Gumibotok kontra szólásszabadság – Túlzott rendőri erő alkalmazása a tüntetők ellen Puerto Rico-ban (USA), a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának elnyomása
Bevezetés
Az Occupy mozgalom elleni szigorú rendőrségi fellépés ráirányította az amerikai közvélemény figyelmét a tüntetők elleni rendőri visszaélésekre az Egyesült Államok területén. Puerto Rico, az USA teljes önkormányzattal rendelkező társult állama ugyanakkor egészen a közelmúltig viszonylag kevés figyelmet kapott ebben a tekintetben. A Puerto Rico-i Rendőrség (PRPD) – a Puerto Rico-i Nemzetközösség rendfenntartója – az egyik legnagyobb rendőri erő az Egyesült Államokban, a második a New York-i rendőrség után. 2009 óta a PRPD rendszeresen alkalmaz túlzott rendőri erőszakot békés tüntetők ellen:
a paprika spray, könnygáz, gumibotok, gumilövedékek, gumisörét, gumilövedékes gránát, babzsák lőszer, elektromos sokkolók, stb. válogatás nélküli alkalmazásával rutinszerűen nyomja el az alkotmányosan védett szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot. A PRPD ugyancsak rendszeresen alkalmazza a tüntetők nyaki ütőerének elszorítását és más nyomáspontos technikákat is. Ez az esettanulmány a rendőri erőszak egy különösen brutális megnyilvánulását dokumentálja 2010 júniusából – valamint az American
Civil Liberties Union-nak (ACLU) a jogsérelem orvoslására tett erőfeszítéseit.
A parlament épületénél tartott tüntetés elfojtása 2010-ben a Puerto Rico-i kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amely több mint két milliárd dollárral kívánta csökkenteni az éves állami kiadásokat. Válaszul megannyi elkötelezett
állampolgár és szervezeteik – köztük a Puerto Rico-i Egyetem diákjai, illetve szakszervezeti vezetők és tagok – június 30-ára tüntetéseket szerveztek San Juan-ba a parlament épülete elé. A tüntetők az épület körül gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat, valamint az ellen, hogy a nyilvánosság és a sajtó napok óta teljes körűen ki van zárva az ülésről, továbbá a nemrégiben elfogadott, 30 000 közalkalmazott elbocsátásával járó takarékossági intézkedések ellen, illetve azon új politikai célkitűzések ellen, amelyek számos fiatal számára tették volna anyagilag lehetetlenné, hogy állami egyetemre járjanak.
Egy csoport diák, akik egy kiáltványt terveztek átadni a törvényhozásnak, szintén megpróbált békésen bejutni az épületbe, a rohamrendőrök őket az arcukon, fejükön, karjukon és hátukon ütötték gumibottal, amitől ők hátraestek a márvány lépcsősorra.
Jóval a tüntetés kezdete, tehát bármilyen civil tiltakozás előtt, a parlament épületében rohamrendőrök és PRPD- tisztek gyűltek össze. A délelőtt folyamán diákok és független sajtómunkások érkeztek a helyszínre, hogy a vitatott parlamenti ülés utolsó napjáról tudósítsanak.
Amikor az újságírók és egy emberi jogi megfigyelő megpróbált belépni a parlament épületébe, a rohamrendőrök paprika spray-vel fújták le őket közvetlen közelről, miközben rugdosták és gumibotokkal ütlegelték őket, és kilökdösték őket a külső lépcsősorra. A rohamrendőrök egy beavatkozni próbáló ellenzéki képviselőt is megütöttek, elszakítva egy ínszalagot az illető karjában. Egy csoport diák, akik egy kiáltványt terveztek átadni a törvényhozásnak, szintén
megpróbált békésen bejutni az épületbe, a rohamrendőrök őket az arcukon, fejükön, karjukon és hátukon ütötték gumibottal, amitől ők hátraestek a márvány lépcsősorra.
A média közvetíteni kezdte a rendőri erőszakról és a rohammentők által ellátott, vérben úszó tüntetőkről szóló képsorokat, és ahogy híre kelt a tüntetésnek, a parlament előtt gyülekező tömeg létszáma több ezresre nőtt.
