Válasz Budaházy Edda-nak "de mi lesz a jobboldali összefogással?"

A magunk útja - válasz Budaházy Edda "De mi van a jobboldali összefogással?" című írására

Ha pár szóban le akarnám rendezni a címben is olvasható vitaindító kérdést, akkor azt válaszolnám, hogy a jobboldali egység már megteremtődött a Mi Hazánk Mozgalom égisze alatt, amelyre a koronát éppen most szombaton, a Corvin közben illesztettük rá. Természetesen ennél azért terjedelmesebb reakciót szeretnék közzétenni Budaházy Edda írására, amelyet az egyszerűség és átláthatóság kedvéért ezúttal is pontokba szedtem. A megállapításaim során igyekeztem olyan következtetéseket levonni, amelyek általánosságban "jól öregednek" majd, és évek múltán is megállják a helyüket a megfelelő kontextusban.

1. Az első, amit ebben a kérdéskörben fontos leszögezni, az a folyamatosan változó és alakuló politikai atmoszféra. Merőben más időket élünk, mint 11-12 évvel ezelőtt, amikor az ún. "nemzeti radikális" ébredés bejuttatta a Jobbikot a parlamentbe. Természetesen a jól tájékozottak már akkor tudhatták, mire lehet számítani a liberálisból "nemzetivé" vedlett Fidesztől, de most, kormányzásuk tizenkettedik évében végképp nem tudom megérteni, hogy egy jobboldali gondolkodású ember miért lát vonzó alternatívát a Fideszben.

Ezzel kapcsolatosan viszont látom a fényt az alagút végén. Minden megtévesztés és hazudozás ellenére ugyanis nem egy, nem kettő, velük egyébként szimpatizáló ember tette fel a kérdést nekik: 12 év alatt nem számoltatták el Gyurcsányékat, most miért riogatnak vele? Innen már csak egyetlen lépés eljutni a felismerésig, hogy a két nagy politikai pólus valójában egy, létük pedig egymástól függ. Az Edda által megemlített "nagy, nemzeti érzelmű tömeg" (ennek nagyságát firtatva, Edda szerintem jóval optimistább számokat mondana, mint én, de kívánom, hogy neki legyen igaza) megszólítása tehát pontosan ott kezdődik, hogy a Fidesz visszásságaival szembesítjük őket. Hogy erre a "nemzeti érzelmű tömegből" hányan lesznek fogékonyak, vagy éppen hányan ragadnak meg a "mer' a gyúcsány jobb vót?" mentalitásnál, az a jövő zenéje, de remélem, előbbiek lesznek többen. Ez nyilvánvalóan alapjaiban sérti a Fidesz politikai érdekeit, ráadásul hiteles tükröt mutat az elmúlt 12 évről, amelyet a gondolkodásra képes rétegek befogadhatnak, a megszédített pártkatonák nem.

2. "...a nemzeti radikális Mi Hazánk kommunikációjának vezérfonala a Fidesz kritizálásában gyökerezik...". Ez azért így önmagában nem igaz, vagy legalábbis ne nevezzük vezérfonalnak. Nyilvánvalóan az 1. pontból is rájöhetünk, hogy a Fidesz észszerű kritizálása fontos elem, de a Mi Hazánknak mindemellett – lényegében egyedüli pártként – Virradat néven kézzelfogható programja van, amely az ország jövőjével foglalkozik, nem konkrétan a Fidesszel. Én vezérfonalnak inkább a programpontok kommunikálását tartom, minden más pedig legalább annyira fontos, de arra hivatott, hogy ezt a vezérfonalat biztos alapokon nyugtassa. Ezen programpontok közül sok pedig már önmagában rávilágít a Fidesz visszásságaira, amely ismételten az elmúlt 12 év szégyene.

