Egyértelmű parlamenti többség A többségi szavazás (választás) gyakran vezet egyértelmű többséghez a parlamentben. A többség eléréséhez általában nincs szükség koalícióra. A legtöbb szavazatot kapott párt általában aránytalanul erős a parlamentben (a választási eredményhez képest), a többiek aránytalanul alulreprezentáltak. Ez általában könnyű és a választók számára kiszámítható kormányalakításhoz és stabil, erős kormányhoz vezet. Ez torzítja az általános parlamenti eredményt.
Kep: Felső sor "Ahogy szavaztál"; Also sor "Amit kaptál". Ez a poszter a 2005-ös brit alsóházi választások választási eredményét (Hogyan szavaztál) és a parlament összetételét (Mit kaptál) állítja szembe egymással. A Charter88 a választási rendszer megváltoztatásáért kampányol. Lehetséges, hogy a második legtöbb szavazatot kapott párt a legnagyobb parlamenti frakciót alkotja, sőt, akár a mandátumok abszolút többségét is megszerezheti. Ez utóbbi volt a helyzet például 1951-ben Nagy-Britanniában, 1978-ban és 1981-ben Új-Zélandon, 1998-ban pedig Quebecben. Ez akkor lehetséges, ha a választás győztese a népesebb választókerületekben szűkebb eredményt ér el, és ezért a leadott szavazatok összesítése más képet ad, mint a jelenlegi választási törvény szerinti számlálás. Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy egy párt a szavazatok alig felét és relatív többséget szerez, mégis üres kézzel távozik a mandátumok elosztásakor. A regionális pártok sokkal erősebben képviseltethetik magukat, mint az országos pártok, sokkal több szavazattal. Előfordulhat, hogy csak egy párt képviselteti magát a parlamentben, és így már nincs parlamenti ellenzék. Ez történt például a kanadai New Brunswick tartományban az 1987-es választásokon, és Mexikóban is rendszeresen az 1970-es évekig. A többségi szavazás akkor is vezethet szoros végeredményhez, ha az egyik tábornak egyértelmű többsége van a lakosság körében. Választókerületi geometria A választókerületi határok "ügyes" meghúzásával ("gerrymandering", "választókerületi geometria") befolyásolni lehet a választási eredményt: A lakosság egy része de facto megfosztható a választójogától, ha olyan választókerületben vagy körzetben él, amely szilárdan a két párt egyikének kezében van, és így nincs esélye befolyásolni a választási eredményt. Az Egyesült Államokban például a lakosság 80%-a egy államban él, amely szilárdan egy táborhoz van rendelve. Kiválasztási dilemma Az egyik jellemző a választási eredmény függése az irreleváns alternatíváktól. A 2000-es amerikai elnökválasztást sokan ennek példájaként tekintik. Azt állítják, hogy a demokrata Al Gore azért veszítette el a választást a republikánus George W. Bush ellen, mert sok baloldali szavazó Ralph Naderre szavazott, a Zöld Párt által jelölt, esélytelen jelöltre. E nélkül az alternatíva nélkül valószínűleg Gore-t részesítették volna előnyben Bush-szal szemben, és az előbbit segítették volna győzelemre. A többségi szavazás irreleváns alternatíváktól való függősége stratégiai szavazási magatartásra csábít. A szavazás módjától való függés Azokon a választásokon, ahol csak egy győztes lehet, és ezt a győztest közvetlenül választják (pl. az amerikai vagy a francia elnök), az, hogy melyik jelölt nyer, nagyban függhet a számlálás módjától. A következő példa Michel Balinski[8] szerint ezt illusztrálja: A lakosság tényleges preferenciái a jelöltek tekintetében [A, B, C, D és E]. A szavazók százalékos aránya 33 16 3 8 18 22 Népszerűségi sorrend: 1. hely A B B C D E Népszerűségi sorrend: 2. hely B D E E E C Népszerűségi sorrend: 3. hely C C B B B C Népszerűségi sorrend: 4. hely D E A A D B Népszerűségi sorrend: 5. hely E A E E A A A, győz az egyenes többségi választáson, ahol nincs 50%-os szabály. B, nyer a Borda-választáson és a Coombs-választáson is. C, nyer a Condorcet-választáson D, győz egy preferenciális választáson (pl. Ausztrália és Írország). E, győz a második fordulóval történő első-többedmagával választáson, pl. a francia elnökválasztási rendszerben. A választások utáni szavazatszámláláshoz és a rangsorolt szavazáshoz további választási lehetőségeket kellene kérni a választóktól. Feltételezve, hogy egy konszenzusos választáson minden választópolgár jóváhagyná az első két jelöltjét, a B jelölt - legalábbis az első szavazás után - 49 ponttal éppen megelőzné az E jelöltet, 48 ponttal. -vége- Forras: https://de.wikipedia.org/wiki/Mehrheitswahl
Comments