A rohamrendőrök ekkor egy körkörös védelmi zónát alakítottak ki az épület előtti köztéren.
Anélkül, hogy a tömeget oszlásra szólították volna fel, a rohamrendőrség, lovas rendőrök és a többi szolgálatban lévő rendőr válogatás nélkül ütni-vágni, lökdösni és paprika spray-vel fújni kezdte a diákokat, szakszervezeti tagokat, tüntető polgárokat, emberi jogi megfigyelőket és újságírókat. A rendőrök könnygázlövedékeket lőttek ki tömegoszlató Betty Peña Peña-t és 17 éves lányát, Eliza Ramos Peña-t is megtámadták a rohamrendőrök, miközben békésen demonstráltak a parlament épülete előtt. A rendőrök az anyát és lányát
gumibotokkal ütlegelték és paprika spray-vel fújták le őket.
/Forrás: Ricardo Arudengo / AP [2010]6/
fegyverekből, esetenként közvetlenül a tüntetőkre irányítva az alumíniumlövedékeket. Mindeközben egy alacsonyan szálló rendőrségi helikopter könnygázt permetezett a tüntetőkre, vegyszerrel borítva be a tömeget.
A rendőrség által megtámadottak között volt Betty Peña Peña, egy felső tagozatosokat oktató tanítónő és közösségi aktivista, és 17 éves lánya, Eliza Ramos Peña, aki középiskolás diák.
/Forrás: Andre Kang / Primera Hora (2010)/
Mindkettőjüket könnygázzal permetezték le egy helikopterről.
Betty, aki amúgy is légzőszervi problémákkal küzd, nem kapott levegőt, és próbált olyan helyre menekülni, amit nem lep be a könnygáz, de a rohamrendőrök sorfala útját állta. Ezt követően a rendőrök gumibotokkal és paprika spray-vel támadtak Betty-re és Elizára. A lányt gumibottal verték, majd mikor a földre esett, taposni és rángatni kezdték. Betty Elizára vetette magát, hogy megvédje lányát a rendőrök ütéseitől, de a rendőrök tovább ütlegelték őket. Betty a szemébe és szájába fújt paprika spray-től eszméletét vesztette, és mindketten komoly zúzódásokat szenvedtek.
Ekkor a rendőrök három részre osztották a tömeget, és továbbra is könnygázzal lőtték a menekülő tüntetőket. A rémült polgárok, akik közül sokakat elvakított paprika spray és könnygáz, arra kényszerültek, hogy az úton a forgalommal szemben meneküljenek a rendőri erőszak elől. Több tucatnyian sérültek meg, és sokan közülük kórházi ápolásra szorultak.
Délután a főparancsnoki tisztet betöltő Figueroa Sancha – aki jelen volt a parlament épületénél a történtek során –, nyilvánosan védte meg erőszakot alkalmazó rendőreit. „Teljes felelősséget vállalt” a vegyi anyagok alkalmazásáért, megerősítette, hogy „az összes utasítást személyesen ő adta ki”, és figyelmeztette a polgárokat, hogy hasonló demonstrációk esetén ugyanígy járna el „ma, holnap... és a jövő hónapban is.”
A Puerto Rico-i Rendőrség tüntetők elleni erőszakos fellépésének dokumentálása
A Puerto Rico-i parlament épületénél történtek, illetve a rendőri brutalitásról érkező további jelentések arra késztették az ACLU-t, hogy intenzív tényfeltáró munkába kezdjen.
A rémült polgárok, akik közül sokakat elvakított paprika spray és könnygáz, arra kényszerültek, hogy az úton a forgalommal szemben meneküljenek a rendőri erőszak elől. Több tucatnyian sérültek meg, és sokan közülük kórházi ápolásra szorultak.
