Most Kubinyi foglalkozik a Milgram kísérlettel az AKTV-n. Ehhez keressétek meg a Stanford Prison Experiment-et az angol wikipedián és fordítsátok le magyarra. Majd tisztázzátok a Stockholm szindrómát, és ha ezzel megvagytok, akkor a nép kollektív viselkedését, ezen belül a pártok meg szervezetek működését máskép fogjátok értékelni.
2011-ben írtam hosszabb tanulmányt a csoportok, szervezetek fejlődési dinamikájáról és a vezetésük kiértékeléséről. Itt említettem meg a Milgram és a Stanford fogoly kísérletet. Keressétek a Das Experiment német filmet, amely ezt a kísérletet a legjobban megközelíti.
Magyarországon egy szervezet sincs, melyben modern vezetési technikákat alkalmaznának. Mindegyik vezérelvű. A vezérelvűség és a vezérnélküliség között van egy köztes állapot, de Magyarországon még ezt sem érte el egy szervezet sem. Arról ne is beszéljek, hogy nem volna szabad egy szervezetet se hitelesnek tekinteni, melynek az elnökségi tagjai nem vetették alá magukat hazugság-vizsgálatnak!
Szalay Péter cikkéhez: Az EU-ban maradás nem fog működni, ha az EU vezető rétegét a HH választja meg. Ezen pedig nehéz lesz változtatni, mert a tagállamok elitjét szintén a HH választotta ki. Az ellenzékben bízni nem szabad, mert nyíltan magyar és nemzet ellenes, koncért küzdő banda. Ahhoz az állapothoz, amit Szalay el szeretne érni a Közvetlen Demokrácia (KD) bevezetésén keresztül lehet eljutni. A KD bevezetéséhez először hatalomra kellene jutni. És a feltételezetten a magyar nemzetet szerető kormány tudná a KD-t bevezetni. De az összes pártot be kell sürgösségi törvényekkel tiltani. Ehhez előzetesen a volt pártokat uraló elitet el kell számoltatni, ami tömeges bebörtönzést és a közélet megtisztulását jelenti. A 28.-i tüntetésre vagyok kíváncsi. Hogyha ott végre ilyen franciaországi méretű és hangulatú tömeg jön össze, akkor lehetne reménykedni, hogy a kormány előbb-utóbb megbukik. Egy csoportnak el kellene foglalni az országházat, a kormány tagjait felügyelet alá helyezni és azonnal interim adhoc kormányt alakítani. A svájciak a Direkt Demokrácia eszközével a népszavazással védekeznek a Covid Diktatúra ellen. Több kezdeményezést aláírtunk, melyekhez rekord idő alatt összegyűlt a több mint 100'000 aláírás. A kötelező vakcina ellen, az oltási útlevél ellen, a rendőrségi törvény ellen rendkívüli állapot esetén, a kormány altal pénzelt hamishír gyártó média ellen, stb. Magyarországon senkinek eszébe sem jut, hogy népszavazást kezdeményezzen és a kérdés jóváhagyását egy kemény, bátor csoport, vagy 20-an legalább 5 tűzoltó palackkal felszerelve, bevigye az AB ülésére és ott azonnal jóváhagyassa, hogy Orbán ne tudja visszautasíttatni. Az így kiírt népszavazás témája a kormány azonnali lemondása és interim szakértői kormány alakítása lenne, melynek fő feladata a KD elindítása.
EMK
Szalay cikk
Olvasom a híreket, - rádió, TV ma már nem hírforrás – és elborzadok. Hihetetlenül elszomorít az a tájékozatlanság, gőg, gyűlölet, ami ma arcul csap. Nem gondolom, hogy a mai kor embere egy fokkal is rosszabb, mint elődjei, ugyanakkor megmagyarázhatatlan számomra a tudatlanságnak, a befolyásolhatóságnak, a törzsi mentalitásnak ez a szintje, ahol vagyunk. Sokan, sokféleképpen keresték a választ, ami leginkább afelé mutat, hogy a ránk zúduló információból mindenki kicsipegeti azt, ami neki tetszik, és felépíti a saját univerzumát, valóságát, és egyfajta közösséget érezvén a hasonlóan gondolkodókkal, a törzsi együvé tartozást megéli a fotelból. Gondolkodni, kérdéseket feltenni, netán kételkedni sem kell, készen van az áhított valóság, tessék… Lehet osztani az észt, agyatlanul gyalázva a másikat, aki nem a mi törzsünk tagja. Ez nem magyar jelenség. Minden társadalomban jelen van. A kérdés az, hogy a társadalom egészséges védekező mechanizmusa képes-e ellenállni azon populista és demagóg erőknek, amelyek példa nélküli gátlástalansággal kihasználják a tájékozatlanság és a fent említett törzsi mentalitás zsigeri, sokszor alantas ösztöneit. Ma azt mondanám, Magyarország ezen a fronton elesett. Foglyul ejtette egy példa nélküli tehetség, egy sokra hivatott politikus, akiről még én is azt gondoltam a 90-es évek elején, hogy ilyenekre van szüksége ennek az országnak a morális és gazdasági felemelkedéséhez. 30 év. Úristen, mi minden történt ennyi idő alatt, és mégis milyen rövid idő, ha akár csak az immár 1000 évet meghaladó államiságra gondolunk… Ugyanakkor 30 év a mi életünkből: szinte minden. 24 éves voltam a rendszerváltáskor, az első szabad Parlament megalakulásakor, és reménnyel telve vártam, hogy egy olyan korszak kezdődjék Magyarországon, ami a szüleinknek nem adatott meg, de majd a mi nemzedékünk megteremti! Lehetett utazni, kinyílt a világ, nagy nemzetközi cégek kerestek munkatársakat, karrierek indultak el, lehetett szabadon vállalkozni, nagyot nyerni (és nagyot bukni), pezsgett az ország, politikailag is persze… Aztán a legnagyobb dolgok egyike, amit még 1988-ban elképzelni sem tudtunk: 2004 május elseje, 9 másik országgal együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Szabadpiac, munka és tőke szabad áramlása, felzárkózás, gazdasági és morális értelemben is végre esély nyílott Magyarországon is végleg nyugatosodni. 