2. Ki a magyar?

1.1 Magyarságtudat meghatározása

A magyarság globális közösségben él a világon.

Ezért a vezetése szintén globális, ill. világot átfogó koncepció szerint történhet. Történelmileg nincs területhez kötve, létezett már a mai Magyarország

megalapítása elõtt is. Továbbá - egészében - nem határozható meg faji jegyek alapján. Közismert, hogy a magyarság történelme folyamán nagyon sokféle népet, kultúrát befogadott, asszimilált.

Ezért az egyik leginkább elfogadott erkölcsi normája a tolerancia és befogadó készség a „Minden magyar felelõs minden magyarért!“ erkölcsi normával egyidõben. A magyarságtudat meghatározásában nem lehet tehát döntõ a terület vagy valamilyen általánosított faji jegyek. Magyarellenesnek tekinthetõek azok a törekvések, melyek a magyarságot egy banális jogi státuszra egy magyarországi állampolgárságra akarják korlátozni, ugyanis ezzel lehetõvé teszik nem-magyarok tömeges bevándorlását és ezeknek egy egyszerû jogi

aktussal magyarrá való nyilvánítását. A magyarságtudatnak ennél mind térben, mind idõben tágabb dimenziója van.

Magyarnak lenni az a szellemi-kulturális állapot, globális közösségi életforma, amit a közös történelmi múlt és emlékezet (az õsi mondák és legendák, a nyelvi kötelékek, a szimbólumok, a Szent Korona, kettõs kereszt,...), a közös kultúrális normák (szabadságszeretet, erkölcs, tolerancia,...) határoznak meg, valamint

az egyén azon felelõsségteljes vállalása, mely szerint az összmagyarság érdekében alkotóan gondolkodik és cselekszik.

A magyarságot meghatározó fenti jegyek egyike sem döntõ külön-külön.

Gróf Széchenyi István ifjú korában gyengén beszélt magyarul. Vannak német,

román, szlovák, szerb, stb.

nevû vagy fajilag a délszlávokhoz, cigányokhoz, stb. tarto

Minorities: levele Jeszenszky Géza magyar külügyminiszternek,

Reference: No 1331/93/L, The Hague, 8 Novembezó magyar emberek.

Sajnos léteznek olyanok is, akiknek megadatott, a leszakított területek magyarságához vagy második generációs emigránsokhoz képest, az a szerencse, hogy mindvégig magyar iskolákba járhassanak, egyetemi tanszékvezetõ professzorok, rektorok, vezetõ politikusok lehessenek, mégis a magyarság megátalkodott - birtokon belül lévõ -, esküdt ellenségei.

A magyarság marginalizálódásában fontos szerepe van a magyarság tudattartalma torzításának; illetve egy hamis magyarságtudat kimûvelésének.

A magyarságtudat meghatározása kizárólagosan területi, illetve faji koncepciókkal magyarellenes provokáció! Résen kell lenni, mikor a magyarság túléléséhez fontos magyarságtudati jegyek semlegesítése folyik, mert ennek célja nem egyéb, mint a harci és az önvédelmi szellem kiirtása. Az önvédelmi

szellem semlegesítése a Bach-korszak óta tart. Akik ezen fáradoznak, maguknak

ugyanakkor az erõszak legkegyetlenebb és legmagyarellenesebb monopóliumát követelik (lásd AVO).1 Egészséges magyarságtudat nélkül azonban a magyar-kérdésben nem lesz elõrehaladás. Ezt jól tükrözi a magyar-szlovák viszony makedón-görög viszonnyal való összehasonlítása.

A makedón-görög konfliktus a független Makedónia létrejöttékor robbant ki. A görögök szerint erre azért került sor, mert õk három okból kifolyólag a független Makedóniától fenyegetve érzik magukat. Elõször: a makedón alkotmány egy

passzust tartalmaz, mely szerint Makedónia mindent megtesz annak érdekében, hogy a körülvevõ államok területein élõ makedónokat felszabadítsa.