2012 júniusában az ACLU kiadott egy 180 oldalas emberi jogi jelentést, amely a PRPD tüntetők elleni erőszakos fellépését, illetve egyéb visszaéléseket dokumentál. A jelentés megállapítja, hogy a PRPD rendszeresen teljes rohamfelszerelést viselő rendőrök tucatjainak bevetésével válaszolt békés tüntetésekre. 2 A békés politikai demonstrációk során a rendőrök rutinszerűen lőttek alumíniumból készült könnygázlövedékeket a tüntetőkre tömegoszlató fegyverekből vagy „kevésbé halálos kilövőeszközökből” – olyanokból, amelyek az éles gránátvetőkre emlékeztetnek. A vizsgálat során áttekintett videofelvételeken és fényképeken továbbá sűrű könnygázfelhők láthatók, amelyekkel rendőrségi helikopterekről borították be a tüntetőket.
Ugyanakkor közvetlen közelről paprika spray-vel is fújták őket, közvetlenül szembe, orrba és szájba. Tüntetők elmondása szerint olyan erősen permetezték rájuk a vegyi anyagot, hogy teljesen ellepte őket a narancsszínű folyadék, amely az arcukon és testükön lefolyva ideiglenesen megvakította őket, illetve kínzó, egyes esetekben napokig tartó fájdalmat okozott.7
A rendőrség ugyancsak rutinszerűen ütlegelte, verte a tüntetőket 90 centiméteres egyenes szárú gumibotokkal, amelyeket specifikusan tömegoszlatásra használnak, mint „külsődleges hatású fegyvereket”.
Forrás: Andre Kang / Primera Hora (2010)
A rendőrség ugyancsak rutinszerűen rúgta, lökte és 90 centiméteres egyenes szárú gumibotokkal verte a tüntetőket, amelyeket specifikusan tömegoszlatásra használnak, mint „külsődleges hatású fegyvereket”. A rohamrendőrök kétkezes szúróütéseket, illetve egykezes ütéseket alkalmaztak, fej fölül indítva ezeket, hogy a lehető legerősebben tudják megütni a tüntetőket.
Számos esetben üldözték is a menekülő tüntetőket, hátulról ütlegelve a fejüket, hátukat és vállukat. Ugyancsak rendszeresen alkalmazták a nyaki ütőerek elszorítását, illetve különböző nyomáspontos technikákat, amelyekkel a test különböző pontjain (pl. az állkapocs alatt, a nyak közelében, vagy közvetlen a szemeken és a szemüregben) okoztak fájdalmat a passzívan ellenálló tüntetőknek. A nyomáspontos technikák nemcsak kínzó fájdalmat okoznak, de blokkolják a vér normális áramlását is az agyba, és ha rosszul alkalmazzák őket, akár végzetesek is lehetnek. Egyes esetekben ezen technikák alkalmazása a tüntető diákok eszméletvesztésével járt.
A PRPD erőszakos fellépésének köszönhetően számos tüntető szorult orvosi ellátásra külső, illetve belső sérülésekkel, zúzódásokkal, fejsérülésekkel, ínszalagszakadással és ficamokkal, légzési elégtelenséggel, valamint a vegyi anyagok által okozott másodfokú égési sérülésekkel.
A legtöbb ilyen incidens során csak néhány tüntetőt tartóztattak le. A 2010 áprilisától júniusig, valamint a 2010 decemberétől 2011 februárjáig tartó hallgatói sztrájkok során azonban a Puerto Rico-i Egyetem hallgatóinak minden alapot nélkülöző tömeges letartóztatásával próbálták elnyomni a szólásszabadságot és a szabad véleménynyilvánítást. A letartóztatások nagyon kis része történt kellően megalapozott gyanú alapján. Becslések szerint mintegy 200 diákot tartoztattak le, ám az ügyészek csupán 17 esetben emeltek vádat. A diákokat szinte minden esetben órákig tartották fogva rendőrségi őrszobákon, csakhogy a bíróság megállapítsa: letartóztatásukat nem támasztja alá alapos gyanú.
Az ACLU azt is megállapította, hogy a PRPD-nél nem volt életben általános protokoll arra vonatkozólag, hogy a rendőrök milyen mennyiségű rendőri erőt alkalmazhatnak, illetve hiányoztak más olyan, az erőszak alkalmazását szabályozó speciális sztenderdek is, mint például a vegyi anyagok, tömegoszlató fegyverek, vagy “kevésbé halálos” lőszerek (pl. gumilövedékek vagy gumirepesz-gránátok) használatát szabályozó előírások. Az PRPD csupán az ACLU-jelentés közzététele után állt elő hasonló irányelvekkel.
