még oly jelentős is - ha nem menedzselik megfelelően a nagy cél, vagyis a Nobel-díj felé. Természetesen ennek ellenére az új ismeret hasznosul, de díjat nem fog kapni. A legnagyobb találmányok többsége semmiféle díjat sem kapott soha és az inverze is igaz, hogy azért vannak kevésbé megérdemelt díjak is, sőt olyanok is amelyek esetében utólag kiderült, hogy a tudomány egy zsákutcája volt, de az adott pillanatban komoly eredménynek tűnt. Valószínűleg nem fog meglepetést kelteni, ha leszögezzük, hogy a zsidó díjazottak ezekben az esetekben is meglehetősen felül reprezentáltak. Az irodalmi és béke Nobel-díjakkal kevesebbet foglalkoznék, mert ezek politikai irányultsága közismert. Ezekben a kategóriákban manapság díjat szinte kizárólag olyan személyiségek kapnak, akik jelentős politikai szolgálatot tesznek a nyugati világnak, azon belül is elsősorban az USA-nak és Izraelnek. Mindenképpen külön bekezdést érdemel Kertész Imre története. Ő egy középszerűnél is gyengébb író, egy igazi harmadosztályú írogató, ennek megállapításához igazán nem kell irodalomkritikusnak lenni. Őt egy végtelen óceán választja el az igazi nagyságoktól, Gárdonyi Gézától, Tormay Ceciletől vagy Németh Lászlótól, és mégis ő kapta a világ legjelentősebb irodalmi elismerését. A Sorstalanságot a 70-es évekbeli megjelenése idején pár száz példányban adták ki és a 90-es évek elején ezen példányok fele még mindig raktáron volt. Aki elolvassa, érzékelheti a harsány stílus ellenére a kifejezésmód erőtlenségét, a magyartalan gondolatok és nyelvtani szerkezetek százait, egy alapjában véve középszerű irodalmi ötlet igen gyenge megvalósítását. Kertész nyilván maga is érzékeli társadalmi méretű elutasítottságát, amit a holokauszt-tudat hiányával és a származásával indokol. Kertész rendkívüli sértődöttsége minden megnyilvánulásában tetten érhető, de eléggé árulkodó, hogy vagdalkozásában sosem szakmai vagy intellektuális érvek, hanem mindig származási és hatalmi érvek szerepelnek. Természetesen a magyar zsidó Nobel-díjasok ennél azért sokkal nagyobb mértékben rászolgáltak kitüntetésükre. Azért ne akarjuk visszavenni a díjakat Wigner Jenőtől, Szilárd Leótól, Pojányi Jánostól vagy a többiektől, mert jelentős tudósok voltak. De azt tegyük hozzá, hogy a szóba jöhető kb. 30-35 zsidó származásúból 7-8 megkapta a díjat, továbbá 3 német (az említett wilhelmiánus és hitleri időszakban) és néhány meghatározhatatlan származású. Míg a szóba jöhető 200-250 magyarból senki. Egyébként ki tudná megmondani, hogy melyik a jelentősebb tudományos eredmény: - a C-vitamin és az izomoxidációs folyamatok biológiájának megvilágítása (a félig zsidó Szentgyörgyi Albert Nobel-díjat kapott érte) vagy - a villanymozdony feltalálása? Kandó Kálmán nemhogy díjat nem kapott, de még a jelölés közelébe sem került. A XX. század egyik legnagyobb elektromérnökének legfőbb díja a Horthy Miklós által alapított Corvin-díj odaítélése volt, amit ne becsüljünk le, de azért még nemzetközi ismertséget sem jelent. A propaganda egy másik eszköze a vegyes származású tudósok teljes elzsidósítása. Az előző századforduló korszaka a zsidó asszimiláció korszaka volt. A beolvadni kívánó zsidó családok esetében rengeteg volt a vegyesházasság, ami Nobel-díjasaink esetében is így volt. Ha megnézzük családfáikat, a legtöbb helyen azért bőven látunk nemcsak magyar, hanem mindenféle egyéb közép-európai hangzású neveket is. Érdekes megnézni a már említett Szentgyörgyi Albert családfáját (kis hibákkal még a Wikipédia is közli). Az apai ág magyar dominanciája jól látható, de még az anyai ágon is találhatók gyanús nevek. Természetesen a családfa kutatás egy másik tudomány, ebbe ne merüljünk most mélyebbre. (A néhány eset során, amit megvizsgáltam többször találkoztam még egymásnak ellentmondó önéletrajzokkal is ugyanattól a személytől.) A Pojányi família származására is teljesen ellentmondó adatok találhatók az interneten. A nagyok talán legnagyobbja, Neumann János például soha nem kapott Nobel-díjat, pedig ő hármat is érdemelt volna. A legendával ellentétben természetesen ő sem teljes zsidó, sőt valószínűleg nagyrészt nem az. (Apja féligmeddig zsidó, anyja egy elszegényedett magyar bárói származék, akit utólag megpróbálnak elzsidósítani.) Az ő pályafutását vizsgálva egyébként nem is