Labancország nem kell…

Szőke István Atilla

Labancország nem kell…

Lombos erdő ága került a parázsra,

Országunk kincsét, csenik ládaszámra

Nagy zsebeket tömnek a régi barátok,

S koccintanak: „Éljen a Turáni átok!”

Magyar szóval lopnak, ismerős a nóta,

Ez történik mindig Ősapáink óta?

Mert a labanc dőzsöl, a Kuruc csak nézi,

Eltűnik az érték, eltűnik a régi.

Nekünk nem marad már semmi hazánkból,

Kinézik a kevés falatot a szánkból,

A Kuruc nem szólal, a kuruc csak nézi,

Az ártó labancot a törvény is védi.

Tíz helyébe száz jő, száz helyébe még több,

Csak jönnek és jönnek, vigyorog az ördög,

Ellepik a földünk és szidják a népünk,

Egyenesedj, pajtás, mert különben végünk.

Gyere Kuruc Testvér, csapjunk a fejükre,

Nem mondhatnak rossz szót ősi Nemzetünkre,

Nem vihetnek többet, munkánk gyümölcséből,

Nem foszthatják meg a Magyart Istenétől.

Labancország nem kell, kuruc kell minékünk,

Ezt kívánja mindig, büszke szabad népünk.

Labancország nem kell, a kuruc az álmunk,

Küldjük őket innen és lészen országunk.