Radiológiai fegyver, népiesen piszkos bomba

A radiológiai fegyver olyan eszköz, melynek célja az ellenség radioaktív sugárzással való megbetegítése, vagy az ellenség életterének, ivóvíz- és táplálékforrásainak sugárzással való tönkretétele. A gyakorlatban az úgynevezett piszkos bomba jellegű fegyvereket sorolják e kategóriába. E fegyverek hagyományos, kémiai robbanóanyagot használnának sugárzó anyag (pl. atomerőművek fűtőanyaga) szétszórására. Az egyes államok és hadseregeik nem rendszeresítenek ilyen fegyvereket, hiszen ennek használata maradandóan lakhatatlanná tenné az érintett területet, és politikailag is elfogadhatatlan volna. E fegyvertípus ugyanakkor vonzó lehet terrorista szervezetek számára, melyek ugyan nem képesek nukleáris fegyvert készíteni vagy megszerezni, de egy-egy piszkos bomba bevetésével egész nagyvárosokat tehetnének lakhatatlanná. A piszkos bombát potenciális pusztító ereje miatt gyakran tömegpusztító fegyvernek tekintik.

Forrás:

Hu.wikipedia.org

Terrorista piszkos bomba

Összetoldható 7 csőben, melyeket egy üvegszálas szalaggal összeerősítenek, töltik bele az atomerőművekből származó radioaktív hulladékot. Erre rászerelik a robbanó töltetet és az elektronikus időzítést. A bomba hatásfoka akkor magas, ha ezt egy eltérített repülőgépről dobják le és megfelelő magasságban robbantják fel. A szétszoródó radioaktív hulladék lakhatatlanná teszi a várost.

Az állami terrorizmus esetén minden rendelkezésre áll, ha van az országban atomerőmű.

---

A piszkos bomba és a terrorizmus

Egészen más viszont a kép, ha egy terrorista vagy terrorszervezet oldaláról

nézzük a piszkos bombában rejlő lehetőségeket.

Esetükben egész mások a célok és a lehetőségek, mint egy állami fegyveres

szerv esetében: Cselekedeteikkel mindenképpen a (nemzetközi) jogon kívül

tevékenykednek, tehát annak előírásaira vajmi kevés figyelmet kell, hogy

fordítsanak, és a céljuk is általában a civil lakosság megfélemlítése. Technikai

eszközeik jóval korlátozottabbak, mint egy haderőnek, ezért, bár céljaiknak sok

esetben leginkább tömegpusztító fegyver bevetése felelne meg, kicsit az esélye

annak, hogy ilyet – úgy, hogy kellően hatékony is legyen – elő tudjanak állítani.

Bár voltak ilyen kísérletek – elsősorban vegyi fegyverrel – ezek egyike sem volt

kifejezetten sikeres, és az előállításukhoz mindenképpen szükséges bizonyos

szaktudás és ipari háttér.

A piszkos bomba viszont, bár hatásait tekintve nem tekinthető tömegpusztító

fegyvernek, rendelkezik annak bizonyos jellemzőivel, ami az visszamaradó

hatásait illeti: Szennyezi a környezetet, ráadásul olyan módon, amely

pszichológiailag jelentős hatással bír, mivel az általa okozott szennyezés

érzékszervekkel nem érzékelhető. Így – különösen a kiképzetlen, a

radioaktivitás pontos hatásaival tisztában nem levő civil lakosság körében –

képes pánikreakciókat kiváltani, és ezzel jelentősen megnövelni a fegyver

hatékonyságát. Ezzel párhuzamosan, előállítása viszonylag egyszerű,

amennyiben rendelkezésre áll a radioaktív anyag, csak általános robbantási

ismereteket igényel egy piszkos bomba összeszerelése. Abban az esetben, ha a

fegyver készítője/helyszínre juttatója kellően motivált, és hajlandó az életét vagy

egészségét is feláldozni, akkor a fegyver által kibocsátott sugárzással kapcsolatban sem kell túlságosan bonyolult óvintézkedéseket tenni. Mindezek

együtt ideális fegyverré tehetik a piszkos bombát a terrorista kezében.

Lényegében két nehézséget kell csak leküzdenie, az egyik a radioaktív

szennyezőanyag beszerzése, a másik pedig ennek az anyagnak a mozgatása,

amennyiben például államhatárokon át akarja azt szállítani: ilyen helyeken

ugyanis egyre gyakoribb, hogy valamilyen módon figyelik, nem halad-e át

sugárzó anyag (detektorok, kapuk).

Forrás:

„PISZKOS BOMBÁK” – LEHETSÉGES FELHASZNÁLÁSI MÓDOK, ÉS AZ ELLENÜK VALÓ VÉDEKEZÉS

Dr. Tóth Gergely főhadnagy