Helyzet a kiválasztott országokban
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban az alsóház tagjait relatív többségi szavazással választják. Ez a típus az angolszász világból származik, és ma már csak ott gyakori. Mivel a győztes kivételével minden szavazat elveszik, ezt a választási eljárást nevezik győztes mindent visz vagy első szavazatszámláló rendszernek is.
Franciaország
Franciaországban a nemzetgyűlési választásokon a romanista first-past-the-post rendszert alkalmazzák. Az első fordulóban történő megválasztáshoz a leadott szavazatok abszolút többségének megszerzése, valamint a szavazásra jogosultak 25%-ának szavazata szükséges. Az első fordulóban a két legjobb helyezést elért jelölt mellett azok vehetnek részt az esetleges második fordulóban, akik a választásra jogosultak több mint 12,5%-ának szavazatát kapták. Az elnökválasztáson a szavazás abszolút többséggel történik.
USA
Az Egyesült Államok kongresszusának (képviselőház és szenátus) és a legtöbb állam törvényhozásának tagjait egyéni választókerületekben választják, bár a pontos formát az állami törvényhozás határozza meg, és a szenátorok választókerülete mindig egy egész államra terjed ki. Az Egyesült Államok elnökének megválasztásakor az elektori kollégium a legtöbb államban a mindenkori elektori kollégium a többségi szavazási rendszerrel összhangban az állam legerősebb jelöltjének is esik.
Németország
Németországban a Bundestag választási törvénye szerint személyre szabott arányos képviselet érvényes. Igaz, a relatív többségi szavazási rendszer szerinti választókerületekben (a Bundestagban a helyek fele) közvetlen jelölteket is választanak. A párt nélküli közvetlen jelölteknek azonban az 1949-es Bundestag-választás óta nem volt esélyük a pártok által támogatott jelöltekkel szemben[1].
Sok más alkotmánnyal ellentétben az alaptörvény nem ír elő konkrét választási rendszert. Ennek oka, hogy a Parlamenti Tanács különböző pártjai nem tudtak megállapodni a végleges megoldásról. 1966-1969-ben a nagykoalíció (1966-1969) a többségi szavazási rendszer bevezetését akarta elérni, miután már az 1950-es években szóba került az árokszavazás bevezetése. Ez a választójogi reform volt az egyik olyan reformprojekt, amelynek érdekében a koalíciót létrehozták. A projektet különösen a CDU támogatta, amely így függetleníteni akarta magát az FDP-től, amely meghatározhatta volna a politika irányát az akkori hárompártrendszerben. Az SPD kezdetben hajlandó volt támogatni egy ilyen reformot, de később visszalépett tőle, mert az FDP szociálliberális koalíciót hozott létre. Paul Lücke (CDU) szövetségi belügyminiszter ezután lemondott tisztségéről. Helmut Schmidt (SPD), aki akkoriban az SPD Bundestag-frakciójának vezetője volt, azon kevesek közé tartozott pártjában, akik nem mondtak le a követelésről.Az egyetemi többségi szavazás hívei közé tartoztak Ferdinand A. Hermens és Wilhelm Hennis politológusok.
Miután a Baloldal 2007-ben először jutott be a nyugatnémet parlamentbe, ismét elszigetelt felhívások hangzottak el a többségi szavazásra Németországban. A reformot támogatók szerint a nélkülözhetetlen kompromisszumok megakadályoznák a világos, egyértelmű és ésszerű politikát. Ez nagy kár lenne Németországnak. Többek között Ernst Benda is az előválasztás bevezetését szorgalmazta Németországban.[4]
A többségi szavazási rendszert azonban más választásoknál is törvény írja elő, többek között a BetrVG 14. § (2) bekezdésében és a MitbestG 18a. § (2) bekezdésének 2. pontjában.
Ausztria
A 2006-os nemzeti tanácsi választásokat követően néhány prominens osztrák politikus, köztük Erwin Pröll kormányzó, a többségi szavazási rendszer bevezetését szorgalmazta a nemzeti tanácsi választásokon, azzal a céllal, hogy egyértelmű többséget teremtsenek, és ritkítsák a nagykoalíciókat.
Az ÖVP módosított pártprogramjának egy időközi tervezetében a párt "a többségi szavazás bevezetését fontolgatja az 'evolúciós folyamatában'".
Svájc
A "first-past-the-post" választási rendszert Svájcban többségi rendszernek nevezik[5].
Svájcban a népképviseletre az arányos képviselet a szabály. A többségi szavazás, ha alkalmazzák, a romai stílusban gyakori. Ez vonatkozik az Államtanács (Jura és Neuchâtel kantonok kivételével), egyes kantonális parlamentek, valamint a kantonális és helyi kormányok (végrehajtók) megválasztására. Még azokban a kantonokban is, amelyek csak egy képviselőt küldenek a Nemzeti Tanácsba, azt a jelöltet választják meg, aki a legtöbb szavazatot kapja.[6]
A szövetségi tanácsi választások, azaz a szövetségi kormány parlamenti választása módosított abszolút többségi szavazási rendszerrel történik.
Olaszország
E szakasz egyes részei 2013 decemberében elavultnak tűnnek.
Kérjük, segítsen a kutatásban és a hiányzó információk beillesztésében.
Olaszországban az olasz képviselőházi választásokon időnként egy kisebbségbarát, első szavazatszámlálásos rendszert alkalmaztak, amely szerint a legtöbb szavazatot kapott párt a mandátumok 54%-át kapta meg. Ugyanez igaz minden régióban külön-külön a szenátusi választásra, amely torzította a többségeket, és ismét csak történetesen stabilabb többségeket eredményezett, mint a tisztán arányos választás.
India
Indiában nem alakult ki kétpártrendszer a regionális sajátosságok erős hatása miatt.
Forras: de.wikipedia.org