3. Ilyetén a Mi Hazánk Mozgalomnak minden sötét politikai sustorgást félretéve egyetlen célt kell szem előtt tartania, semmi mást. Mi a jó az országnak, illetőleg ezen némiképp túllendülve az európai, fehér civilizációnak és mi az, ami nem. Jöjjön tehát bárhonnan egy jó és építő javaslat, az támogatandó, akár a Fidesztől is. Ez pontosan az ellentéte a kormánypárt mentalitásának, akik számos mi hazánkos javaslatot lesöpörtek, majd amikor csalárd módon lemonitorozták a társadalmat, népszerű-e az adott javaslat, ellopták, kiherélték, majd benyújtották sajátként (megjegyzem, ezt a Jobbikkal is többször megcsinálták a múltban, nem csodálom, hogy anno Vona majdnem agyvérzést kapott tőle). Nem éppen lovagias mentalitás.

4. "...de a piac, ha úgy tetszik, megkövetelne valamilyen értelmes együttműködést, annak érdekében, hogy a hazaárulók ne kaparinthassák meg a hatalmat...". Megvallom, bennem ez a piac kifejezés rossz érzéseket kelt, mert azt sejteti, mintha valami politikai terméket próbálnánk eladni, amire vagy van kereslet, vagy nincs. Ezen túllendülve igazából nem értem azt a csúcsra járatott rettegést, ami Fletóékat övezi. Abból kiindulva, hogy a két nagy tömb valójában egy, a balliberális hatalomátvétel esetén is ugyanúgy a szakadék felé gurulnánk mint most, maximum sokkal gyorsabban és látványosabban (ez talán sokakra józanítóan hatna). Ahogy Dúró Dóra egyébként kiválóan megfogalmazta, "a Fidesz kormányzása lassú, a balliberális kormányzás gyors nemzethalálhoz vezet". Vita tárgyát képezheti azonban, hogy kettő közül melyik a rosszabb verzió, de a "válaszd a kisebbik rosszat" elve a világ egyik legkárosabb kerékkötője a pozitív fejlődésnek. Konkrét ügyekben eddig is működött a nemzeti összefogás

5. A Budaházy Edda által is negatívumként emlegetett fideszes "nácizás" pedig végképp megássa azt az amúgy is nagy szakadékot, amely a két párt között van. Fontos azonban leszögezni, hogy ezzel az értelmetlen és kontraproduktív "fasisztázással és nácizással" rendszerint a Fidesz holdudvarához tartozó fizetett megmondóemberek és a fideszes "politika elit" szokott élni. Tehát a pártoskodáson túl, magam is úgy gondolom, hogy a Fidesz táborában mind a mai napig tömegével vannak/lehetnek olyan emberek, akiket sajnos a csúcsra járatott propaganda megtéveszt és rossz útra terel, de egyébként tisztességes gondolkozású emberek. Mint már korábban írtam, az ő megszólításuk fontos eleme a jobboldal megreformálásának, a valódi nemzeti ébredésnek. Összefoglalva én úgy gondolom, hogy a múlt hibáiból tanulni kell, amelyek egyértelműen arra tanítanak minket, hogy a magunk útját kell járni, s arról nem szabad letérni semmilyen körülmények között sem. Hiba volt a Jobbik pálfordulása (amelyért reméljük, hogy a történelem ítélőszéke méltó módon megbünteti majd őket), de hiba volt az a régebbi önfeladás is, amikor például a MIÉP visszalépkedett a Fidesz javára, amikor még hajdanán kétfordulós választások voltak. A Fidesszel valaha kooperáló pártok a történelem szemétdombjára kerültek, hiszen előbbi kisgömböcként zabálta fel őket, a balliberális oldalon pedig nyilván semmi keresnivalónk nincsen. Ideje tehát, hogy a magunk útját járjuk, mindkét nagy politikai pólus kritikusaként és kérlelhetetlen, ám becsületes ellenfeleként, jobboldali alternatívát nyújtva az erre fogékony tömegeknek. Ábrahám Barnabás – Kuruc.info Ui.: A kormánypárti média sosem fogja a Mi Hazánkat tisztességes módon az "asztalhoz engedni" (kivéve, ha a bukott Jobbikot kell szidni, az jól jön nekik is), pontosan azért, mert tisztában vannak vele, hogy a radikális párt kritikái igazak és jogosak.

Forrás: https://kuruc.info/r/7/235228/