Az ACLU jogi fellépése
A jelentés megjelenését követően az ACLU peres úton próbálta a sziget rendőrségét arra kényszeríteni, hogy megfeleljen az alkotmányos előírásoknak. A rendőri erőszak sértettjeinek, az egyetemi diákönkormányzatnak és egy helyi szakszervezetnek a képviseletében az ACLU azt állította, hogy a főparancsnok bátorította a tüntetők elleni erőszakos fellépést, és a kereset egy olyan bírósági ítélet meghozására irányult, amely az állampolgári tiltakozásokat érintő rendfenntartói tevékenységgel kapcsolatban elrendeli az alkotmánnyal összhangban álló irányelvek kialakítását, végrehajtását, illetve a végrehajtás ellenőrzését.
Két hónappal később a keresetet kiegészült annak érdekében, hogy megakadályozza Puerto Rico új büntető törvénykönyvének elfogadását, amely három éves börtönbüntetéssel sújthatta olna azokat a tüntetőket, akik a törvényhozók megítélése szerint „az ő törvényes hatalmukat megillető tiszteletet csorbítják”.
2013 áprilisában Puerto Rico kormányzója aláírta a büntető törvénykönyv módosítását hatályon kívül helyező törvényt. Az ACLU által indított pert széles körben tárgyalták a törvényhozásban a törvény vitája során, illetve a törvényjavaslat célját részletező dokumentumban is hivatkoznak az ACLU-ra.
Forrás: Cubadebate (2010)
Ezen felül az ACLU nyomást gyakorolt az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumára, amely törvényes felhatalmazással bír azon helyi rendőrparancsnokságokkal szembeni nyomozásra és perlésre, amelyek rendszeresen megsértik az alkotmányos vagy törvényes jogokat, hogy lépjen fel a PRPD ellen. Az Igazságügyi Minisztérium lefolytatott egy vizsgálatot, és kiadott egy igen kritikus hangvételű jelentést, amely szerint a PRPD rendszeresen túllépi hivatali jogkörét, s ezáltal embereket foszt meg az Egyesült Államok alkotmánya által biztosított jogaik gyakorlásától.
2012 decemberének végén a Igazságügyi Minisztérium beperelte a Puerto Rico-i
Nemzetközösséget. A kereset a rendőrségi hatáskör túllépésének azonnali beszüntetésére, illetve azoknak a rendvédelmi irányelveknek és eljárásmódoknak a megváltoztatására irányult, amelyek a hatáskör túllépéséhez vezettek. Az ACLU két támogató beadványt (amicus brief) nyújtott be az ügyben, hogy konkrét reformokat javasoljon, illetve a reformok megva-
lósításához útmutatást nyújtson. Az ACLU azzal érvelt, hogy az egyetlen módja annak, hogy PRPD-nél tartós reformok valósuljanak meg, egy olyan bíróság által kikényszeríthető és ellenőrizhető egyezség, amely részletes ütemtervet tartalmaz a reformok véghezvitelére.
2012 decemberének végén a DOJ beperelte a Puerto Rico Nemzetközösséget. A DOJ keresete a rendőrségi hatáskör túllépésének azonnali beszüntetését, illetve azoknak a rendőrséget irányító irányelveknek és eljárásmódoknak a megváltoztatását követelte, amelyek a hatáskör túllépéséhez vezettek.
2013 júliusában a Puerto Rico-i Nemzetközösség beleegyezett, hogy egy bíróság által kikényszeríthető egyezség keretei között rendezze a pert. Az egyezség része volt, hogy egy bíróság által kijelölt független ellenőr hajtson végre alapos reformokat a rendőrség szervezeti felépítésében, valamint a működési irányelvek és felügyeleti mechanizmusok, a képzési protokollok és a felelősségre vonási rendszerek terén. Az egyezség ugyanakkor tartalmaz olyan kitételt is, amely intézményes lehetőséget biztosít az ACLU ügyfelei és más civil szer-
vezetek számára, hogy véleményezzék a tiltakozásokkal kapcsolatban előterjesztett javaslatokat, illetve hogy szükség esetén a független rendőrségi megfigyelőhöz fordulhassanak.
