Ábrányi Emil a múlt század elején élt és írt , Cyrano fordítása tette híressé . Ezt a verset 100 éve írta és ma talán aktuálisabb, mint valaha - de azóta is élünk
Ábrányi Emil Él a magyar Fessétek bár sötétre a jövőt, Mondjátok, hogy már torkunkon a kés, Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról, Mély süllyedésről, biztos pusztulásról: Engem nem ejt meg gyáva csüggedés! Szentül hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog! Többet ki küzdött és ki szenvedett? Hiszen vértenger, temető a múlt! Vetettek rá halálos szolgaságot, Irtották szörnyen.. ámde a levágott Törzsek helyén még szebb erdő virult. Ezért hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog! Ki a saját pártos dühét kiállta, Annak nem árthat többé idegen! Hányszor harsogták kárörömmel: Vége! S csak arra szolgált minden veresége, Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen. Ezért hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog! Szükség van arra nemzetem, hogy élj! Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy, Van egy erényed, mely fényt vet te rád, S melyért az Isten mindent megbocsát - Hogy a szabadság leghűbb véde vagy! Ezért hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog! Ha minden nemzet fásultan lemond, S a szent rajongás mindenütt kiég, S a büszke jognak minden vára megdől: A te szabadság-szerető szívedtől Új lángra gyullad Európa még! Ezért hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar örökre élni fog! Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk, Ki trónusán bírói széket ül! És hogyha minden búra, bajra válik, Romok között is hirdetem halálig, Erős, nagy hittel, rendületlenül: Legyen bár sorsunk még oly mostoha, Él a magyar s nem veszhet el soha!
Forras: Emailen Fodor Antaltól