érezhető olyan erősen a nemzetközi zsidó lobbi támogatása. Talán azért, mert nem anyai ágon volt zsidó származású, azaz nem volt igazándiból közülük való? Foglalkoznunk kell még egy legendával, a "menekült zsidó tudósok" történetével. A tudósokat a 20-as években még sehol sem fizették meg rendesen. Az első ország, amelyik rájött arra, hogy a tudósok megvásárlásával állandó előnyhöz lehet jutni az innovációban - az USA volt. És Amerika anyagilag egyre inkább meg is tehette ezt, így a huszas évek végétől egyre fokozódó lendülettel beindult a "brain drain", az agyelszívás, ami gyakorlatilag napjainkban is folyik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a tudós világelit 50-60%-a az Egyesült Államokban tartózkodik. A harmincas évek tudós migrációjának nagy része esetében szó sincs arról, hogy politikai okokból kellett volna elmenekülniük bárhonnan. Egyrészt egyik állam sem engedhette meg magának, hogy ilyen szintű tudósokat üldözzön el, másrészt igen csekély számuk miatt még ellenséges beállítottság esetén sem jelentettek semmiféle politikai kockázatot. Egy-két igazi bajkeverő kivételével nem is esett baja szinte egyetlen jelentős tudósnak sem ebben az időben, sehol Európában. A legendás menekülések és szívszorító históriák jórészt utólag kreált legendák, lásd pl. a cionista zsidó Tom Lantos kacagtató esetét. De Wigner Jenő távozására is legalább hatféle történetet ismerek. Az egyik szerint a hamburgi kikötőből álbajusszal és álszakállal átkelt Angliába, ahol - mivel nem ismert senkit - betért az első kocsmába és elmondta a csaposnak a láncreakció lényegét. A csapos az elmélet zsenialitásától elbűvölve, azonnal beprotezsálta őt az angol titkosszolgálathoz, akik végre oltalmat nyújtottak a kegyetlen Horthy-fasizmus elől menekülő tudósunknak... A másik szerint vatikáni ügynökök segítségével jutott keresztül a Mussolini-féle Olaszországon, ami után Marsielles-ben angol tengeralattjáróra szállva vette útját Anglia felé. Gibraltár után azonban náci tengeralattjárók vették üldözőbe, de ezt is túlélte... A korabeli tudósok többségének a pályafutása (és itt nemcsak a magyarokról beszélek) elég hasonló volt. A diploma és a doktorátus megszerzése után Németországban gyűltek össze, mert Európában ott volt a legmegfelelőbb a szakmai és anyagi támogatás, majd akit ezután hívtak a tengerentúlról, az hajóra ült és szépen elment. Mindenféle dráma nélkül, a saját útlevelével. Ha zsidó volt, ha nem. De a nagyrésze nem ment sehová. Szépen ott maradtak Németországban és részt vettek előbb a civil, majd a háborús programokban. Aki elvakultság nélkül szemléli a náci Németország háború alatti tudományos tevékenységét, az tudja, hogy a korabeli tudományos csúcsteljesítményeket ott érték el. Ez nyilván nem lett volna lehetséges akkor, ha - mint ahogy a legenda szól – mindenki elmenekült volna. Persze volt olyan tudós is, aki már akkor elmenekült Hitler elől, amikor az még hatalomra se került. Bizonyításképp ismét vegyük elő kedvencünk Szentgyörgyi Albert életregényét néhány mondat erejéig. Ő ugyebár végig itthon maradt, és bár köztudott volt zsidónak minősülő származása (már egy nagyszülő is elég volt ehhez), sőt kommunista-szimpatizáns érzelmeit sem rejtette soha véka alá - ennek ellenére soha egyetlen hajszála sem görbült. (Legalábbis a magyarok és a németek által nem.) Háborítatlanul dolgozhatott a szegedi egyetemen a kutatásain, különféle vezető tisztségeket is betöltve, sőt politikai megbízást is kapott a Kállay-kormánytól. (Ez volt az angolokkal való isztambuli kapcsolatfelvétel.) 1943-ban aztán kitudódtak a kommunista párttal történt kapcsolatfelvételei, ami miatt vezető tisztségeiről le kellett mondania, ám kutatásait ezután is végezhette, és magántanári tevékenységét sem korlátozták. Így érkezett el 1944 szeptembere, mikor is a szovjet hadsereg bevonult Szegedre. Ekkor úgy érezte eljött számára az aranykor, mert a megszállók kinevezték az egyetem rektorának és politikai feladatokat is kapott. Ekkor egy újabb drámai fordulat következett be életében. Egyik éjszaka fosztogató, erőszakoskodó szovjet katonák törtek be villájába, a házát kirabolták, feleségét pedig a szeme láttára megerőszakolták. Ettől hősünknek természetesen megszűnt minden vonzalma a kommunizmus iránt és a frontvonalakat