RÉGIÓK ORSZÁGA - A JÖVŐ TÁRSADALMA
Koppány
A források kimerülése világszerte, a túlnépesedés, a gazdasági pangás, a klímaátcsapás életmód-változtatást kényszerít ki.
A kormánynak sikerül a lakosságot ésszerű fogyasztásra rábírni: nagyban csökken a pazarlás és a létalapok fölélése.
A visszaesés lassan jön, így van idő átállni egy ésszerű, józan életmódra.
Minden városi építkezés (épület, metró, híd) értelmét veszti, mert egy ház 100 éves életében lakóinak ellátása megszakad.
Ugyanakkor házak százezrei állnak üresen - vidéken.
Távvezetékek (gáz-, olaj-, tel.-) építése téves: felrobbantják. Olaj, gáz szállítása csakis katonai konvojjal lesz lehetséges.
A távutazás megszűnik: nincs üzemanyag, sem cél, sem biztonság.
Az esztelen anyag- és személyszállítás megszűnik.
Vége a világkereskedelemnek és a globalizációnak.
Az élet visszahúzódik mentsváraiba, a RÉGIÓKba:
-Régiópénz lesz a fizetőeszköz, ill. visszatér a cserekereskedelem: élelmet olajért, szolgáltatást szerszámért.
-Kisvasutak vezetnek a városokból a vidékre.
-Az ország ismét egyenletesen belakott.
-Új közösségek alakulnak, az élet olcsóbb és emberibb lesz; maximális eszköz- és energiakihasználás.
-Mindenkinek lesz munkája: műveli a kertjét, élelmet termel magának, építi a házát.
-Visszatérnek az igás állatok, az emberi erők: lovas kocsi, riksa, pedálos gépek.
-Az emberek nem fitnessz-centerekben edzenek, hanem zsákolással és pedálos generátorral.
-A betegségek megszűnnek, mert megszűnnek kiváltó okaik.
-Az új technikákat kombinálják a hagyományosokkal (LED-világítás, napelemek, szél- és vízerőgépek).
-A felszíni szénfejtő bányákat újból megnyitják.
-Mielőtt az óriásgyárakat bezárják, örökéletű gépek gyártanak, kopó alkatrészek tartalékolásával.
-A maradék energiahordozókat és nyersanyagokat csak állam- és életvédelmi célokra tartalékolják.
Régiók by Geo - 2015-10-14 11:42 Nem hiszem, hogy utópia lenne az eredeti írás - nem annak szántam. Ugyanakkor abban is nagy szerepe van a regionalitásnak - de egy kicsit másképp: az a hipotézisem, hogy nagyjából ez a szint az, ahol részvételi demokrácia működőképes lehet. Vannak hívei a zéró-növekedésnek: szimpatikus elv, csak éppen meg kellene ezt is beszélni azokkal, akiket érint. Pl. a friss Nobel díjas Deaton szerint az USA-ban évi 75 e USD az a határ, ami maximalizálja az emberek boldogság érzetét (ez, ha fele vásárlóerő paritást feltételezek, akkor M-on havi 1,75 mFt/hó fizetést jelent.) - tehát ez egy olyan határ, ami fölé már nem érdemes menni, így aki eléri ezt a szintet, az biztos, hogy könnyen rávehető a "zérus növekedésre". De ott a másik véglet: 2015-ben az emberiség 9,6 százaléka, 702 millió ember él mélyszegénységben, havi 16 eFt alatt - ami a Világbank szerint már örvendetes javulás a korábbiakhoz képest. Az ő számukra is elfogadható a zérus növekedés? Nos, lehet, hogy bekövetkezik a világ szétesése - s visszaesünk egyfajta feudális - korai kapitalizmus szintje. Ez láthatóan ma sokaknak egyfajta romantikus cél is. Kétségtelen, hogy a helyi gazdaságnak nagy szerepe lehet a lakosság megtartásában, a természeti erőforrások jobb hasznosításában: nem maradnak parlagon földek, "zöldül" a gazdaság, az energia-termelés és felhasználás, stb. A távmunka elterjedésével a közlekedési költségek - és természeti hatások - jelentősen csökkenthetőek. Ugyanakkor a fenti leírásban van jónéhány következetlenség: a katonai konvojok helyett olcsóbb a távvezeték - illetve mi szükség lenne ebben a modellben olajra, gázra? Miért kellene drága vasutat építeni - ha igás állatokat vagy magunkat foghatjuk be? A szén felhasználása nem épp környezet-károsító? Mi legyen azokkal, akiket ez a belterjes gazdálkodás nem képes ellátni/foglalkoztatni? Nem venné el a munkalehetőségeket, ha örökéletű gépeink lennének? S még hiányolom az internet, a TV, filmek, könyvek megszüntetését is - ebbe a képbe az illik, hogy vasárnaponként összegyűlnek az emberek a fonóba,s ott közösen énekelnek, táncolnak...
Forrás:
EMK
2022 február 15., Zürich