Törpe kiállítás
Kettős lojalitás
Dr. Ing. Sebestyén Teleki István, Zürich, 2019 március
Lojalitás a magyar Wikipédia szerint:
„hűség, megbízhatóság. Hű egy felsőbbséghez, hű egy olyan személyhez, akinek hűséggel tartozik, következetesen követ egy ügyet, szokást, eszmét, intézményt.”
A német Wikipédia szerint a lojalitás kapcsolódik a hűséghez, bizalomhoz, de az alávetettséghez és az engedelmességhez is.
Lojalitási konfliktusok
A kettős állampolgárság automatikusan zsarolhatóvá, és/vagy parancselfogadóvá tesz afelé az állam felé is, melynek polgára vagy még akkor is, ha nem annak felségterületén élsz. Ennek a konfliktusnak a kimenetele lehet életveszélyes is, ha megtagadod a parancs/zsarolás követését, de legkevesebb a saját addigi életfelfogásod, erkölcsi értékeid feladásához vezet. Megrendül a bizalmad önmagadban, vagyis saját magadba vetett lojalitásodat elveszted, személyiség-zavarhoz vezet ennek a konfliktusnak a fel nem oldása. A kettős állampolgárságú politikusoknál a konfliktus feloldása, amennyiben parancs, utasítás érkezik a másik állam szerveitől, melynek nem a területén él, a politikusoknál automatikusan a kémkedésben oldódik fel. A konfliktusból származó esetleges önmarcangoló lelkiállapotot a kémkedésre parancsot kiadó szerv pénzzel csitítja.
„A lojalitás inkább egy belső önkötelezettség, míg a szolidaritás inkább belső szükséglet. A lojalitás inkább a belső hozzáállást, a szolidaritás ennek a külső kifejezését írja le. Az átmenet folyamatos.” (de.wikipedia.com)
A kettős állampolgárságú politikusok egy triádba (háromszögbe) kerülnek. A konfliktusok szétbonthatóak 2 csoportra oszthatóak:
-Az A állam ráveszi P politikust, hogy szövetkezzen vele B állam ellen egy bizonyos akcióban
-B állam ráveszi P politikust, hogy szövetkezzen vele A állam ellen egy bizonyos akcióban.
Ezt a folyamatot triangulációnak nevezik, sőt perverz triangulációnak, abban az esetben, ha a P politikus szenvedő alanya a triangulációnak. Ekkor kezdődnek el a szociális kapcsolatokban a viselkedési zavarok, melyek előbb-utóbb feltűnnek a P politikus közvetlen vagy közvetett ismeretségi körében.
A konfliktus szintje emelkedhet, amennyiben a 2 állam komoly érdek-ellentétbe kerül egymással. Ebben a konfliktus helyzetben az A állam megtámadhatja a B államot. Annak függvényében, hogy P politikus, mely államot érzi magához közelebbnek, ill. mely államot tartja a konfliktusban ártatlannak, szenvedőnek, és mely államot agresszornak, - kialakíthat magában egy Ödipusz komplexust. Ez azt jelenti, hogy az általa megvetetté vált állammal szemben elhatározza, hogy a gyilkosságnak is megfelelő politikai akciókba megy bele anélkül, hogy erre a másik sajnálva szeretett államtól megbízást kapott volna. [1]Böszörményi-Nagy Iván A láthatatlan kapcsolatok című könyvében egy családon belül az anya-gyerek-apa kapcsolatban, amikor a gyerek átveszi a 2 szülő közül egyik vagy másik szerepét parentifikálódásnak nevezi. Amennyiben a kutatók szokásos módszerét követem és az előbbi megállapítást analógiaként használom, akkor a 2 érdekellentétet képviselő felet, az A és B államot, illetve annak képviselőit, amennyiben a P politikus megpróbálja anyáskodva, vagy apáskodva összebékíteni, és ezt a közvetítő szerepet, amikor a P politikus egyik vagy másik állam képviselőjének szerepébe helyezkedik parentifikálódásnak/ parentalizációnak nevezem. Abban az esetben is parentalizációnak nevezem ezt a folyamatot, mikor egy alacsonyabb szintű P politikus az A vagy B államot képviselő magasabb szinten lévő politikus, titkosszolgálati tiszt helyébe helyezve magát közvetít a két egymással konfliktusba került állam között, habár őt kettős kötődöttsége miatt valamilyen előbb említett módszerrel pl. zsarolással belekényszerítették a kém szerepébe, tehát alávetett helyzetben van. Ez a nagy politikai szint-ugrás szintén parentalizációnak nevezhető.
Folyt.köv.
1. [1] Ivan Boszormenyi-Nagy, I. Spark (1978): Unsichtbare Bindungen. Die Dynamik familiärer Systeme. Klett-Cotta, 10. Auflage, Stuttgart 2015, ISBN 978-3-608-94840-0