ALKOTMÁNYOS PUCCS
Az állandóan zsebhokkizó kisember miniszterelnökként sem tudja abbahagyni az öntelt zsebhokkit, sem a gőgös kézihajtányt.
Az értelmező szótár szerint a puccs jelentése: államcsíny.
Az államcsínyt meg így definiálja: az államhatalomnak valamely kisebb csoport által való alkotmányellenes, gyors, erőszakos átvétele.
Ami azt illeti, a Fidesz vezetésére pontosan ráillik a kisebb csoport meghatározás. Bizonyára lesznek, akik azt mondják, hogy a hatalom a Fideszé, vagy a rájuk szavazóké, de ők igencsak tévednek, - a hatalom ma Magyarországon egyetlen emberé, aki visszaélve a jog által nyújtott lehetőségekkel gyors ütemben ragadta magához azt.
Ez pedig alkotmányellenes, hiszen az Alkotmány kimondja: 2.§ 3.) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
Természetesen lehet mondani, hogy ilyen helyzet nem áll fenn, hiszen működik a Parlament, az országnak van Köztársasági Elnöke, megvannak a jogállami intézmények, a hatalmi ágak elkülönülten működnek, hol akkor itt a baj? A baj ott van, hogy annak idején azt tanították nekem, és gondolom – hacsak Orbán még hatályon kívül nem helyeztette mamelukjaival – még érvényben van, hogy a jogszabályok értelmezése során elsősorban a jogalkotó szándékából kell kiindulni, tehát azt kell vizsgálni, hogy a törvényalkotó miért is hozta létre az adott jogszabályt.
A hatalmi ágak elkülönítésének és egymástól független működésének oka van, mégpedig annak biztosítása, hogy senki se gyakorolhassa a hatalmat ellenőrzés nélkül, senki se juthasson túlhatalom birtokába - ez a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok intézménye, mely az államszervezet demokratikus működését biztosítja.
És ez az, ami a mai Magyarországon gyakorlatilag nincs. Hogy többpártrendszer van, és az ellenzék gyakorolhatja jogait az Országgyűlésben?
A szocialista NDK-ban és Lengyelországban is többpártrendszer volt, mégsem lehetett demokratikus államnak hívni egyiket sem, csakúgy, ahogy a mai Magyarországot sem.
Ha a hatalmi ágak közül valamelyik nem a végrehajtó hatalom kedvére való döntést hoz, és ez ellen a végrehajtó hatalom bármilyen formában fellép, akkor alkotmányellenesen cselekszik.
És ez akkor is alkotmányellenes marad, ha a törvényi felhatalmazás birtokában parlamenti szavazógépezetével meg tudja változtatni az Alkotmányt is, hiszen ezzel is csak azt bizonyítja, hogy szándéka a hatalom kizárólagos birtoklására irányul.
Orbán minden nagyszájúskodása ellenére a mai helyzet nem egy történelmi kuriózum, - Horn Gyulának is kétharmada volt a szabaddemokratákkal együtt, csak ők nem alkottak pártszövetséget - de a hatalmi pozíciója a koalíciós kormánynak ugyanaz volt, mint ma Orbánnak. Horn Gyula első dolga az volt, hogy korlátozta önmagát, törvényt hozott, hogy alkotmányt módosítani csak négyötödös többséggel lehet, - Orbán első dolga volt ezt a törvényt hatályon kívül helyezni.
Horn ezer gesztust tett ellenzékének, a parlamenti bizottságokban plusz helyekhez és tisztségekhez juttatta őket, és minden törekvése arra irányult, hogy az államszervezet működése megfeleljen a jogállam kritériumainak. Orbán telerakta pártpolitikusokkal az intézményeket, mindenhol lecserélte a vezetőket, - még Simóka Kálmánné is szúrta a szemét, aki a Fővárosi Temetkezési Intézetet vezette, - ezen, ha nem lenne ennyire siralmas, akár még lehetne jókat röhögni is…
Mindegy, - Kossuth ki, Orbán be, - minek annak ekkora mauzóleum? Az utolsó csepp a pohárban az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozására irányuló szándék bejelentése, ezzel túllépett megint egy határt. Hajdani kancelláriaminisztere, Stumpf megválasztása alkotmánybírává sem volt semmi, majdnem felért Caligula lovának szenátorrá választásával, de a tervezett alkotmánymódosítással túlmegy minden határon, ellehetetleníti a közvetlen népképviseletet is, hiszen bármilyen népszavazási kezdeményezést is lazán lesöpörhet, - nem lesz fórum, amelyhez fellebbezni lehetne. És akkor itt a legitimitás kérdése is, ami olyannyira középponti kérdés volt az előző kormányzat idején, és aminek nevében annyit randalíroztak a kormányfő víg talpasai még nem is oly rég.
Azt mondja a frakcióvezető, hogy a zemberek akaratát gátolja az Alkotmánybíróság az akadékoskodásával. És hogy rájuk kétmillió ember szavazott, akik most be lennének csapva. És ez az ember jogász állítólag… Az Alkotmánybíróságnak az elé kerülő kérdéseket nem az emberek akaratával, hanem az érvényes Alkotmánnyal kell egybevetni, és ennek alapján kell meghozni döntését.
Ha mindig az emberek akaratát kellene figyelembe venni, akkor a Kétfarkú Kutya Pártra kellett volna voksolni, - az ingyensör, ugye. Emellett nem lenne hátrányos felismerni azt is, hogy ugyan kétmillió választópolgár rájuk adta szavazatát, de ötmillió meg nem, ezért talán lehetne Orbán szerényebb és mértéktartóbb is. De nem lesz, ezt kizárja a mentalitása.
És hiába gágognak a Capitolium libái, az emberek nem érzékelik a veszélyt, pedig ez az ember soha nem fogja önszántából kiadni kezéből a hatalmat. Hitlert a sörpuccs után bezárta az állam, pedig ő se csinált mást, mint Orbán a hugyosok és adrenalinfüggők randalírozása idején - ő is csak ultimátumokat adott a hatalomnak.
Orbán megúszta, - de ma már látnivaló, hogy kár, hogy megúszta. Aztán Hitler is legitim módon került hatalomra, és legitim módon módosítgatta a korabeli német jogszabályokat úgy, hogy rövid időn belül teljhatalmú diktátorrá lett.
Orbánnak a teljhatalom már ma is a kezében van, hátra van még az ellenfél fizikai ellehetetlenítése, de ami késik, az nem múlik. Tulajdonképpen már el is késtünk, hiszen a puccs egyik jellemzője, hogy gyors, és Orbán kétségkívül gyors volt.
Ma már csak az utolsó simítások vannak hátra - Polt kinevezése, új Alkotmány gründolása, magánszámlák zárolása, betétek kölcsönvétele, hadiállapot kihirdetése, rögtönítélő bíráskodás bevezetése a kormány által kinevezett nemzeti bírókkal, de ezek már csak ujjgyakorlatok. Izgatottan várjuk az új Alkotmányt is, melyből kiderül, hogy mi őt Isten kegyelméből kaptuk a nyakunkba – hogy vert volna bennünket inkább bottal…
Komentarji