átlépve a nyilasok uralta Budapestre szökött. Szálasiék természetesen kihasználták a professzor megjelenése adta propaganda lehetőségeket és a Magyar Futártól kezdve az összes akkori jelentős újság nagy cikkekben számol be viszontagságairól. A nyilas kormány teljes támogatását élvezte. Következő képkockánk 1945. február 13. Szentgyörgyi a budapesti ostrom utolsó napjait a svéd nagykövetségen vészelte át. A szovjet csapatokkal újra találkozva elmesélte a csodával határos megmenekülését a nyilasok karmaiból, majd az Ideiglenes Kormány által adott megbízással hozzákezdett a tudományos élet teljes újjászervezéséhez. Érthető módon az itthon maradt tudományos elit semmiféle együttműködésre nem volt hajlandó vele, így Szentgyörgyi elkezdett szervezni egy független természettudományos akadémiát. Ezt a kommunista párt leállította és parancsszóval akarta megtenni az MTA elnökének. Az ellene kiújuló ellenállást érzékelve, az elnöki tisztet Kodály Zoltánra testálva 1947-ben nyugatra távozott. Mindenféle dráma nélkül, de természetesen a kommunizmus által üldözötten. Nos, így, vagy hasonlóan néztek ki azok a bizonyos "tudós üldözések". Alább következik egy rövidebb felsorolás a magyar világklasszis tudósok névsorából, akik semmiféle komolyabb elismerést nem kaptak, bár teljesítényük semmivel sem volt kisebb, mint díjazottjainké. Ajánlom ezt a névsort Landeszmann György volt budapesti főrabbinak, ennek a csekély agyfelszereltségű volt honfitársunknak, aki azt találta mondani: "ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack". (Hála Istennek, ez a Landeszmann a megjelent interjúra adott reakciókra mintegy válaszul nem sokkal később lemondott magyarországi zsidó tisztségeiről és nagy örömünkre Kanadába távozott.) Asbóth Sándor, Bánki Dónát, Barnóthy Jenő, Eötvös József, báró Eötvös Loránd, Bay Zoltán, Bíró László, Bodó Zsófia, Bólyai testvérek, Bródy Imre, Csonka János, Dallos József, Dékáni Árpád, Déri Miksa, Dorogi István, Döme Lajos, Galamb József, Greguss Pál, Haraszty Ágoston, Irinyi János, Jedlik Ányos, Jendrassik György, Kandó Kálmán, Kaposy Mór, Kemény János, Kertész Andor, Kliegl József, Körösi Csoma Sándor, Kruspér István, Luppis János, Markovits Mária, Mechwart András, Mihály Dénes, P.Fényi Gyula, Pattantyús Ábrahám Géza, Pávlics Ferenc, Pázmándi Kempelen Farkas, Pécsi Eszter, Puskás Tivadar, Richter Gedeon, Rózsa Miklós, Rubik Ernő, Schick Béla, Simonyi Károly, Szilvay Kornél, Tihanyi Kálmán, Zipernowsky Károly. Ez csak egy rendkívül felületes gyors névsor, percek alatt bárki még ötször ennyi magyar nagyágyút ide tudna varázsolni egy egyszerű Google kereséssel. Összefoglalva tehát leszögezhetünk néhány helytálló megállapítást ebben a témában: - a Nobel-díj erős nemzetközi presztizs jellege mindig nagy csábító erőt jelentett a különböző nemzetek számára, - a díjak odaítélésének befolyásolását a különböző zsidó érdekcsoportok végezték és végzik ma is nagy hatékonysággal, - a zsidó sikerek okaként számos külső, belső tényezőt soroltunk fel és leírtuk a befolyásolás gátlástalan, mindenen átlépő eszközrendszerét, - az így megszerzett megszerzett zsidó Nobel-díjak folyamatos népszerűsítésére hatalmas nemzetközi propaganda-hálózat épült fel, - a világot behálózó cionista propaganda gépezet hivatott bizonyítani és sugallni a tájékozatlan közvélemény számára a zsidó intellektuális fölény létét, amit nyíltan kimondani nem szabad, mert az fajelméletnek minősül, - a zsidók az általuk kialakított propagandát egy nagyméretű legenda-projektbe csomagolják, ami által a társadalom minden rétege számára könnyen emészthetővé válik, és szinte történelmi keretet ad a tudományos történéseknek. Ennek legfontosabb elemei az a zsidók saját maguk általi önsajnáltatása, a minden ok nélküli, évszázados üldözöttségük és a kirekesztettségük hangsúlyozása, kombinálva a tudományos életben kifejtett gigászi erőfeszítéseikkel, és végső soron a jó zsidó győzelmével a mindenki más rossz felett. És mindezt kizárólag zsidó főszereplőkkel. Hatalmas megtévesztő gépezet ez, amely igénybe veszi a világ teljes cionista kézben levő médiarendszerét. De mint minden megtévesztés, néhány évtizednél tovább ez sem tud elmenekülni a leleplezés elől. És talán éppen most jött el ez az idő. Kocsis Márk2012 július 3.