A rendőrség ugyancsak rutinszerűen ütlegelte, verte a tüntetőket 90 centiméteres egyenes szárú gumibotokkal, amelyeket specifikusan tömegoszlatásra használnak, mint „külsődleges hatású fegyvereket”
Forrás: Andre Kang / Primera Hora (2010)
Konklúziók
Bár a PRPD esete a rendőri visszaéléseknek egy elég szélsőséges esete, a békés állampolgári tiltakozásra adott problémás rendőri válaszok meglehetősen gyakoriak az Egyesült Államok más részein is. A rendőrség országszerte alkalmaz olyan taktikákat, amelyekkel megelőzően próbálják kontroll alatt tartani a tiltakozásokat, minimalizálni a hatásukat, illetve elnyomni a tüntetők szólásszabadsághoz kapcsolódó jogait.
A rendőrség általában szigorú irányelveket fektet le a tüntetésekhez;
1. úgy szabályozza a tüntetésekhez szükséges engedélyeket, hogy megváltoztassa azok kimenetelét, lebeszélje a tiltakozókat a tüntetés megtartásától vagy egyszerűen megtiltsa azokat;
2. nagyszámú rendőrt vezényel a bejelentett tüntetések helyszínére;
3. körbezárja a tüntetőket; barikádokat alkalmaz, hogy a tüntetők ne tudjanak egy bizonyos területre belépni; tüntetés-mentes zónákat alakít ki;
4. olyan kisebb szabálysértésekért tartóztat le tüntetőket, amelyekkel kapcsolatban máskülönben tipikusan nem járna el;
5. illetve hogy úrrá legyen a helyzeten, erőt, erőszakot alkalmaz, beleértve a „kevésbé halálos” fegyverek használatát is.
A demokrata és a republikánus országos kongresszusok, valamint a G20 és G8 csúcstalálkozók során tartott tömegdemonstrációkra adott állami és helyi rendőrségi válaszok, a helyi önkormányzati rendeletekkel kombinálva, megfosztották a tüntetőket az érdemi tiltakozás lehetőségét. 2011 szeptembere óta a rendőrség túlzott erőszak alkalmazásával, illetve szelektív vagy alaptalan letartóztatásokkal próbálja elfojtani az Occupy mozgalom tüntetőit az USA nagyvárosaiban, New York-tól Oakland-ig. Válaszul az ACLU folytatja jogvédő tevékenységét annak érdekében, hogy a tüntetők az ország egész területén élhessenek alkotmányos jogaikkal.
1 Sara Justicia és Nydia Bauzá: Macanazos y gases lacrimógenos a los estudiantes en el Capitolio, PRIMERA HORA, 2010 június 30.; Figueroa Sancha defiende Violencia Policiaca y Advierte que lo hara de Nuevo, UNI-
VISIÓN, http://www.youtube.com/watch?v=67LyuNF7NCc (video); Reacciona el superintendente, WAPA. TV, 2010. június 30., http://www.wapa.tv/noticias/locales/reacciona-el-superintendente_20100630191454.html.
2 A tüntetésekre kivezényelt rendőrök között megtalálhatóak a Taktikai Műveleti Egység (Unidad de Operaciones Tácticas vagy UOT) – a köznyelvben Fuerza de Choque-ként (szó szerinti fordításban a „támadó egységként”), vagy rohamegységként ismert csoport – tagjai is. A rohamegység gyakran szorosan együttműködik a speciális taktikai egységgel (Unidad de Tácticas Especializadas vagy UTE), közismert nevén a 100-ak csoportjával (Grupo de Cien), amely egy különböző rendőrségi egységekből (pl. a kábítószer-csoportból, közlekedési rendőrökből, lopott járművekkel foglalkozó egységekből és az UOT-ból) verbuvált, multidiszciplináris csapatokra osztott elit rendőri egység. A Bűnügyi Felderítő Egység (Cuerpo de Investigaciones Criminales vagy CIC) tagjait is gyakran vetették be tüntetések során.
Comments