16-17 év elteltével mégis kiábrándító a mérleg. Elég összehasonlítani magunkat azon országok sorával, akikkel együtt léptünk be (Ciprus, Észtország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Málta és Szlovákia). Nem sikerült megragadnunk azt a történelmi esélyt, amely talán sosem lesz még egyszer a következő ezer évben, ott vagyunk – vagy talán mélyebben –, ahonnan 30 éve indultunk. Ismét egypártrendszer, kirakat ellenzékkel (Hazafias Népfront), egy végtelenül cinikus és beteg lelkű egyszemélyes vezetéssel, elpusztított demokráciával, elszegényedett tömegekkel, nyelveket nem beszélő, érdekeit képviselni képtelen kizsigerelt dolgozókkal, maffiaszerűen működő állammal, összeomlás határán lévő egészségüggyel, oktatási rendszerrel. Nincs egy egyetemünk Európa legjobb 100 egyeteme között és nem kötelező a nyelvvizsga a diplomához. Van viszont egy végtelenül cinikus és rongyrázó oligarcha elitünk, amelynek tagjai működtetni, alkotni képtelenek, csak a brutális pénzbőség és a piactorzító, elképzelhetetlenül nagy korrupció tartja életben őket. A jövőnket ellopták. Hibáztatom az Európai Uniót is, hogy tétlenül nézte ahogy más európai népek adófizetőnek a hozzájárulása finanszírozza az országot jelenleg uraló maffiát. Ennek ellenére, csak azt tudom mondani, hogy Magyarország számára egyetlen esély létezik, az pedig az EU keretein belül van. Ha valamikor is fontos volt ezt kimondani, ezért kiállni, most az! Annak fényében különösen, hogy kormányzati oldalról az elmúlt napokban meglengették a lehetséges HUXIT forgatókönyvét. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy a kilépéssel az ország csak veszítene. Mindent. Beleértve a viszonylagos szabadságot is! Baráti beszélgetésekben sokszor elmondtam már, hogy Magyarország GDP-je kevesebb, mint New York államé az Egyesült Államokban. Ma még elképzelhetetlen nyomor köszöntene be az országban, foglyai lennénk egy nacionalista, belorusz jellegű rezsimnek, élén az egykor volt szépreményű jogásszal. Ide tehetnék most egy sor statisztikai adatot és ábrát, szemléltetve, hogy mennyire lemaradtunk az elmúlt 10-15 évben a velünk együtt belépő országoktól, de még mindig bent vagyunk! Ezt nem szabad feladni, nem engedhetjük, hogy 133 hazaáruló kivezesse Magyarországot abból a közösségből, ahová valójában mindig is tartozni szerettünk volna! Ezért józanul gondolkodó felelős polgárként azt gondolom, itt az idő mindenkinek átértékelni azt, hogy hol és hogyan tudja kifejezni azt a szándékát, hogy az EU-ban akar maradni. Elkötelezett harmadik utas politikát vallok. Nem tudok szavazni a jelenlegi kormánypártra, de az Ellenzéki Összefogással sem vagyok megbékélve, fentebb már kifejtettem, minek tekintem őket. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak új, friss, nem kompromittálódott politikai vezetésre van szüksége. Ugyanakkor rendkívül szorít az idő. Jövő májusig már csak 10 hónap van hátra. Ma még nem látom, hogy feláll-e egy olyan harmadik utas erő, amely kormányképes lesz, ezért saját lelkiismeretemmel is viaskodva, a következőt látnám az egyetlen járható útnak: Magyarország jövője szempontjából alapvető fontosságú a NER-t leváltani 2022 áprilisában. Az Ellenzéki Összefogás, amennyiben komolyan gondolja az országépítést, és a rendszer leváltását, 6 hónappal a választások előtt nevezze meg azt a szakértői kormányt, amely az ellenzék győzelme esetén 2 évre azt a mandátumot kapja, hogy építse újra a demokratikus kereteket, készítse elő az új Alkotmányt, teremtse meg a jogi és alkotmányos hátterét annak, hogy soha többet ne fordulhasson elő az, hogy bárki foglyul ejti alkotmányos keretek között az országot. Legyen korlátozva a politikai szerepvállalás időtartama, legyen egy világos elszámoltatás, egy keretrendszer, amely mögé kertelés nélkül a teljes ellenzék beáll. Amennyiben ezt a programot meghirdetnék, azon sok százezer, jelenleg bizonytalan szavazó is melléjük állna, aki ma nem találja az őt reprezentáló politikai erőt. Két év elteltével pedig ki lehet írni egy új választást, az új Alkotmány keretei között, ahol a jelenleg kényszerűen együtt induló pártok külön indulnának, és út nyílna az eddig csak formálódó harmadik utas, főképpen civil szervezeteknek is a valódi megmérettetésre. Nem vagyok politikus. Nem vagyok társadalomtudós. Csak gondolkodom, és szeretem a hazámat, bármit is mondjanak erről azok, akik kirekesztő gondolataikkal engem, és a hozzám hasonló európai állampolgárokat száműznének őseink földjéről… Szalay Péter, Változtassunk Végre Valamin / VaVeVa kabinet tag 2021. augusztus 20."""