Másodszor: a makedón állam címere és zászlója azt a csillag mintát ábrázolja, amely a mai Görögország területén fekvõ Verghina helységben található Nagy Sándor apjának a sírjából került elõ.

Harmadszor: a görögök szerint Thesszaloniki makedón városként való említése azt mutatja, hogy Makedónia be akarja kebelezni ezt a várost, hogy szabad kiutat nyerjen az Égei-Tengerhez. Görögország, holott elismeri, hogy a makedón állam jelenleg katonailag túl gyenge, mégis fenyegetve érzi magát és fenntartja azt a jogot, hogy saját érdekeit elõbbre helyezze, preventív politikát folytasson.

Konkrétan Görögország nem hajlandó elismerni Makedónia függetlenséget, esetleg csak akkor, ha ez megváltoztatná nevét. A „fiatal“ országot továbbra, a nemzetközi államközösség akarata ellenére is gazdasági embargó alá helyezi.

Magyarország sem kevésbé fenyegetett Szlovákia által, mint Görögország Makedónia által.

- Elõször: a szlovák alkotmány preambuluma azt állítja, hogy a független Szlovákia Nagy-Morávia történelmi jogutódja2. Szlovák irredenta aberráció szerint Nagy-Morávia határai keresztülvágják Magyarországot.3 A szlovák preambulum kitételét nem lehet másképpen értelmezni, mint indirekt területi követelés Magyarországgal szemben.

- Másodszor: a szlovák címer és a zászló a kettõs keresztet ábrázolja. A kettõs kereszt az Arpádházi királyok címere, s ily módon a magyar államcímer része. Itt eltulajdonítás miatt jogi probléma merül fel.

- Harmadszor: Szlovákia elterelte egyoldalúan minden nemzetközi egyezménnyel ellentétesen a Dunát, módosítva ezáltal a magyar-szlovák államhatárt, veszélyeztetve Magyarország vízellátását.

Magyarország nem alkalmazott gazdasági embargót Szlovákia ellen, mert fenyegetve érzi magát; sõt magyar részrõl még tiltakozás sem hallatszott.

Ennek a magyarellenes politikának az okait fel kell tárni!

Magyarország állítólag egyfajta indirekt stratégiát folytat, ami viszont sehogy sem mutatkozik hatékonynak, sõt: például Magyarország alkotmánya nem deklarálja a magyar nyelv hivatalos státuszát, úgy, ahogy ezt minden európai ország teszi.

Az alkotmány megfogalmazói szerint ez jó példát ad majd a románoknak, szerbeknek, szlovákoknak, de még az osztrákoknak is. A baj csak az, hogy ez egyúttal a magyar identitást gyengíti, ugyanakkor az is egyértelmû, hogy a szomszéd országok nyomáseszközök alkalmazása nélkül nem fognak nyelvi engedményeket tenni. Így az indirekt stratégia kontra-produktívvá válik. Hasonló a helyzet a szomszéd országoknak példaadó magyarországi kisebbségi törvénnyel is. Nyomáseszközök bevetése nélkül kizárt, hogy a szomszéd országok

engedményeket fognak tenni a saját „kisebbségeiknek“.

A magyarországi kisebbségek helyzete ilyen módon túlságosan felértékelõdik.

Max van der Stoel, az EBEÉ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó komisszárja, a

magyar külügyminiszternek címzett 1993.XI.8 kelt levelében

azt javasolja, hogy a magyar kormány széleskörû lehetõségeket teremtsen a magyarországi szlovákok kibontakozásához, hiszen az elõzõ magyar rezsimek asszimilációs politikája negatívan hatott a szlovák nyelv oktatására. /4

Dr. Sebestyén István,

Dr. Marácz László

Zürich, Amsterdam, 2010

Jegyzet

1 Kubinyi Ferenc: Fekete Lexikon I, USA, 1994.

2 The Constitution of the Slovak Republic, Press Agency

of the Slovak Republic, Bratislava, 1992

3 Szarka László: Szlovák történészek Nagymorávia kiterjedésérõl,

História, 1986, 1, 17-18. oldal

4 Max van der Stoel, CSCE High Commissioner on Nationalr

1993.